Fórumbeszélgetés a Magyar Horror Portálon

A horror filmek iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom a Magyar Horror Portál oldalát, ahol filmekről és a műfajról lehet további érdekességekre bukkanni.

A horror pszichológiája téma kapcsán izgalmas fórumbeszélegtés indult. Érdemes csatlakozni.

Lélekportál

A horror pszichológiája II

Félelem, horror és megküzdés

Vizsgáljuk meg a félelem kérdését. A haláltól és az ismeretlentől való félelem a túlélésben játszik szerepet. Ide tartozik a sötétségtől vagy a veszélytől való félelem is. Kutatások bizonyítják, hogy azok, akik számára az autonómia és az uralkodás jelentősége hangsúlyos szerepet tölt be a személyiségben, illetve azokban a kultúrákban is ahol ezek az értékek meghatározóak nagyobb vonzereje van a horrornak. Az is lehetséges, hogy a halától, sötétségtől stb. való félelmeinkkel ezzel az eszköztárral könnyebben meg tudunk birkózni.

A félelem és a horror iránti érdeklődés között negatív korreláció mutatkozik. (Mundorf, Weaver és Zillmann, 1989) Leegyszerüsítve minél kevésébé jelentkezik félelem a horror iránt, annál inkább szeretjük nézni. Nem biztos, hogy mindig igaz. Ez túl egyszerűnek hangzik, de kérdés, hogy ez a kapcsolat vajon a horror félelemcsökkentő hatását igazolja vagy azt, hogy a félelem kisebb mértékű jelenléte fokozza a horror iránti érdeklődést vagy a két vizsgált változó kapcsolatát egy harmadik befolyásolja, amiről egyelőre még nem tudunk?

A híres antropológus, Joseph Campbell szerint a fikció nem más, mint az én felfedezésének rettegett kalandja. A félelmet keltő énjeinkkel való konfrontáció lehetőségét nyújtja tehát. A horrorfilmek kicsit a Rorschah teszthez hasonlítanak, mivel saját egyéni észlelésünk határozza meg, mit látunk benne és aztán hogyan küzdünk meg a hívott életfeladattal hétköznapi helyzeteinkben.

A horrorfilmek nézése olyan ijesztő stimulációkkal való megküzdést is jelent, amiben az érzelmek kezelése és uralása életkészséggé fejlődhet, ide tartozhat az is, hogy védelmet keresünk egy dependens helyzetben ott, ahol másvalaki képes uralni a történéseket, amikor odabújunk valakihez, hogy ne rettegjünk annyira filmnézés közben. Ez mosolyognivalóan közhelyesnek tűnik persze. A horror által keltett szorongás intenzitása minél nagyobb és minél sikeresebben küzdjük le ezeket, annál inkább képesek vagyunk az élet más területein is  működőképes megküzdési módokat kidolgozni és mozgósítani.

Mundorf (1989) szerint a horrorfilmet vagy azok nézik akik kevésbé félnek és a horror számukra egy optimális izgalmi szintet biztosít vagy megtanulták hatékonyan kezelni azokat a félelmeket, amiket kiváltanak. Ez utóbbi áll közel a korábban tárgyalt integratív-interaktív modell szemléletéhez.

A horror az emberiség túlélését biztosítja ősidők óta azáltal, hogy olyan ingerekkel való megküzdést provokál, ami a való életben is hasznukra válik. Váratlan, nehéz, extrém helyzetekben tanulhatunk meg kontrollt gyakorolni intenzív szorongásainkon. A horror bennünk ébresztett félelmeivel, ami mindenkinél más-más aspektust hív, és egyéni jellegzetességei vannak, megtanulhatunk bánni. Mintha egy extrém sportágban szeretnénk jó fizikai kondícióhoz és feszes izmokhoz eljutni. Nem mindenki az extrém sportokat választja a testedzéshez, de a lehetőség adott.

Kérdés az olvasóhoz:

Önt mihez segítik hozzá a horror filmek?



Lélekportál

A horror pszichológiája I

Glenn D. Walters a médiapszichológia területén született Ph.D tanulmányában (Understanding the popular appeal of horror cinema: an integrated-interactive model) a horror természetrajzát fejtegeti. 2004-ben a 100 legkedveltebb mozifilm közül 12 a horror műfajából született meg. Más műfajhoz képest sokkal olcsóbb költségvetésű produkciókról van szó, ezért alapos financiális oka is van, amiért horror filmeket gyártanak.

A horror egyik alapvető jellegzetessége, hogy fikcióból építkezik, akkor is, ha megtörtént eset szolgál a történet alapjául. Olyan fikcióról beszélünk, amely természetfeletti és abnormális erőktől való fenyegetettséget teremt.

