2015. január 10., szombat

"...hogy az emlékek életünk részei maradhassanak" - Gondolatok az elmúlásról


Az emberi élet talán legnehezebb feladata az elmúlással való szembenézés. Szeretteink elvesztése mély sebet üt lelkünkön, amely csak lassan és nehezen gyógyul. Sokan a vallásban találnak kapaszkodót a gyász feldolgozásához, de gyakran előfordul, hogy képtelenek vagyunk elfogadni a megmásíthatatlan tényt, és elengedni a számunkra fontos és pótolhatatlan személyt. A gyászról E. Tóbiás Sárával, a II. kerületi Családsegítő és Gyermekjóléti Központ pszichológusával, valamint Komáromi Előd ferences testvérrel beszélgettünk.

A mai családok életéből kezd eltűnni a meghitt kapcsolódás, az igazán fontos, de nehezen megfogalmazható témák megbeszélése - mondja a pszichológus szakember. Sokan saját helyzetükről sem gondolkoznak el - idő és belső igény híján - inkább csak sodródnak a különböző élethelyzetekben. A tabutémák, az elégtelen kommunikáció sajnos "öröklődik", az így felnövő gyerekek a saját családjukba is továbbviszik ezt a - szerencsésnek nem nevezhető - megküzdési módot. A gyerekek azt tanulják szüleiktől, hogy nem kell beszélni a nehézségekről, szomorúságról, dühről. Nagyon fontos lenne pedig, hogy megengedjük magunknak a gyengeséget, a könnyeket, főleg akkor, ha gyászeset történik, különben ennek a különösen megrázó kríziseseménynek a feldolgozása még nagyobb nehézséget jelent. Nem kell úgy tennünk, mintha minden rendben volna, és a hétköznapok a maguk szokásos kerékvágásában mehetnének tovább.

Péter Zsuzsanna: A gyász kapcsán saját gyengeségünkkel kell szembenéznünk?

E. Tóbiás Sára: Igen, és ez egyáltalán nem könnyű. Egy szeretett személy elvesztésekor elvész belőlünk is egy rész, az, amelyik mélyen összekapcsolódott az elhunyttal. Hiány keletkezik, amit nagyon nehéz betölteni, hiszen újra kell építeni a személyiségünket, immár az eltávozott nélkül. Különösen igaz ez akkor, ha egy támogató embert vesztettünk el, ilyenkor talán egy életen át elkísérhet a hiányérzet, a feldolgozatlan gyász.

P.ZS.: Hogyan segíthetjük gyerekeinket, hogy megbirkózzanak ezzel a nehéz helyzettel?

E.T.S.: A gyerekek számára a legfontosabb a biztonságérzés, ezt kell a felnőttnek közvetíteni, még akkor is, ha haláleset történik. Az óvodás korosztály mesevilágban él, onnan keres válaszokat a kérdésekre. A kicsik a halált távollétként értelmezik, a nemlét, a "nincs többé", számukra értelmezhetetlen. Iskoláskor körül kezdenek egyre többet megérteni, kilencéves korukban már terhelhetőek. Mindegyik korosztály számára egyaránt fontos a beszélgetés, az, hogy szavakat találjunk a nehezen kimondhatóra. A gyerekek nagyon elvesztettek tudnak lenni, ha érzelmeik megfogalmazásáról van szó. Sokat segít, ha a felnőtt mondja el - a gyerekek szintjén, egyszerűen de nagyon őszintén - hogy mit érez. Ilyenkor a gyerekek is könnyebben beszél a benne felmerülő haragról vagy éppen bűntudatról.

P.ZS.: Jó, ha a gyerek is elkíséri utolsó útjára elhunyt hozzátartozóját?

E.T.S.: A rítusok, így a temetés is hozzájárulnak gyász feldolgozásához. A szüőnek persze mérlegelni kell, hogy részt vegyen-e gyermeke a temetésen. Ez függ attól, hogy hány éves, és milyen viszonyban volt az eltávozottal. Ha nem akarjuk terhelni azzal az érzelmi nyomással, ami velejárója egy temetésnek, otthon is tarthatunk olyan szertartást, ahol gyermek búcsút vehet a szeretett hozzátartozótól. Nem biztos, hogy szülőként minden esetben meg akarjuk óvni gyerekünket a traumától. Ha a gyerek érzi, hogy valami baj van, de ez nincs kimondva, sokkal nagyobb szorongást él át, mintha a maga szintjén megosztják vele a nehéz helyzetet. Ilyenkor a gyerekeknél felléphet depressziós állapot, ami evési vagy alvási problémákban jelentkezik.

P.ZS.: Gyerekek és felnőttek egyaránt végigjárják a gyász stációit?

E.T.S.: Jó esetben végig tudják járni, ez nem függ az életkortól, mint ahogy az elakadás sem. Elakadásról akkor beszélhetünk, ha a gyászoló számára olyan fájdalmat jelent a veszteség, amit nem akar érezni, el akar nyomni. Ilyenkor nem vesz tudomást arról, ami valójában lezajlik benne, úgy tesz, mintha tovább tudna lépni. A feldolgozatlanul maradt gyász azonban akár élete végéig is elkísérheti a gyászolót sokféle lelki, kapcsolati problémát okozva. A gyászmunka időtartama is nagyon változó. Függ az ember személyiségétől és attól, milyen érzelmi viszony fűzte az elhunythoz. Még abban az esetben is, ha a gyászoló megengedi magának az érzelmeivel való találkozást, nagyon hosszúra - akár évekre is - nyúlhat ez az időszak.

P.ZS.: Mikor érezhetjük úgy, hogy sikeresen megküzdöttünk a gyász okozta traumával?

E.T.S.: Ha úgy tudjuk őrizni az elhunyt emlékét, hogy már nem az elviselhetetlen szomorúság dominál. Fájdalom mindig lesz a visszaemlékezésben, hiszen az eltávozott a lényünk része lett - ha az éltünkké már nem is. Fontos ugyanakkor, hogy nem szabad elveszni a múltban, nem szabad állandóan a romok közé menni. Az természetes, hogy a krízis időszakában rendkívül megrázó érzelmeket élünk át, éppen azért, hogy a fájdalom múlni tudjon. A rituálék, az ünnepek, mint például a halottak napja abban segítenek, hogy megadják a ciklusát és a ritmusát a visszaemlékezésnek, hogy az emlékek életünk részei maradhassanak.

Komáromi Előd ferences testvérrel, a Margit körúti rendház házfőnökével az elmúlásról és a halottak napjához kapcsolódó keresztény szokásokról beszélgettünk.

P.ZS.: Mit gondol, mennyire bátor a XXI. század embere, szembe mer nézni azzal, hogy a földi lét nem tart örökké?

Komáromi Előd: Nemcsak a haláltól, az öregedéstől is nagyon félnek az emberek. Nem véletlenül. Ha például valaki ötven évesen szeretne munkahelyet váltani, már öregnek számít. A média is azt sugallja, hogy maradj örökké szép és fiatal, különben értéktelen vagy. Régebben ez nem így volt. A generációk együtt éltek, és mindenki sokra tartotta a család tapasztalt és bölcs tagjait. Visszatérve a kérdésre, az elmúlás tabutémának számít társadalmunkban, nagyon bátortalanok vagyunk. A keresztény hívőknek az adhat erőt és bátorságot, hogy hisznek abban, hogy a földi élettel nem zárul le minden. Ez a feltámadásba vetett hit.

P.Zs.: Ez a hit sokat segíthet akkor, ha valakit gyászolunk.

K.E.: Így van, hiszen hiszünk abban, hogy a szeretett személy élete folytatódik. Sőt abban is, hogy az illető életminősége jobb lesz. Nem tudjuk, hogy milyen, de azt tudjuk, hogy "Istennél van". A hívő gyászoló tudja, hogy elhunyt szeretteivel kapcsolatban lehet. Természetesen óriási fájdalom, hogy nem úgy lehet közel a szeretett személyhez, ahogy korábban, de hisz abban, hogy közbenjárhat érte. Imádkozhat például azért, hogy törlődjön mindaz, ami rosszul ment az illető életében. Az Ószövetségben van egy erre vonatkozó szép mondat: "Az Isten majd ott letöröl a szemünkről minden könnyet." Milyen megnyugtató gondolat, hogy kérhetjük Istent, hogy töröljön le a szerettünk szeméről minden könnyet.

