Kényelmetlen lehet a gondolat, hogy a születési, vagyis testvér sorrend a családban kiemelkedő szerepet játszik sikereinkben és a személyiségfejlődésünkben.
A születési sorrend fontosságát elsőként Alfred Adler, osztrák pszichológus vizsgálta. Michael Grose, Adler követője „Miért akarják az elsőszülöttek uralni a világot, az utolsók pedig megváltoztatni?” című könyvében a téma alapvetéseit foglalja össze. Születésünk pillanatától a Darwini elv értelmében harcot folytatunk a családon belüli szűkös erősforrásokért. Ez nem más, mint szüleink ideje, szeretete és törődése. Az ember fejlődéstörténetében az elsőszülötteké lettek a legfőbb javak, a legfiatalabb testvért küldték el a háborúba, aki a családban a „tartalék” szerepét töltötte be.
Elemzések bizonyítják, hogy az elsőszülöttek sokkal ellenállóbbak a gyermekbetegségekkel szemben és a fajfenntartó szerepét nagyobb valószínűséggel töltik be felnőttként. Ha az elsőszülöttek minden mozdulatát aggódó szülői figyelem kíséri, az első kimondott szavak, lépések óriási jelentőségük a családban. Ők sokkal tudatosabbak és teljesítményorientáltabbak későbbi életükben. A világ vezetői is többnyire elsőszülöttek. A negatív hatások ott érvényesülnek, ha az elsőszülötteknek a kizárólagos szülői figyelmet meg kell osztaniuk amikor megérkezik a következő testvér a családban. Ez nyugtalanság, féltékenykedés, érzelmi ingerlékenység forrásává válhat. Érdekes megfigyelés továbbá, hogy az elsőszülöttek sokkal kevésbé mernek kockázatot vállalni, ahogy azt Frank Salloway: Lázadásra születtem című könyvében írja.
A középső testvérek erőssége, hogy rugalmasabbak és alkalmazkodóbbak, könnyebben közvetítenek és alakítanak ki koalíciókat kapcsolataikban. Nyugodtabb természetűek, amolyan béketeremtő típusok.
A legfiatalabbak a családban sokkal inkább hajlamosak megkérdőjelezni dolgokat, lázadó személyiségek, akik elkerülik a közvetlen versengést az elsőszülött testvérrel és teljesen más útra vállalkoznak az életükben. Sokszor a környezetüktől várják a felelősségvállalást, erre ők kevésbé válnak alkalmassá.
A születési sorrend hatása a személyiségre több faktor mentén is változhat. A temperamentum, a nem és a testvérek közötti korkülönbség meghatározó lehet. Ha 5 évnél kisebb a testvérek közötti korkülönbség, nagyobb valószínűséggel érvényesülnek a fent tárgyalt jellemzők.
Cliff Isaacson A születési sorrend hatása párok életére című könyvében arról ír, hogy a saját családjukban legfiatalabb szülöttek kifejezetten jól kiegészítik egymást egy párkapcsolatban, míg az elsőszülöttek között nem jöhet létre harmonikus kapcsolat.
A születési sorrend azonban nem végérvényes hatással bír életünkre. Az idők folyamán más alkalmazkodási és megküzdési formákat alakíthatunk ki későbbi kapcsolatainkban. Abban viszont segíthet ez a tudás, hogy jobban megértsük gyermekeink útkeresési próbálkozásait.
Kérdés az olvasóhoz:
Szia Sára!
VálaszTörlésA szakdolgozatomban pont erről a témáról írok. Nagyon nagy szükségem lenne egy idegen nyelvű irodalomra, és szeretnélek megkérni, hogy a Psychologies Magazine ezt a témát érintő számát, vagy cikkét linkled már be nekem. Nagyon megköszönném.
Üdv.
Enikő
Szia Enikő!
VálaszTörlésItt a link:
http://www.psychologies.co.uk/self/the-birth-order-effect/
Üdv.
Sára
Szia!
VálaszTörlésA szadolgozatomat én is erről írom, ha még tudnál ajánlani valami magyar nyelvű olvasmányt, vagy küldenél elektronikusan nagyon megköszönném.
Szia!
VálaszTörlésCsak angol nyelvű anyagot tudok, de a cikk végén megjelölt hivatkozott irodalomból lehet, hogy valami magyarul is elérhető.
http://www.doctorsofusc.com/condition/document/156997
Sára