Jung lélektanából kiindulva a kollektív tudattalan archetípusaival találkozhatunk ezekben a történetekben. A jungiánusok terminológiájából ismert fogalmak, mint például az árnyék, az anya az archetípusa, az animus és anima, mind megjelennek itt.

Zuckerman (1979) a szenzoros élménykeresők egyik jellegzetességeként emeli ki a horror filmek iránti vonzalmat.

A horror műfajának kulcsfogalmai

A horror műfaj három meghatározó faktora a feszültség, az embléma és a irrealitás. A természetfelettitől való rettegés egészen másfajta feszültség forrása, mint amit egy dráma vagy akciófilm kapcsán élünk át. Ez a feszültség természetes és életszerű jelenségek torz entitásain alapszik, amelyek megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan jelenségekhez kapcsolódnak.

Az emblematikusság a sötétség, a halál és a veszély témáit és a hozzájuk kapcsolódó univerzális félelmeket testesíti meg. Itt kapnak szerepet az úgynevezett kulturális, illetve a történelmi félelmek, amelyek egy-egy nemzet vagy a világ történetét kísérik el. Szokások, rítusok, szertartások, amelyek a kollektív hitvilágunk lényeivel való kapcsolattartást szolgálják.

Az irrealitás szerepe abban rejlik, hogy pszichológiai védőpajzsot épít a brutalitás és a befogadás között. Egy dokumentumfilm véres jeleneteit sokkal sokkolóbbnak ítélték a kísérleti személyek, mint egy horrorfilm mészárlásos epizódjait. (Haidt, McCauley és Rozin, 1994.) Apter szerint az irreális kontextus segít megküzdeni a horror keltette feszültségekkel, mivel ha eredendően képtelenség, amit látunk, nincs is miért szoronganunk tőle.

A három fenn tárgyalt fogalom meghatározó a horror műfaját tekintve, arra azonban nem ad választ, miért teszi népszerűvé.

A horror integrált-interaktív modellje

A horror integrált-interaktív modellje szerint a horror film olyan ingereket közvetít, amivel az egyén kapcsolatba lép és megküzd.
Ezek közé a stimulusok közé tartoznak a horror azon elemei, amelyek az egzisztenciális szorongást váltják ki bennünk. Nézzük meg pontosabban, milyen félelmeinkről van itt szó pontosan.
Az egzisztenciális félelmekkel való megküzdés során az életünkben három területen kell megtanulnunk kompetenciákat szerezni. Az első a másokkal való kapcsolat kialakításának sikeressége, a második a környezetünkben történő események előrejelezhetőségének és kontrolljának megteremtése, a harmadik a pozíció és az identitás kialakítása és elérése. Ezek az életfeladatok sikeres megoldása megtanít bennünket megküzdeni ezekkel a speciális félelmekkel. Szükségünk van rájuk, mert élni tanítanak bennünket. (Walters, 2000)

Az életstílus modell szerint sémákat alakítunk ki magunkban, amelyek szerint érzékeljük és beengedjük a világból érkező információkat és képessé válunk uralni az egzisztenciális félelmeinket. Ezek a sémák tudatos elemekből, érzelmi építőkockákból, viselkedéses és motivációs lépcsőkből építkeznek, amelyek egymással is kapcsolatba lépnek.
Különbözünk a tekintetben, milyen érzelmi viszonyulásokat alakítunk ki magunkban emberekhez, helyzetekhez, értékekhez. Viselkedésünk ennek megfelelően más gesztusok mentén szerveződik, aszerint, ahogyan belső meggyőződéseinket tükrözzük a külvilág felé. A motívumaink is eltérőek, más dolgok mozgatnak bennünket, más indítattással lépünk helyzetekbe.
Az attribúciók (mások és magunk viselkedésének magyarázatai) is a fenti elemek speciális hálózataként jönnek létre, amelyek kódot kínálnak számunkra ahhoz, hogy saját és mások viselkedését megértsük. Ezek aztán hitrendszerünk alapjait is megteremtik. Ahogyan a befogadott információk alapján újraszervezzük a múlt történéseit és előrejelzéseket teszünk a jövőt illetően. Így biztonsággal mozoghatunk váratlan élethelyzetekben is, mert van rá receptünk, mit kezdjünk velük. Hosszú folyamatok során megtanuljuk, hogyan kapcsolódunk egyensúlyban a világhoz és a világ hozzánk.
Ami valóban meglepően hangzik, a horror filmek keltette szorongással megküzdve az élet más területein is ellenállóbbá válhatunk a minket ért extrém kihívások, fenyegetettségek helyzeteiben.

Kérdés az olvasóhoz:

Ön miért szereti a horror filmeket?


Lélekportál