Az első abszintital-keveréket 1792-ben egy francia orvos Dr. Pierre Ordinaire készítette. Az ital hivatalos desztillálást saját recept alapján 1805-ben kezdte Pernod Franciaországban. Káros hatásai miatt a századfordulón orvosi vélemények és több, állítólag abszintos állapotban elkövetett gyilkosság hatására végül 1915-ben - három évvel az Egyesült Államok és nyolc évvel Svájc után - Franciaországban is betiltották a forgalmazását.
Az abszint különleges hatását a magas alkoholtartalom és az abszint fő hatóanyagaként ismert idegméreg, a thujon együttes hatása váltja ki. Kevés ital fogyasztása után is különleges testérzékletekről számolnak be a mámor átélői. Könnyű, lebegő érzést vált ki és felerősíti az érzékelő-képességet. A színek tisztábban és erőteljesebbnek látszanak, fokozódik a látásélesség. A hangok is intenzívebb élményt nyújtanak, mint általában. Oldott, emelkedett hangulat, eufória és tökéletes szabadságélmény hatalmasodik el az abszintfogyasztón. A bátortalanság és tétovaság megszűnik, az illető kezdeményezővé válik, nem ismer lehetetlent. Fesztelenül szóba elegyedik idegenekkel is, beszédes, de gondolatai tiszták és logikusak maradnak. Az abszint aphrodiziákumként hat, növeli a nemi vágyat és fokozza az éhségérzetet. Az időészlelést is megváltoztatja. A percek óráknak tűnhetnek vagy fordítva.
Ha fogyasztás hatására abszintmérgezés következik be a mámor megszűnése után izomgörcsöket, érzékkiesést, zavarodottságot észlelhet az illető, illetve erőtlenség, szédülés és végtagremegés, illetve zsibbadás jelentkezhet. A remegés epilepsziás görcsökig fokozódhat, amelyeket nem ritkán hallucinációk kísérnek. A görcsös izomrángások háton is jelentkeznek, majd továbbterjedve fogcsikorgatást is kiválthatnak. Egy ilyen roham időtartama 60-80 perc is lehet. A rendszeres abszintfogyasztóknak azzal is számolniuk kellet, hogy az idegméreg thujon hatása összegződik a szervezetben vagyis hosszú távon az idegrendszerre kifejtett roncsoló hatása miatt az ajkak és nyelv bénulása, arcrángás, látóideg károsodás, alvászavarok veseelégtelenség, illetve hangulati hullámzás léphetett fel. Ez manapság már nem fenyegeti az abszintfogyasztókat, hiszen mióta újra legálisan kerül forgalomba a zöld tündér, a megengedett thujon tartalom csupán tizede az eredeti mennyiségnek, így komoly egészségkárosító hatása nem érvényesülhet, ám hosszú távú fogyasztása nem javasolt. A hatályban lévő új európai uniós szabvány előírja, hogy az ital tömény, még hígítatlan állapotában a thujontartalom nem haladhatja meg a kilogrammonkénti 10 milligrammot. Magyarországon is már érvényes ugyanez a szabály. Itt legfeljebb annyival szigorúbb, hogy az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet nem engedélyezte az abszint név és címke használatát.
Minek köszönhető a pusztító ital ellenállhatatlan csábítása? Mi a titka a smaragzöld színű varázsitalnak, amely a 19. század művészvilágát abszintmámorba ragadta? Az abszint a lázadás itala volt. Aki ezt az italt rendelte nyíltan hadat üzent a polgári dekadencia kifinomult, unalmas, hazug világa ellen és a művészi avantgarde könnyed bohémélete mellett tette le a voksát. Nemcsak alkalmanként fogyasztották a sátáni italt, előszeretettel kísérleteztek hatásaival, átengedték magukat az érzékek átalakulásának, élvezték a hangok ízeit és a színek muzsikáját vagy éppen a hátborzongató rémképek kavalkádjától borzongtak. Párizsban öt óra tájékán, a „zöld óra” idején aki csak tehette, az ital hódolatának szentelte délutánját.
Toulouse Lautrec, aki a legenda szerint minden képét abszintmámorban festette három hónapos elvonókúrán vett részt, hogy megszabadítsák az abszintfüggőségtől. Egy gyermekkori baleset következtében növekedési rendellenesség alakult ki a festőnél, ezért örök életére alacsony termetű maradt és bottal járt. Egyes anekdoták szerint botjába rejtve mindig tartott magánál egy kis abszintot, amit a kedvenc bordélyházakban és éjszakai szórakozóhelyeken előszeretettel kortyolgatott.
Paul Gaugen 35 éves korában hagyott fel tőzsdeügynöki pályafutásával, hogy életét a művészetnek szentelje. Csatlakozott az impresszionosták mozgalmához és 1888-ban közös műteremlakásba költözött Vincent Van Gogh-al. Gaugen naplója szerint Van Gogh pokoli lakótársnak bizonyult. „Abszintot ivott. Aztán hirtelen hozzám vágta a poharat. Csak lapítottam, igyekeztem kitérni előle. Néhány perccel később már az ágyában feküdt és nem tért magához reggelig. Amikor felébredt tökéletesen nyugodt volt és azt mondta nekem: „Kedves Gaugen barátom, homályosan emlékszem arra, hogy mintha az elmúlt éjszaka megbántottalak volna.”
Se szeri se száma az abszintot megörökítő festményeknek, verseknek, az abszintfogyasztás szokásairól szóló anekdotáknak és legendáknak. Az impresszionizmus és szimbolizmus képi világa jól illeszkedett az abszint megidézte víziók meseszerű, tünékeny, olykor hátborzongató birodalmához.
Az impresszionizmus a pillanatnyi benyomás gyors és eleven megragadását jelentette. A természetes fény változásainak illanó képe addig sosem látott színgazdagsággal és könnyedséggel jelent meg a festményeken. A laza ecsetkezelés, az optikai színkeverés következtében a tárgyak körvonalai feloldódnak és jelentéktelenné válik plaszticitásuk.
Ahogy Szerb Antal írja a szimbolisták a versben a zenei elemet jutatták elsődleges hatalomra. Nem a fogalmi jelentés lesz a fontos, hanem a hangulatok, az élmények és emlékek megragadása. Ebben a korban a valóságtól való elszakadás, a realitásokon való felülemelkedés volt a költők eszménye.
Nem csoda hát, hogy a veszedelmes italkeverék sátántangóra szólította a bizarr élményekre éhes művészeket, akik élménykészen várták, hogy megmerítkezhessenek a zöld tündér varázshatalmában és hallucinációikból ihletet merítsenek. Akkor is, ha ez nem egyszer az életükbe került.