A születési sorrend hatása a személyiségfejlődésre - A Psychologies Magazine oldaláról

Kényelmetlen lehet a gondolat, hogy a születési, vagyis testvér sorrend a családban kiemelkedő szerepet játszik sikereinkben és a személyiségfejlődésünkben.

A születési sorrend fontosságát elsőként Alfred Adler, osztrák pszichológus vizsgálta. Michael Grose, Adler követője „Miért akarják az elsőszülöttek uralni a világot, az utolsók pedig megváltoztatni?” című könyvében a téma alapvetéseit foglalja össze. Születésünk pillanatától a Darwini elv értelmében harcot folytatunk a családon belüli szűkös erősforrásokért. Ez nem más, mint szüleink ideje, szeretete és törődése. Az ember fejlődéstörténetében az elsőszülötteké lettek a legfőbb javak, a legfiatalabb testvért küldték el a háborúba, aki a családban a „tartalék” szerepét töltötte be.

Elemzések bizonyítják, hogy az elsőszülöttek sokkal ellenállóbbak a gyermekbetegségekkel szemben és a fajfenntartó szerepét nagyobb valószínűséggel töltik be felnőttként. Ha az elsőszülöttek minden mozdulatát aggódó szülői figyelem kíséri, az első kimondott szavak, lépések óriási jelentőségük a családban. Ők sokkal tudatosabbak és teljesítményorientáltabbak későbbi életükben. A világ vezetői is többnyire elsőszülöttek. A negatív hatások ott érvényesülnek, ha az elsőszülötteknek a kizárólagos szülői figyelmet meg kell osztaniuk amikor megérkezik a következő testvér a családban. Ez nyugtalanság, féltékenykedés, érzelmi ingerlékenység forrásává válhat. Érdekes megfigyelés továbbá, hogy az elsőszülöttek sokkal kevésbé mernek kockázatot vállalni, ahogy azt Frank Salloway: Lázadásra születtem című könyvében írja.

A középső testvérek erőssége, hogy rugalmasabbak és alkalmazkodóbbak, könnyebben közvetítenek és alakítanak ki koalíciókat kapcsolataikban. Nyugodtabb természetűek, amolyan béketeremtő típusok.

A legfiatalabbak a családban sokkal inkább hajlamosak megkérdőjelezni dolgokat, lázadó személyiségek, akik elkerülik a közvetlen versengést az elsőszülött testvérrel és teljesen más útra vállalkoznak az életükben. Sokszor a környezetüktől várják a felelősségvállalást, erre ők kevésbé válnak alkalmassá.

A születési sorrend hatása a személyiségre több faktor mentén is változhat. A temperamentum, a nem és a testvérek közötti korkülönbség meghatározó lehet. Ha 5 évnél kisebb a testvérek közötti korkülönbség, nagyobb valószínűséggel érvényesülnek a fent tárgyalt jellemzők.

Cliff Isaacson A születési sorrend hatása párok életére című könyvében arról ír, hogy a saját családjukban legfiatalabb szülöttek kifejezetten jól kiegészítik egymást egy párkapcsolatban, míg az elsőszülöttek között nem jöhet létre harmonikus kapcsolat.

A születési sorrend azonban nem végérvényes hatással bír életünkre. Az idők folyamán más alkalmazkodási és megküzdési formákat alakíthatunk ki későbbi kapcsolatainkban. Abban viszont segíthet ez a tudás, hogy jobban megértsük gyermekeink útkeresési próbálkozásait.

Kérdés az olvasóhoz:

Milyen szerepet játszik a testvérsorrend az Ön életében?


Lélekportál

Pomádékirály új ruhája - A személyiség születése

Vágvölgyi Attila - A ciprusfa tündére - http://www.vagvolgyiattila.hu/

A Császár új ruhája című meséből készült Ránki György: Pomádékirály új ruhája című operája, amely izgalmas témát dolgoz fel. A gyerekeket megszólító történet a felnőttek számára is fontos igazságokat fogalmaz meg.

Pomádékirály minden ruhájával elégedetlen, egyik pompázatosabbnál pompázatosabb öltözék sem megfelelő a számára. Hogy lépjen hát népe színe elé ha egyszer nincs miben? Érdekes dilemma, de az még érdekesebb, hogy mi rejlik a döntésképtelenség rejtekében. C.G Jung a persona fogalmát szerepszemélyiségünk szinonimájaként használja. Önvalónk, a selbst valódi lényegünk, amelyet elfednek ezek a rétegek, amelyek mögé elrejtőzünk a világgal való találkozásaink során. Különféle szerepeket öltünk magunkra életünk minden területén, a célunk pedig az önmegvalósítás folyamatában, hogy mélymagunkhoz visszatalálva a lehető legteljesebb mértékben kibontakoztassuk és jelmezek nélkül megmutassuk a környezetünknek amik valójában vagyunk.

Mi történik a királlyal a történetben? Az uralkodó olyan archetípus, amely magasabb rendű minőséget képvisel, küldetése van. Pomádékirály azonban még nem kész erre, bár az uralkodói feladatokat már neki kéne gyakorolni.

Az idegenből érkező csodatehetségű takácsok hozzák meg a fordulatot a történetben. Csalók, akik becsapják a királyt, hiszen elhitetik vele, hogy láthatatlan fonalakból olyan köntöst tudnak szőni, amit csak az arra érdemesek láthatnak. A csalás itt egy fontos holtponton segíti át a királyt, aki végül a láthatatlan köntösben a nép színe elé áll és a maga meztelenségében mutatja meg magát az embereknek.

-Látjátok? Ez vagyok én! Itt a ti uralkodótok!

Kiábrándító szembesülés az embereknek és fontos ráeszmélés a király számára is. Valami végérvényesen megváltozik, már nem lehet rejtegetni, ami mindenki számára nyilvánvaló vált. A terápiában ilyenkor kezdődhet az érdemi munka, ekkor van lehetőség tudatos építkezéssel a változás irányába elindulni.

Az operaházi előadásban a csaló takácsok és az uralkodó katonáinak első találkozása nagyon elgondolkoztató volt. A csalók nem maguk ajánlkoztak arra, hogy takácsként vezessék őket az uralkodó színe elé, hanem a katonák maguk ötlötték ki, kik lehetnek az idegenek. Egy probléma tehát így talált gyógyírt magának. Senki nem tudta, mi a szerepe a váratlan találkozásban, de a csalók alkalmasnak bizonyultak a játékra és az illúziókeltésre. A régen várt fordulat végre bekövetkezhetett.

Kérdés az olvasóhoz:

Önnek miben kell újjászületnie?


Lélekportál