P.ZS.: Milyen keresztény szokások kapcsolódnak a halottak napjához?

K.E.: Fontos például a gyertyagyújtás. A gyertya úgy ad fényt, hogy önmagát elemészti, Jézus is önmagát adta oda értünk, hogy beragyogja a bűn éjszakáját. A temetőben gyújtott gyertya fénye bevilágít a fájdalmainkba, és segít az imádságos légkört megteremteni. A keresztények test és lélek egységét vallják. Megadjuk a módját az imádságnak, azzal, hogy gyertyát gyújtunk, vagy azzal, hogy összekulcsoljuk a kezünket imádkozás közben. Nem kötelező persze így imádkozni, de sokunknak szüksége van erre a rítusra ahhoz, hogy teljes szívvel-lélekkel át tudjuk adni magunkat az imának. A halottainkért felajánlhatunk szentmisét, elmondjuk a Miatyánkot, Szűz Mária segítségét kérhetjük, és mi ferencesek, a halotti zsolozsmát is elmondjuk.

Az interjút készítette: Péter Zsuzsanna, a Budai Polgár című lap munkatársa


Kérdés az Olvasóhoz:



Ön milyen rítusokkal emlékezik az elveszített személyekre?

2014. július 25., péntek

A gyerek szex közben nyitott a hálószobánkba! - Beszéljünk a kényes helyzetekről!


Még a legnagyobb körültekintés ellenére is előfordul, hogy a gyerek rosszkor nyit be a szülők hálószobájába. Ennek a helyzetnek a kezeléséhez ad tanácsokat E. Tóbiás Sára pszichológus, a Konfliktus klinika weboldal szerkesztője, aki praxisában az ehhez hasonló „balesetekkel” is találkozik.

A helyes szülői magatartást nagy mértékben meghatározza, milyen korosztályi ismereteket adtunk már át gyermekünknek a szexről? Ha a téma nem ismeretlen számára, az aktus látványa is könnyebben kerül a helyére. Ha a meglepetéstől nem jut eszünkbe, mit is mondhatnánk, később is tisztázhatjuk a történteket. Adjunk rövid magyarázatot és küldjük aludni! Attól függően, hogy mi maradt még benne, később kérdésekkel fog előállni, amire legyünk nyitottak.

Csak arra válaszoljunk, amit a gyerek kérdez!

Egy hároméves gyermek azt hiheti, hogy a szülők bántják egymást, esetleg játékos birkózásnak véli az aktust és szívesen lenne együtt a felnőttel. Három-négy éves korban már felfedezik a gyerekek a saját testüket és ringatózva simogatják magukat. Ötéves korban már fontossá válhat, hogy a felnőtt segítsen helyére tenni, hogy az örömszerzés intim dolog, ezt nem mások előtt élvezzük. Fontos, hogy ne hozzuk zavarba a gyereket azzal, ahogyan reagálunk. Ötéves korban a kis tudósok már több célzott kérdéssel állhatnak elő, ha meglepik a szülőket szeretkezés közben. A nyolc-tíz évesek pedig már készen állnak az első beszélgetésekre a szexről. Mindig csak azokra a kérdésekre válaszoljunk, amit a gyermek feltesz, ne mondjuk többet, mint amit láthatóan be tud fogadni. Minél kisebb, annál inkább fontos, hogy csak az őt érdeklő kérdésekre válaszoljunk. 

Legyünk nyíltak!

Kifejezetten fontos, hogy ne tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna, és ne kerüljük ki, hogy megbeszéljük a dolgot. Ha benyitott a szülőkre, mielőtt magyarázkodásba kezdenénk, kérdezzük meg, mit látott: „Kicsim, apuval szeretnénk most kettesben maradni, menj vissza a szobádba! Nem kell megijedned! Biztos kíváncsi vagy, mi történik, de most csukd be az ajtót, hogy felöltözzek, és mindjárt bemegyek hozzád. Semmi baj nem történt, ha pedig kérdésed van, tedd fel! Mindig mindenről kérdezhetsz bennünket! Szeretlek!”

Ha egy három-ötéves kérdezi meg, honnan érkezik a baba, játékos hasonlatokkal elmagyarázhatjuk neki a test működését és a megtermékenyítés lényegét, akár a virágok beporzásával is megvilágíthatjuk a lényeget. Ne ködösítsünk a témában, csomagoljuk a valós dolgokat a gyermek befogadóképességének megfelelően. Ebben a korban a mágikus gondolkodásnak köszönhetően saját, fantasztikus történeteket kerekítenek a gyerekek a világ működéséről. Fontos, hogy ezeket a hiedelmeket a valóságnak megfelelően tegyük a helyükre. Nevezzük nevén a nemi szerveket, ne becézgessük, és legyen világos, ki érintheti (szülők, orvos, vagy ő) és mikor van ennek ideje. Egy nyolc éves már rákérdezhet arra is, mit jelent az orális szex. A nyolc-tíz éveseknél már egyre inkább készülni érdemes ezekre a kérdésekre és a válaszokra. Vegyünk nagy levegőt és mondjuk el, pontosan miről is van szó. Például úgy, hogy ez a száj és a nemi szervek érintkezése. Ilyenkor is hasznos, ha szexuális felvilágosító könyvet lapozgatva válaszolunk. A kilenc-tizenkét éveseknél, amikor a nemi érés időszaka újabb szakaszba érkezik, az első menstruáció kapcsán a szexuális kapcsolat lelki oldaláról is lehet beszélgetni már.

A rajzos felvilágosító könyvek sok ötletet adhatnak ahhoz, hogyan lehet a kicsiknek találó hasonlatokkal érthetőbbé tenni, miről is van szó: a szeretetüket a felnőttek úgyis kifejezik egymás felé, hogy simogatják egymást és meztelenül ölelkezve összebújnak az ágyban. Ilyenkor kettesben akarnak lenni és ezért van zárva az ajtó. Ügyeljünk tehát arra, hogy valóban bezárjuk ilyenkor az ajtót, ez a legegyszerűbb módja, hogy ne legyen kellemetlen a helyzet. Ez érvényes a fürdőszobaajtóra is, ha együtt fürdenek a szülők.

Hogyan reagálnak a kisfiúk és a kislányok?

Hormonális és idegrendszeri adottságaiknál fogva a lányok érzékenyebbek a stresszhatásokra, és sokkal inkább igénylik, hogy kibeszélhessék magukat és legyen mellettük valaki, aki mellett biztonságban érzik magukat. A lényeg szempontjából azonban nincs jelentősége, mindig az a fontos, hogy részese legyünk annak, mi történt gyermekünkkel, legyen lehetősége megosztani velünk a gondjait, és legyen természetes, hogy a kényes témákról is lehet beszélgetni. Vannak szorongó kisfiúk és zárkózott lányok is, az érzelmek feldolgozásának és kezelésének megtanulása minden helyzetben, nemtől függetlenül nagyon fontos.

Amikor a gyermek sérülhet

A rajtakapás nem feltétlenül traumatizálja a gyereket, de E. Tóbiás Sárának van olyan páciense, aki ma is traumatikus emlékként idézi fel, hogy rendszeresen hallgatta a szülők szeretkezésének hangját a szomszéd szobából. Bár a szülő szerette volna, ha beszélnek a dologról, ettől ő elzárkózott, és nagyon szenvedett tőle. Sokáig meghatározta a szexhez való viszonyát is ez az emlék. Fontos hozzátenni, hogy a biztonságában veszélyeztetett, vagy kiszolgáltatott, súlyos önértékelési problémával küzdő gyerekek sokkal sérülékenyebbek az ilyen élmények kapcsán. Ha a gyerek kiszorul a felnőttek szerelmi kapcsolatából, vagy ha az anya új kapcsolatban van és ezt a gyermek nem tudja feldolgozni, az aktus látványa is, vagy pusztán az aktust hallgatni is nagyon kellemetlen számára.

Ha a gyermek hűtlenségen éri a szülőt, ez több szempontból is kritikussá teszi a helyzetet. Ilyenkor még nagyobb súlya van annak, hogyan reagál a szülő. Egy kicsi gyerek nem feltétlenül érti, mit lát, a nagyobb gyerek, attól függően, hogy mennyit ismer a szexről, már sokkal inkább összezavarodik. Ezért nagyon fontos a szülő támogató jelenléte, hogy bármilyen érthetetlen néha az, ami történik, a felnőtt biztonságot, szeretetet nyújt a gyermek számára. Éreznie kell, hogy bármi történik, ő ugyanolyan fontos marad, és a szülővel való kapcsolat erősségén és minőségén semmi sem változtathat. Ha ez nem valósul meg, és a gyermek számára problémát okoz, hogy feldolgozza, ami történt, a gyermek sérülésnek van kitéve.

Az interjút Szikora Katalin a Bors Szórakoztató Napilap munkatársa készítette

Kérdés az Olvasóhoz:


Ön hogyan reagált, amikor gyermeke szex közben nyitott a hálószobájukba?

2014. július 22., kedd

Tévézz okosan! De hogyan? - Interjú E.Tóbiás Sára pszichológussal és Szále Kata mentálhigiénés szakemberrel


Vajon hogyan hat a tévézés a gyerekekre és mit tehetünk szülőként, hogy minél kevesebb káros, a “dobozból” érkező hatás érje őket? Kérdéseinkre a Tévézz okosan! munkatársai,  E. Tóbiás Sára pszichológus és Szále Kata mentálhigiénés szakember válaszoltak.

Családháló: Mi az, ami a gyerekek tévénézési szokásai között a legveszélyesebb, ami leginkább negatívan hat fejlődésükre, gondolkodásukra? 



Szále Kata: Elsősorban az árt, ha olyasmit néznek, ami nem nekik való: a korhatár-besorolás célja épp a gyerekek megóvása. A gyerekeknek szánt műsorok megítélésében két dolog számít leginkább: a nyelvezet és az erőszak. Utóbbi esetében kérdés, hogyan jelenik meg: a képzelet szintjén, mérsékelt akciók során, esetleg erős, véres, rémisztő módon.

CSH: Milyen műsorok valók az egyes korosztályoknak?

E. Tóbiás Sára: Egy hároméves vagy annál kisebb gyerek figyelmi és információ-feldolgozási kapacitása nem teszi lehetővé a képek és hangok együttes értelmezését, s elsősorban az intenzívebb fények és hangok keltik fel a figyelmét. A villódzó fények és hangok továbbá izgalmi állapotot gerjesztenek, megnövelik a dopaminszintet, s ebben a kritikus életkorban fokozott a hozzászokás veszélye, éppen ezért hároméves korig egyáltalán nem lenne szabad tévézni.

Három és hét éves kor között az a fontos, hogy a gyerek olyan műsorokkal találkozzon, amelyek az információ-feldolgozó képességüket nem terheli túl: kerülendő a túl zajos, gyors tempójú film, a gyors vágás, a félelemkeltő zene, a háttérzaj, a homályos jelenetek. Ekkor még nem tud különbséget tenni fikció és realitás között - a televíziót mágikus ablaknak látja, amelyen keresztül a “bentlakókkal” érintkezésbe léphet. Mivel a televízióban kész képeket kap (a felolvasott mesével szemben) nagy jelentőségű a képi világ, nem mindegy, hogy kedvesek a figurák vagy ijesztőek, hogy követhetőek-e a vágások, vagy sem, hiszen ha túl bonyolultak a történet szálai, akkor nem érti meg a látottakat, nem válik a fejében egy kerek történetté. Mivel a gyerekek sajátjukként élik át, ami a szereplővel történik, így rendkívüli körültekintéssel kell eljárni az olyan témák kapcsán, amelyek a hat év alatti gyermekek biztonságérzetét veszélyeztethetik, például a családi konfliktusok, a szülők vagy közeli hozzátartozók halála, a gyermek elhagyása, állatok sebesülése vagy halála.

Hat-tizenkét éves kor között a „jó” és a „rossz” megítélésekor a gyerekek egyre inkább kezdik figyelembe venni a szándékot, az erőszakos cselekedet motivációját, valamint az agresszív viselkedés következményeit, a filmek gyors tempója azonban ezt sokszor megnehezíti. Általában tíz éves kor után jellemző a cselekedetek motívumainak többé-kevésbé pontos felismerése. A prepubertás időszakában a fiúknál megnő az erőszakos tartalmak iránti fogékonyság, ez egyúttal életkori sajátosság is: a megélénkült és kiszélesedett érdeklődés  nagyobb fokú autonómia iránti törekvésekkel jár együtt.

CSH: A gyerekek tévézési szokásait illetően időről időre különböző, gyakran egymással ellentétes eredményű kutatások látnak napvilágot...

E. Tóbiás Sára: Az alapkérdésekre a mai napig nem sikerült megnyugtató választ kapni, minél több tanulmány készül, annál ellentmondóbbak az álláspontok. Az viszont biztos, hogy egészségügyi ajánlások napi két órában maximálják a képernyő előtt eltöltött időt. Ha egy gyerek túl sokat tévézik, hiányoznak azok a cselekvések, amelyeket a televíziózás helyett csinálhatna, tehát nem a két órán túli tévézés az, ami igazán árt, hanem az hiányzik, amit emiatt elmulaszt. Mégis, mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy a szülő tudjon arról, mit néz a gyerek, mi zaklatja fel, mi érinti meg, mit ért, mit nem ért, és segítsen neki feldolgozni az esetleges kellemetlen élményeket beszélgetéssel, játékkal, rajzolással. Beszélgessen vele, arról is, ami tetszett neki, hiszen ez is sokat elmond arról, mit ért, mi érdekes, vonzó számára.

CSH: Mit tehet a szülő, hogyan lehet megelőzni, hogy kialakuljanak a rossz tévénézési szokások?

Szále Kata: Egy szóval: mindent. A legideálisabb az, ha a szülő és a gyerek együtt választ műsorokat, s amiket megnéz a gyerek azt utólag megbeszélik. Ha a gyermek olyat is akar nézni, amit nem beszéltünk meg, vagy még szeretne ott ragadni a készülék előtt, attól függően, hogy ez mennyire fér bele az adott napirendbe, és milyen műsorról van szó, lehet engedni. 

E. Tóbiás Sára: Tiltani nem érdemes, kereteket szabni, engedményeket tenni igen, de fontos ragaszkodni a közösen átbeszélt tervhez. A szülőn múlik, hogyan alakítja a napirendet, a programokat, s ésszerűen kialakított szokásokkal, betartott szabályokkal jó viszony alakítható ki a televízióval.

CSH: Ha a szülő úgy véli, a tévézés nem árt a gyereknek, mit lehet mondani neki?

E. Tóbiás Sára: A tévézés önmagában nem ártalmas, akkor válik azzá, ha kontrollálatlan marad, mit, mennyit és mikor nézhet tévét, ha a gyermek életkori sajátosságainak nem megfelelően választunk. Tehát igaza van a szülőnek, ha így gondolja, de megvannak azok a szempontok, amikre érdemes odafigyelni, hogy valóban minőségi időtöltés legyen a tévézéssel eltöltött idő. A tévézés, csak ezen szempontok figyelembevételével nem ártalmas. 

CSH: Milyen lehetőségek vannak a kéretlen, nem gyereknek való tartalmak szűrésére, blokkolására?

Szále Kata: Első helyen a korhatár-besorolást kell említenünk. Ezt komolyan kell venni. A korhatár-besorolás célja a gyerekek megóvása olyan dolgoktól, melyek károsan hathatnak lelki egészségükre, szellemi fejlődésükre. A szülőket segítik a különféle gyerekzárak, melyek segítségével egyes műsorok, csatornák blokkolhatók, így nem elérhetőek a gyerekek számára.

CSH: Jó-e, ha a gyerekszobában van televízió?

Szále Kata: Nem jó. A kutatók szerint a saját tévé hátrányosan befolyásolja a gyerekek jóllétét, mert míg a kisebbeknek elvonja a figyelmét a játékról, addig a nagyobbak kevesebb időt és figyelmet fordítanak a tanulásra. A szakemberek szerint tanulás közben, étkezésekkor és lefekvés előtt jobb, ha kikapcsoljuk a készüléket – bármelyik szobában legyen is. A lefekvés előtti tévézés alvási problémákat okozhat: a gyerekek ahelyett, hogy lecsendesülnének, fölélénkülnek, mivel úgy hat rájuk a képernyő kék fénye, mintha koffeint fogyasztanának. A melatonin hormon szintje – mely részt vesz az álom-ébrenlét ciklus szabályozásában – estére csökkenne, míg a tévézés (vagy számítógép-használat) hatására nő.

CSH: Árthat-e a gyereknek, ha a másik szobából esténként áthallatszik a felnőttek által nézett műsorok hangja?

E. Tóbiás Sára: Ha a gyermek számára a hangerő nem zavaró, és a gyermekre szánt figyelem egyébként kielégítő, és az esti mese sem marad el, akkor semmiképpen sem káros.

Az interjút Gyarmati Orsolya a Családháló.hu munkatársa készítette.

Kérdés az Olvasóhoz:


Ön milyen tévénézési szokásokat enged gyermekének?

Lélekportál

2013. június 26., szerda

Ébresztő! A gyerek az Éjjel-nappal Budapestet bámulja a tévében! – A dokureality sorozatok veszélyei



Amióta a televízió beköltözött a nappalinkba, sőt a hálószobánkba is, újra és újra felmerül a kérdés, milyen pozitív és negatív hatásokat köszönhetünk az elektronikus bébiszitternek csúfolt varázsdoboznak. Ha már meg vagyunk áldva a jó öreg képernyővel, és úgy döntünk, hogy neki is teret adunk otthonunkban, felmerül a kérdés, hogyan lehet hasznos része az életünknek. Ideje felébrednünk! Az alábbi eset figyelemfelkeltő példa arra, hogy legfőbb ideje szembenéznünk a veszélyekkel. Ne csak tudatosítsuk, hanem honosítsuk is meg hétköznapjainkban a családbarát televíziózás szabályait!

Egy tanácstalan édesanya az alábbi problémával keresett meg. A szülő tiltása ellenére nyolc éves kislánya esténként alig várja, hogy az Éjjel-Nappal Budapest című dokureality sorozat újabb részeit láthassa. Tizenkét éves nővére nézheti a műsort, a kisebbnek tilos, ám az osztályban a napi csevej a műsor körül forog és ciki, ha valaki nem napra kész a sztori legújabb fejleményei kapcsán, pláne, ha nem tud bekapcsolódni a tere-ferébe. „Hiába tiltom, hogy megnézze az adást, a gyerek meg akar felelni az osztálytársainak és a nővérével tévézik. Belefáradtam a vitába. Mit tegyek?” - kérdezi a szülő.

Az RTL Klub saját gyártású sorozata német mintára készült, és bár néhány hónapja indult, máris dobogós a legnézettebb műsorok sorában. Naponta mintegy 1,2 millióan követik az adásokat. A dokureality műfajához híven a sorozat szereplői amatőr színészek, nincsenek hagyományos dialógusok, kizárólag fiktív szituáció leírások. Az improvizatív szöveg, a párbeszédek, és a jelenetek hossza a szereplőkre és a rendezőre van bízva.

A sztori helyszínén Budapest szívében huszonéves társbérlő fiatalok hétköznapjaiba csöppenünk, ahol a legváltozatosabb karakterek bukkannak fel. Találkozhatunk itt autószerelő biszex nővel, kamasz korú gogo-girl-el, idealista pultoslánnyal, aki ott hagyja a gyűlölt lebújt és producer irodát akar nyitni, hogy megcsinálja magát, és hipp-hopp máris extrém figurák számára szereplőválogatást hirdet. Akad a csapatban mixersrác, aki két lányra is rányomul, ha úgy adódik, sőt gondoskodó vendéglátóként indiai vendégét a prostik elől is elrángatja, akikkel az fényképet akar készíttetni magáról. Ez csupán néhány példa a számtalan történetszál közül. Mindezt visszatérő motívumként kíséri az üvöltözés, a káromkodás, az obszcén beszólások vagy akár a női hiszti az utcán fényes nappal a játszótér közelében. 

A sorozat facebook oldalán olvasható kommentekből kiderül, hogy sokan valóságként élik át a fiktív történeteket, tanácsokat adnak a szereplőknek, mit kéne tenniük és szó szerint együtt lélegeznek a történet fejleményeivel, akárcsak a valóságshow-k esetében. A valóság illúzióját remekül életre kelti, hogy a szereplőket olyan bevágásokban láthatjuk, amint interjú alanyként a kamerának kommentálják a történteket és véleményt mondanak az aktuális eseményekről vagy szereplő társaikról. A televízióban látható világ az „olyan, mintha” élménnyel kápráztat el bennünket, amely a dokureality sorozatok esetében hatványozottan érvényesül. Láthatjuk, hogy a valóságnak ható fikció a felnőtteket is csőbe húzza, a kisiskolás korosztályról nem is beszélve. 


Az Éjjel-Nappal Budapest sztárjai azokat a budapesti fiatalokat alakítják, akik a tizenéves nézők számára menő, vagány modellként szolgálnak, akikkel azonosulni tudnak és szimpatizálnak. Az eset kapcsán említett kisiskolások alig várják, hogy láthassák kedvenceiket a képernyőn, sőt egymással is a történetfolyam aktuális fordulatairól diskurálnak. Óhatatlanul a favorit sztori értékrendje hat rájuk, ez a világ inspirálja érdeklődésüket is, amit felelőtlenség lenne szó nélkül hagyni. Az itt bemutatott karakterek vajon mennyiben tükröznek hiteles, valósághű képet a huszonéves fiatalok világáról?


Visszatérve az édesanya eredeti kérdéséhez, lássuk a megoldási alternatívákat a szülő oldaláról. Célszerű, ha mindkét testvér esetében egyaránt érvényesül a szülői szigor, és a műsor nézése kapcsán a nagyobb testvér javára sem tesz engedményt a szülő. Az említett sorozat sem a kisebbek sem a nagyobbak számára nem javasolt. Legyünk kíváncsiak arra, mi és miért mozgatja a történet kapcsán a gyerekeket, és beszélgessünk velük arról, mi a saját élményük, véleményük a sorozatról, illetve hogyan kerül elő a téma az osztályban. Járjunk utána, milyen mértékben meghatározóak az osztály menő arcai a sorozat kapcsán indított beszélgetésekben, akikhez a többiek is óhatatlanul csatlakozni vágynak. Jó, ha tudjuk, gyermekünk, milyen helyet foglal az osztályközösségben, hiszen mindig a hangadók diktálják a trendet, így ha valaki nem tartozik közéjük, az csak ellenség vagy áldozat lehet.

Felmerül továbbá a kérdés, hogyan szerezhet érvényt saját egyéniségének egy marginális szociometriai státusszal rendelkező, félszeg, bizonytalan gyermek. A kiskamasz korosztály tagjainak kialakulatlan személyisége, értékrendje különösen kiszolgáltatottá teszi az osztályban érvényesülő társas hatásokkal szemben. Ha szükséges, támogassuk gyermekünket abban is, hogy megtalálja helyét az osztályban, saját véleményt alakítson ki és fel is tudja vállalni azt.

Hasznos lehet továbbá, ha az osztályközösség szintjén is megoldásokat szorgalmazunk. Az osztályfőnök az iskolapszichológussal közreműködve közös beszélgetéseket kezdeményezhet a témáról az osztályban. Ismertessük a gyerekekkel dokureality műfaj sajátosságait, illetve a televíziós fikció hatásait a fiatal, illetve felnőtt nézők ítéletalkotására. Adjunk teret annak, hogy a gyerekek megoszthassák élményeiket és véleményüket a műsor kapcsán, legyen az pozitív vagy negatív, illetve hangozzon el a felnőttek reflexiója is a beszélgetés során. Remek alkalom a helyes televíziózási szokásokról is szót ejteni, illetve az osztállyal közösen kiválasztott korosztálynak szóló alternatív műsor kapcsán további beszélgetéseket kezdeményezni. Érdemes szülői értekezlet keretében külön kitérni a témára, és a szülőkkel is megvitatni a kérdést, illetve konszenzusra jutni az otthon javasolt teendőket illetően. 

Az aktuális médiakutatások tükrében közhelyes igazságnak számít, hogy a televíziót legnagyobb számban gyerekek nézik, így őket érinti leginkább a televíziózás mind pozitív, mind negatív hatása. A megoldások keresése kapcsán elkerülhetetlen tehát felvetni a szülők és nevelők felelőssége mellett a műsorkészítők és műsorszerkesztők felelősségét is.

ETS.
A cikk megjelent a Tévézz okosan! weboldal Médiapszichó rovatában


Kérdés az Olvasóhoz:


Ön szerint milyen egyéb veszélyekre érdemes odafigyelni
a téma kapcsán és mi lehet a megoldás?


2013. május 4., szombat

Swing Time




A teljesebb önmagunkra ébredés csodája: a tánc. Platón szavaival: „Az emberi természeten kívül egyetlen más élőlény sincs birtokában a testet hangokra mozgató érzés parancsának.” Ősidők óta elkíséri életünket, a gyökereinkhez tartozik, hagyományaink, művészetünk és szórakozásunk forrása és valóban kevesebbet tudnánk önmagunkról, ha nem tapasztalhatnánk meg lényünket a tánc extázisán keresztül is. A szabad önkifejezés, a testtudatosság, a közösségteremtés csupán néhány lehetőség, amit ajándékba kaphatunk ettől az élménytől. Melyik táncot válasszuk a rengeteg lehetőség közül? Kóstoljunk most bele a swing világába!

Swingtörténet dióhéjban
A swing tánc kifejezés a blues és jazz zenére kialakult táncok összességét jelenti, melyek közé többek között a lindy-hop, a charleston, a west coast swing, a balboa vagy a jive is tartozik. Napjainkban is swing zenére táncolják, ötvözi többek között a charlston és a foxtrott elemeit. A standrad és latin táncok körén kívül esik, egészen pontosan a divattáncok, a párosan és versenyszerűen űzött táncsportok közé soroljuk, gyakori a tánciskolák társastánc kínálatában is.

Frankie Manning - a savoy-stílus királya
A swing stílus bölcsője a new-york-i Harlem, ahol a híres Savoy Ballroom-ban, a 20-as, 30-as években, a szesztilalom időszakában hódít a lindy-hop, a swing táncok királynője. Gengszterek mulatnak füstös lebujokban, ahol szól az andalító vagy éppen vérpezsdítő swing zene. Loius Armstrong, Ella Fitgerald, Duke Ellington vagy Charlie Parker koncertjeit hallgatja Amerika. A leghíresebb swing táncosok talpa alatt ég a táncparkett. George Shorthy Snowden avagy „Shorthy” George maratoni táncversenyt nyer partnerével a Central Parkban, és elkereszteli a korszak legújabb táncőrületét lindy-hop névre. A legendás Frankie Manning akrobata elemekkel gazdagítja az új irányzatot, merész dobásokat alkalmaz és létrehozza a savoy-stílust, amely ismét a tánc afrikai gyökereit hozza előtérbe. A 30-as 40-es években a lindy-hop fénykorát éli, a Big Bandek zenéjétől zsong Amerika. Fred Aster és Ginger Rogers 1936-ban készült Swing Time című filmjével arat újabb sikereket. A sztepp és a swing máris az egész világ kedvence.

Testtudatosság, érzelmi intelligencia és nemi szerepek a táncban

Sokszor hívják fel a figyelmünket a testtudatosság fontosságára, de vajon tudjuk, hogy mit jelent ez a fogalom pontosan? A testtudatosság testi érzeteink, hangulati észleléseink elmélyült megfigyelését és tudatosítását jelenti. Ez a sajátos figyelmi fókusz sajátos transzállapotot hoz létre, melynek következtében jobb féltekés funkcióink veszik át az irányítást, elevenebbé válik a képi gondolkodásunk, könnyebben hozzáférhetünk érzelmeinkhez, kreatívabbak leszünk és finomodik a térérzékelésünk is. A magasabb osztályos versenytáncosok például jobb mentális forgatási készséggel rendelkeznek, ami mutatja, hogy jobban tájékozódnak a térben, hiszen nemcsak testtudatuk fejlettebb, hanem mozgáskoordinációjuk is (Benelli és mtsai, 2005).

Önmagunk megfigyelése felkelti a kíváncsiságunkat fizikai teljesítőképességünk vélt és valós határai, illetve a bennünk zajló pszichés folyamatok iránt, így a testtudatos figyelem érdekes önismereti tapasztalatokkal gazdagíthat bennünket. Mindez még izgalmasabbá válik, ha az élmény forrása páros tánc. Sok mindent tanulhatunk arról, hogyan reagálunk kapcsolatainkban és mi az, ami megtöri az összhangot két ember között. 

Egy latin táncosokkal végzett magyar vizsgálatban fény derült arra, hogy a versenytáncosok nagyobb kezdeményezőkészséggel rendelkeznek, együttműködőbbek, empatikusabbak és sikeresebbek a társas kapcsolatok építésében, mint a táncos tapasztalattal nem rendelkező kontrollcsoport tagjai. (Lakó, 2008.) Figyelemre méltó, hogy akiket az önmegvalósítás motivál a tánc elsajátításában, a legmagasabb értéket az önmegvalósítás pontszámban nyújtják az érzelmi intelligencia tesztben. A tánc az egyik legjobb útja tehát a szabad önkifejezésnek. A társastánc szabályai, a jelmezes tánc újratanítják nekünk a nemek helyes szerepét kapcsolatainkban, könnyebbé válik megélnünk valódi nőiességünket vagy férfiasságunkat.

Fred Astaire és Ginger Rogers a Swing Time című filmben


Fred Aster így biztatja a táncosokat: „Eleinte csak kísérletezel és próbálkozol. Kutatod a tökéletest. Sok nap végeztével csak a fáradtság vesz majd körül. Időbe telik, amíg sikerül úgy táncolnod, ahogy szeretnél és sikerül valami maradandót alkotnod.” Érdemes tehát kivárni a végét. Nemtők, kortól és nemzetiségtől függetlenül emlékezzünk Nietzsche üzenetére: „Minden olyan napot elveszettnek kell tekintenünk, amelyen nem táncoltunk legalább egyszer."



Kérdés az Olvasóhoz:



Próbálta már a swinget?




2011. február 23., szerda

Cyber Cyrano - Veszélyes játék egy virtuális laboratóriumban - Előadáselemzés a Gyermekszínházi Portálon




Vidovszky György - rendező
Vidovszky György legújabb rendezése a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház újabb bemutatói között ismét egy gyöngyszem. A Cyber Cyrano című darab a Platform11+ európai színházi együttműködés keretében Tasnádi István tollából született, valóságos sztori alapján meséli el egy budapesti középiskola 16 éves diákjainak sokkoló történetét. A 21. századi információs társadalom virtuális világában olyan szörnyetegek leselkednek ránk, amelyekkel jobb, ha vigyázunk! Miért? Zsuzsi, Heni és Máté történetéből kérlelhetetlenül kiderül.

Hogy néz ki Cyrano története a 21. században, a digitális technika korában, amelynek szereplői jelen esetben középiskolás korosztályú fiatalok? Változik a kor, változik a díszlet, kardforgatók helyett, a klaviatúra virtuózaival állunk szemben. Sárosi Anita és Vicsek Viktor zseniális látványvilága a színpadra varázsolja azt a digitális birodalmat, ami egyben a lélek veszélyes színpadává válik.

A 14-17 évesek számára magától értetődő, hogy mindennapi kommunikációjukat, érzelmi, társas életüket, alkotókedvüket és játékosságukat az internet, a mobiltelefon és más digitális eszközök segítségével, egymással és a legszélesebb nyilvánossággal megosztva élik. A chat, a közösségi oldalakon lógás, hogy kinek hány barátja van a MyVipen és hogy ki-kit jelöl vissza hatalmi pozíciókat teremt, megszabja ki hol helyezkedik el az osztály-hierarchiában. Aki ebben a versenyben nem áll élvonalban, vagy nem veszi fel a tempót, az nem elég trendi. Vigyázat az ajtók záródnak, aki lemarad, az kimarad. Az pedig szívás.


Máté -  Dér Zsolt

Zsuzsi szerelmes Mátéba, aki az osztályba újonnan érkező Heninek kezd udvarolni. Zsuzsi nem tudja felkelteni a fiú érdeklődését, jelentéktelen megjelenésű, nőként nem veheti fel a versenyt Henivel, akiért minden srác teper. Heni és Zsuzsi barátkozni kezdenek, a női rivalizálás azonban folyamatosan ott feszül a kapcsolatban. A Henit alakító Varga Lili könnyedén hozza a szép, butácska, de érzelmes karaktert. Itt Zsuzsi csak vesztes lehet. A lélek nem számít, csak az, ki a nagyobb fogás, kit menő vagy sikk megszerezni, ki duzzasztja nagyobbra a másik egóját.

Dér Zsolt hitelessé teszi az érzelmileg éretlen, impulzív, ostoba srác figuráját, akiben az érzések helyett inkább az ösztönök érvényesülnek, egy macsó elefánt a porcelánboltban. Amikor Máté Henire hajt, Zsuzsi női önbecsülése is összetörik, mindent áthat az „entrópia", nem marad más eszköz a számára, csak az, ha a többiek gyenge pontját kihasználja és gonoszul ellenük fordítja.

A bosszúhoz remek lehetőséget kínál a virtuális kapcsolatteremtés arctalansága. Zsuzsi megteremti két avatár MyVip profilját, Viktort és Moirát, akiknek bármikor a bőrébe bújhat és a chatszobán keresztül akkor lép kapcsolatba áldozataival, az őt megalázó Henivel és Mátéval, amikor csak akar. Viktor gazdag srác, külföldön él, igazi szépfiú. Moira a virtuális húga, manöken. A húspiacon, ahol kilóra mérik az árut, Viktor és Moira aranyárban kelne el. Máté és Heni nyál csorgatva veti rá magát a minőségi árucikkre, a kettőjük között bontakozó kapcsolatnak is vége szakad, hiszen jobb parti akadt a horogra.

Heni szerepében Varga Lili
Zsuzsi központi figurává válik az életükben, mivel ő közvetít a virtuális arcok és közöttük. Neki mesélik el, mi történt a cybertérben éjszakánként, tőle kérnek tanácsot és ő tud segíteni, ha valami konfliktus adódik. Az ijesztő manipulátor, Zsuzsi sodródik az eseményekkel, miközben bábként rángatja őket. Éjszaka legtitkosabb vágyaikhoz jut közel, nappal pedig meghallgatja milyen remények, kétségek foglalkoztatják újdonsült barátait. Ha kell, közbelép, közvetít, elrendezi a problémákat, ha kell együtt örül a boldogságuknak, amit persze mesterségesen ő állít elő.


Zsuzsi - Nemes Anna

Nemes Anna remekül alakítja, azt a szinte szándékosan érdektelen figurát, aki képtelen kitörni saját jelentéktelenségéből. Nőietlen, ügyetlen, aki csak úgy tudja eladni magát a „versenyszférában", hogy belesodródik egy virtuális laboratóriumban végzett kísérletsorozatba. Az alanyok úgy táncolnak, ahogy ő fütyül. Ijesztő és sajnos nagyon valóságos.

A legkiélezettebb helyzet akkor következik el, amikor a szereplők végre személyes találkozóra készülnek. Estélyi ruhában, szmokingban parádéznak és várják a találkozást a nagy Ő-vel. Zsuzsi aztán arról tudósít, hogy Viktort baleset érte, és Moirával hazautaztak. Mi több, Viktor meghalt és Moira elbúcsúzik Mátétól. Heni összeomlik és gyászol, Máté kétségbeesve veszi tudomásul, hogy vége mindennek. Aztán Máté gyanakodni kezd és végül kibújik a szög a zsákból. Zsuzsi lelepleződik. Heni öngyilkosságot kísérel meg, Máté lenyeli a békát. Kínos belenézni abba a tükörbe, amit Zsuzsi tart, jobb hallgatni arról, ami visszatekint onnan. A manipulátor beteg játékát nehéz számon kérniük az áldozatoknak, hiszen a játszma játékosai sem lehetnek büszkék arra, amibe belesodródtak. Marad a kínos csend.

Zsuzsi aztán új iskolába kerül és arra készül, hogy újabb áldozatok után nézzen. Ami Zsuzsit manipulátorrá teszi nem gyógyult meg és a mellőzöttség kínjai újabb áldozatokat követelnek majd. A darab sokkolóan hat és azzal szembesít, hogy a lány, aki ezzel a problémával küzd óriási bajban van és segítségre szorul. A játszma meghívott játékosai nem különben. A kérdés választ vár: „Mi állítja meg a lányt és mi vet véget az entrópiának?"

 
Kérdés az olvasóhoz:


Volt már része veszélyes virtuális kalandban?


2010. december 31., péntek

A nő Fellini szemével

Frederico Fellini és Giulietta Masina


"Azért kell a nőről beszélnünk, hogy megszabadítsuk attól a hamis képtől, melyet a férfi alkotott magának róla, hogy megadjuk neki a lehetőséget az intellektuális fejlődésre. Ahhoz, hogy a férfi szabad maradjon, szabad nőre van szüksége..."                                                                     Frederico Fellini

Az olasz filmrendező felesége, Giulietta Masina többek között az Országúton, a Júlia és a szellemek és a Ginger és Fred című filmek főszereplője. Varázslatos lényével a gyermeklány, a tiszta és naiv nő, valamint az éretté válás útján elinduló, illetve az életére visszatekintő érett asszony alakjait személyesíti meg Fellini filmjeiben. 

Az Országúton forgatásán - Fellini és Masina
Az Országúton című alkotásban Giulietta Masina gyermeki lányalakot testesít meg, aki megható, szívbemarkoló ragaszkodással veszi körbe azt a vándormutatványos férfit, aki mellé a lány családja eladja őt és aki durván és megalázóan bánik vele. A feltétel nélküli ragaszkodás, a kiszolgáltatottság, az esetlenség, az éretlenség, a tisztaság megtestesülése ez a gyermeklány alak. Gelsomina odaadó rajongását láthatjuk egy dühös, mogorva, durva férfiért, aki nem tudja viszonozni a kedvességet, képtelen a kötődésre. Zampano olcsó kurvákkal tölti idejét egy-egy alkalommal, ügyet sem vet a törékeny, ügyefogyott lányra, aki igyekszik mindent megtenni, hogy kedvére tegyen a férfinek. Ez a nőiséget, és a szexualitást nélkülöző megindító ragaszkodás jelenti az egyetlen olyan érzelmi kapcsot, ami körülveszi az együttélésre tökéletesen alkalmatlan férfit. A lány tüzön-vizen át a szívének kedves Zampanot követi. A kapcsolat beteljesedetlen marad.
Júlia és a szellemek - Sandro Miloval
A Júlia és a szellemek című filmben Júlia olyan alakot testesít meg, aki őrzi Gelsomina tiszta, gyermeki, odaadó ragaszkodását, ezúttal viszont asszonyként láthatjuk a főszereplőt, aki gyanútlan rajongással éli életét férjével, Giorgio azonban titokban megcsalja őt. Ez a nőalak is mentes a csábítástól és az érzékiségtől. A férj nem vallja be kapcsolatát és álomvilágot hazudik feleségének, aki minden gyanakvás nélkül éli az életét Giorgioval. Amikor álmában egy női nevet ismételget és Júlia kérdőre vonja, szemrebbenés nélkül lerázza magáról a gyanúsítgatást, ugyanezt teszi, amikor egy egyértelmű telefonbeszélgetést hallgat ki. Júlia magánnyomozót bíz meg, hogy egyértelmű bizonyítékot szerezzen. Itt kezdődik a független, érzékiségét ébredni engedő nő útja, aki a film végén saját életének hajnalára ébred. Számos valóságos élettörténeti elem is megjelenik a filmben. Masina valóban magánnyomozók segítségével kutatott férje nőügyei után. Megdöbbentő bátorság a színésznő részéről felvállalni a saját szenvedéseinek megjelenítését nem kevés belső feszültséget felvállalva ezzel.

Fellini úgy fogalmaz, hogy a rendezés olyan teremtés, ami isteni minőséget kölcsönöz számára. Amikor filmet készít csupán helyet ad azoknak a teremtő energiáknak, amelyek alkotássá születnek. Fellini szenvedélyes alkotóként megszállottá válik, acsarkodó diktátorrá, aki türelmetlenül követeli színészbábjaitól, hogy a rendező belső képeit életre hívva elevenedjenek meg. Követelőző, azonban valódi mágus, aki olyan hangokat csalogat elő színészeiből, ami számukra is csak Fellinin keresztül megtapasztalható, tökéletesen egyedi alakításokká válnak. Fellini a megrögzött hazudozó, aki saját gyermekkori emlékeit, életének töredékeit monumentális, olykor humoros lelki festményekké varázsolja és valódinak éli át belső és filmes világában. Fellini a jungi archetípusok lélektanából is építkezik filmjeiben, monumentális képi és filmes világot megteremtő szenvedélyes játékmester. Az erős képi hatásokra, elképesztő erejű díszletekre és jelmezekre felépített archetípusos világ a 8 és fél, illetve a Júlia és a szellemek című filmekben jelenik meg a legerőteljesebben. Fellini saját bevallása szerint az egyes filmek megszületése közötti időszakokban kiüresedik és a hétköznapokkal nehezen birkózik, ami alkotói válságok időszakát is jelenti számára. A tudattalan világa népesíti be rendezői valóságát, amire furcsa űrként nehezedik rá a a realitás világa.


Kérdés az olvasóhoz:


Mit jelent igazi nőnek lenni és mi a hozzá vezető út?




2010. november 3., szerda

„A sebezhetőség természetes dolog” - Matthias Romir az érzékeny és bohém zsonglőrvirtuóz



Matthias Romir zsonglőrművésszel idén nyáron Pécsen találkozhatott a magyar közönség a Pécsi Cirkusz- és Utcaszínházi Fesztiválon. Life is… Short stories című műsorával káprázatos ízelítőt kaphattak az érdeklődök a cirkusz, színház és mozgásművészet kivételesen ötvözött show műfajából.


Romir kilenc évesen kezdett akrobatikával foglalkozni, amit zsonglőr tanulmányok követtek. Első saját műsorát 1994-ben mutatta be. 2000-ben kezdett fogyatékos gyerekeket zsonglőr mutatványokra tanítani. Ebből az indíttatásból gyógypedagógiai végzettséget szerzett Würzburgban. Elsősorban zsonglőrművész, de elhivatottan keresi a segítő szakmához való kapcsolódás lehetőségeit művészetével.

Németországban és Svájcban több ízben fesztiváldíjazott lett műsoraival. Tanít, alkot, utcafesztiválokon turnézik otthon és külföldön. Művészetéről, hitvallásáról és önmagáról így vall a nyári fellépéssorozatok közötti rövid pihenés pillanatában.

E.T.S: Miből ered a gyógypedagógia iránti érdeklődésed?

M.R: Mindig is vonzottak a segítő szakmák, ezért is érdekelt egy civil kezdeményezés, amelynek keretében délutáni foglalkozásokon fogyatékosokkal dolgozhattam. A csoportba tizennégy és húsz év közötti fiúk jártak, akik különböző fogyatékkal éltek. Akkor döntöttem el, hogy gyógypedagógusként szeretnék majd dolgozni. Végül ez másképpen alakult, mert a zsonglőrködés vette át a főszerepet az életemben.

E.T.S: A későbbiekben is dolgoztál fogyatékkal élőkkel. Milyen tapasztalatokat szereztél a velük való munka során?

M.R: Egy évet töltöttem abban az iskolában, amit már említettem és a gyógypedagógiai tanulmányaim idején nyolc vagy kilenc különböző iskolában is dolgoztam. Fogyatékkal élőknek segítettem a szabadidejükben, nyaralásokra kísértem el felnőtt fogyatékosokat és mentálisan sérült gyerekekből szervezett cirkuszi társulatnál is dolgoztam.

Volt egy sajátságos elképzelésem arról, hogyan tanítsam meg a fogyatékos gyerekeknek a zsonglőrködést. Három labdával zsonglőrködni nehezen tudnak megtanulni, de a gyerekek csak ezt tekintik zsonglőrködésnek. A közös játékok során a hagyományos zsonglőr trükköktől eltérő egyszerűbb, de nagyon izgalmas dobásokat kezdtek kitalálni maguknak labdával, gyűrűvel vagy ballonnal. Amikor azt mondtam, hogy számomra ez jelenti a valódi zsonglőrködés, nem hittek nekem. Talán a cirkusz, ahol ezzel próbálkoztam nem volt megfelelő közeg arra, hogy átadjam a saját ötleteimet és kísérletezzek ezzel a vonallal. A vezető sem volt partnerem ebben. Sajnos azóta sem adódott lehetőségem arra, hogy más társulattal próbálkozzam.

E.T.S: A tanárképzésben van lehetősége a hallgatóknak speciális kurzusok keretében zsonglőrködést tanulni?

M.R.: Vannak olyan egyetemek, ahol léteznek zsonglőr kurzusok, főleg sportolási alternatívaként, de arról nem tudok, hogy a tanárok számára lennének kötelező zsonglőr órák a képzésben. Az iskolában része a tanításnak, hogy cirkuszi alapokat sajátítanak el a gyerekeknek, de akik ezt csinálják, azok általában nem tanárok.

E.T.S: Te magad tanítasz iskolai csoportoknak zsonglőrködést? Milyen korosztállyal dolgozol?

M.R: Jelenleg tíz és tizenhárom év közötti gyerekeknek tanítok zsonglőrjátékot iskolai keretek között. Egy cirkusz-klubban nyolc és húsz év közötti korosztállyal találkozom. Voltak olyan tanítványaim, akik valóban tehetségesek voltak és gyorsan fejlődtek. A tanáraiktól azt a visszajelzést kaptam, hogy korábban sok probléma volt velük az osztályban, de mióta zsonglőrködni járnak, könnyebben kezelhetőek. Ezen nagyon meglepődtem, mert magam nem tapasztaltam velük nehézségeket a találkozásaink alkalmával, csak később, amikor láthatóan magasabb szintre jutottak el, mint a többiek. Unatkozni kezdtek, zavarni kezdték az órát és a zsonglőrködés iránt is csökkent az érdeklődésük.

E.T.S: Tetszett ahogyan a műsorodban a kifinomult zsonglőr játék találkozik a színházzal és a színészi eszközökkel. Hol tanultál színészi alapokat, színpadi mozgás és mozdulatművészetet?

M.R.: Autodidakta vagyok. A zsonglőrködést egyedül tanultam és más zsonglőröktől. Mindig szerettem táncolni. A Butoh tánc alapjait is megtanultam, most pedig a modern táncokat igyekszem alaposabban elsajátítani. A társas táncokba is belekóstoltam: szeretem a tangót és a Rock ’n’ Roll-t.

E.T.S: Kik azok a művészek, akik inspirálják a munkádat?

M.R.: Imádom Chaplin, Buster Keaton és Laurel & Hardy némafilmjeit. Nem utolsó sorban más zsonglőrök is hatással vannak rám.

E.T.S: Honnan származik a Pécsen is bemutatott Short stories ötlete?

M.R: A Life is… Short stories művészi pályafutásom különböző állomásaiból álló tabló. Egyes részei több mint tíz évvel korábbi életeseményekhez nyúlnak vissza. Vannak jelenetek, amiken még most is szoktam dolgozni. A premier óta két új jelenet része a műsornak, de még mindig vannak hiányzó részek. Ez a műsorom mindig változni fog. Jelenleg három különböző show-val turnézom, ez a legszemélyesebb darab.

E.T.S: A művészet az önkifejezés útja, belső gyógyító folyamatok forrása is lehet. Mi a véleményed erről?

M.R.: Ez egy nehéz kérdés. Vannak, akiknek szükséglet a művészet és az alkotás. Én ehhez a csoporthoz tartozom. Sok műsorom ötlete született nehéz időszakaimban. A legszemélyesebb és legkedvesebb számom a „Pinnball Paranoia” is egy ilyen periódusban jött létre. Nem mondom, hogy a művészet kisegített a dilemmáimból és meggyógyította a depressziómat, de segített ebben biztos vagyok.

Ha a végeredmény tetszik a közönségnek és találnak benne valamit, ami hozzájuk vagy róluk szól, akkor már megérte. Valaki azt mondta, hogy amit én csinálok, abban ott az üzenet: „a sebezhetőség természetes dolog”. Ha ez így van, boldog vagyok. Mások csak mókásnak találnak és szeretik a trükkjeimet. Én ezzel is elégedett vagyok.

Kérdés az olvasóhoz:


Próbálta már a zsonglőrködést?


Lélekportál

2010. szeptember 1., szerda

Az indulat természetrajza



A düh, mint alapvető érzelem

A düh olyan alapvető érzelem, amit mindannyian megtapasztalunk élethelyzeteink során. A probléma akkor jelentkezik, amikor nem tudjuk, hogyan kezeljük dühös indulatainkat. Kontrolálatlanul szabadjára engedjük vagy igyekszünk nem tudomást venni róla és elfojtjuk magunkban.

Agresszív késztetések akkor alakulnak ki bennünk, ha fizikai vagy pszichés fájdalmat élünk át és úgy értékeljük, hogy valaki szándékosan akar ártani nekünk. Énünk védelmében mozgósítjuk ilyenkor indulatainkat, ami aktív cselekvésre késztet. „Legjobb védekezés, a támadás”- szoktuk mondani, a baj csak az, hogy ez nem konfliktusaink megoldásában segít. Az agresszív indulat veszélyes és romboló, nehéz megfékezni és többet árt, mint használ kapcsolatainkban. Ha ezeket az energiákat magunk ellen fordítjuk, az önpusztítást választjuk.

A fájdalom önmagában még nem váltja ki a düh érzését, ehhez megfelelő gondolattársítások, gondolatcímkék is szükségesek. Értékeljük, minősítjük az adott helyzetet és arra jutunk, hogy fenyegetnek bennünket, indulataink célpontja pedig mások vagy mi magunk vagyunk.

Az indulat fontos katalizátor, kérdés, hogyan fordítjuk a saját hasznunkra? Erőforrást jelenthet számunkra, ha az énképviselet és az egészséges önvédelem szolgálatába állítjuk. Akik nem tudnak dühösek lenni, kiállni sem tudnak magukért.

Az indulat elrejti valódi érzéseinket

Amikor a düh felülírja az átélt fájdalmat nem kell valódi érzéseinkkel törődnünk. A kiszolgáltatottság érzése, a sebezhetőség megélése túlságosan kellemetlen a számunkra. A támadó hozzáállás igazságérzetet, hatalmat és morális felsőbbséget táplál. A kiszolgáltatottság érzése helyett a kontroll és hatalom érzését élhetjük át. Sokan tudattalanul szokássá erősítik ezt magukban, hogy saját gyengeségükkel ne kelljen szembesülniük. A düh sosem szünteti meg a forrásérzelmeket, csupán eltakarja azokat. Ha azonban a munkahelyen vagy a magánéletben ezt nem tolerálja környezetünk, konfliktusokra számíthatunk. Kapcsolatainkat és egészségünket is negatívan befolyásolhatja.

A dühös ember mindig meg van róla győződve, hogy neki van igaza és ez megnehezíti, hogy tisztán lássa a helyzetét.

Kérdés az olvasóhoz:


Ön indulatos típus?


Lélekportál


2010. július 4., vasárnap

Kontakt improvizáció - A találkozás művészete a tánc nyelvén




A kontakt tánc olyan kortárstánc technika, amely az érintés, a súlyáthelyezés és legfőképpen egy közös kontakt pont követésén alapszik két vagy több táncos improvizatív mozdulatpárbeszédében. 1972-ben Steve Paxton teremtette meg ezt az új táncformát a modern tánc, illetve az Aikido elemeinek ötvözésével zenei kíséret nélkül. A kontakt improvizáció alapjai Paxton kísérleti táncműhelyeiben tanítványok és táncosok közreműködésével kristályosodott ki. Az esés, gurulás, az ellensúly és emelések legkönnyedebben kivitelezhető mozdulatáramlását keresi, érzékenyít a partnertől érkező impulzusokra és arra tanít, hogy folyamatosan lazán, puhán, könnyedén oldódjanak egymásba a spontán megindult mozdulathullámok.


A kontakt improvizáció a jelen pillanatból születik. Nem a mozdulatokkal kapcsolatos döntések vezetik az ívét, hanem váratlanul, spontán történik minden pillanat. Tanít rá, hogy megtanuljunk figyelni a másik rezdüléseire, a sajátjainkra és hogy a kettő között hogyan hozzunk létre áramkört. Mikor kövessük a másikat, mikor vezessünk, mikor induljunk felfelé vagy lefelé, milyen pontokon érintkezzünk, mikor lassítsunk, mikor van szükség a mozdulat csendjére. Egymás választásait egységélménnyé érlelhetjük, mindezt erőlködés és türelmetlenkedés nélkül.


A kontakt improvizáció áramló üzenet. Finomhangolja az érzékeket, a pillanat történéseire figyelünk és ezekre reagálunk. Minden kontakt improvizáció tökéletesen egyedi. Azon a fizikai és energetikai kontaktuson alapszik, ami a táncpartnerek között indul meg.


Goda Gábor rendező-koreográfus a weight-flow kontakt egyedi irányzatát teremtette meg hazánkban. A kontakt improvizációra építő tánctréninget a kapcsolatok pszichológiájával ötvözte, önismereti mélyépítkezés lehetőségét kínálva a résztvevőknek. A páros, illetve egyéni gyakorlatok életünk valóságos helyzeteihez visznek közel bennünket a mozdulat és a test dinamikáján keresztül.


A tréning íve nem törik meg azzal, hogy a gyakorlatokat követően a résztvevők megbeszélik, mit éltek át. Ez az egyik legfontosabb fókusza a csoportnak. A három napos tréning végén kerül sor egy élményvisszajelző körre, amikor a gondolatok és érzések, a három nap alatt átélt tapasztalatok szóban is megfogalmazódnak. Kivételesen izgalmas és ritka szemlélet ez, ha táncterápiás vagy más pszichoterápiás önismereti csoportok megszokott gyakorlatával hasonlítjuk össze. A verbalitás és az analizálás fontos része bármilyen egyéni vagy csoportos terápiának, de sokszor előfordul, hogy elveszi a pszichés energiák termékeny erejét és megfoszt a cselekvés lendületétől is. Goda Gábor tréningjén a résztvevők a belső csend erejével is megtanulhatnak bánni, ami számomra még értékesebbé teszi a folyamatot.

Aki fogékony az improvizatív tánctechnikákra, szívesen tanulna önmagáról és kapcsolatairól a tánc nyelvén keresztül, kóstoljon bele a kontakt tánc világába. Varázslatos utazásban lehet része.

Kérdés az olvasóhoz:


Találkozott már a kontakt tánccal?