 |
| Vágvölgyi Attila - A ciprusfa tündére - http://www.vagvolgyiattila.hu/ |
A Császár új ruhája című meséből készült Ránki György: Pomádékirály új ruhája című operája, amely izgalmas témát dolgoz fel. A gyerekeket megszólító történet a felnőttek számára is fontos igazságokat fogalmaz meg.
Pomádékirály minden ruhájával elégedetlen, egyik pompázatosabbnál pompázatosabb öltözék sem megfelelő a számára. Hogy lépjen hát népe színe elé ha egyszer nincs miben? Érdekes dilemma, de az még érdekesebb, hogy mi rejlik a döntésképtelenség rejtekében. C.G Jung a persona fogalmát szerepszemélyiségünk szinonimájaként használja. Önvalónk, a selbst valódi lényegünk, amelyet elfednek ezek a rétegek, amelyek mögé elrejtőzünk a világgal való találkozásaink során. Különféle szerepeket öltünk magunkra életünk minden területén, a célunk pedig az önmegvalósítás folyamatában, hogy mélymagunkhoz visszatalálva a lehető legteljesebb mértékben kibontakoztassuk és jelmezek nélkül megmutassuk a környezetünknek amik valójában vagyunk.
Mi történik a királlyal a történetben? Az uralkodó olyan archetípus, amely magasabb rendű minőséget képvisel, küldetése van. Pomádékirály azonban még nem kész erre, bár az uralkodói feladatokat már neki kéne gyakorolni.
Az idegenből érkező csodatehetségű takácsok hozzák meg a fordulatot a történetben. Csalók, akik becsapják a királyt, hiszen elhitetik vele, hogy láthatatlan fonalakból olyan köntöst tudnak szőni, amit csak az arra érdemesek láthatnak. A csalás itt egy fontos holtponton segíti át a királyt, aki végül a láthatatlan köntösben a nép színe elé áll és a maga meztelenségében mutatja meg magát az embereknek.
-Látjátok? Ez vagyok én! Itt a ti uralkodótok!
Kiábrándító szembesülés az embereknek és fontos ráeszmélés a király számára is. Valami végérvényesen megváltozik, már nem lehet rejtegetni, ami mindenki számára nyilvánvaló vált. A terápiában ilyenkor kezdődhet az érdemi munka, ekkor van lehetőség tudatos építkezéssel a változás irányába elindulni.
Az operaházi előadásban a csaló takácsok és az uralkodó katonáinak első találkozása nagyon elgondolkoztató volt. A csalók nem maguk ajánlkoztak arra, hogy takácsként vezessék őket az uralkodó színe elé, hanem a katonák maguk ötlötték ki, kik lehetnek az idegenek. Egy probléma tehát így talált gyógyírt magának. Senki nem tudta, mi a szerepe a váratlan találkozásban, de a csalók alkalmasnak bizonyultak a játékra és az illúziókeltésre. A régen várt fordulat végre bekövetkezhetett.
Kérdés az olvasóhoz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése