Amióta a televízió beköltözött a nappalinkba, sőt a hálószobánkba is, újra és újra felmerül a kérdés, milyen pozitív és negatív hatásokat köszönhetünk az elektronikus bébiszitternek csúfolt varázsdoboznak. Ha már meg vagyunk áldva a jó öreg képernyővel, és úgy döntünk, hogy neki is teret adunk otthonunkban, felmerül a kérdés, hogyan lehet hasznos része az életünknek. Ideje felébrednünk! Az alábbi eset figyelemfelkeltő példa arra, hogy legfőbb ideje szembenéznünk a veszélyekkel. Ne csak tudatosítsuk, hanem honosítsuk is meg hétköznapjainkban a családbarát televíziózás szabályait!
Egy tanácstalan édesanya az alábbi problémával keresett meg. A szülő tiltása ellenére nyolc éves kislánya esténként alig várja, hogy az Éjjel-Nappal Budapest című dokureality sorozat újabb részeit láthassa. Tizenkét éves nővére nézheti a műsort, a kisebbnek tilos, ám az osztályban a napi csevej a műsor körül forog és ciki, ha valaki nem napra kész a sztori legújabb fejleményei kapcsán, pláne, ha nem tud bekapcsolódni a tere-ferébe. „Hiába tiltom, hogy megnézze az adást, a gyerek meg akar felelni az osztálytársainak és a nővérével tévézik. Belefáradtam a vitába. Mit tegyek?” - kérdezi a szülő.
Az RTL Klub saját gyártású sorozata német mintára készült, és bár néhány hónapja indult, máris dobogós a legnézettebb műsorok sorában. Naponta mintegy 1,2 millióan követik az adásokat. A dokureality műfajához híven a sorozat szereplői amatőr színészek, nincsenek hagyományos dialógusok, kizárólag fiktív szituáció leírások. Az improvizatív szöveg, a párbeszédek, és a jelenetek hossza a szereplőkre és a rendezőre van bízva.
A sztori helyszínén Budapest szívében huszonéves társbérlő fiatalok hétköznapjaiba csöppenünk, ahol a legváltozatosabb karakterek bukkannak fel. Találkozhatunk itt autószerelő biszex nővel, kamasz korú gogo-girl-el, idealista pultoslánnyal, aki ott hagyja a gyűlölt lebújt és producer irodát akar nyitni, hogy megcsinálja magát, és hipp-hopp máris extrém figurák számára szereplőválogatást hirdet. Akad a csapatban mixersrác, aki két lányra is rányomul, ha úgy adódik, sőt gondoskodó vendéglátóként indiai vendégét a prostik elől is elrángatja, akikkel az fényképet akar készíttetni magáról. Ez csupán néhány példa a számtalan történetszál közül. Mindezt visszatérő motívumként kíséri az üvöltözés, a káromkodás, az obszcén beszólások vagy akár a női hiszti az utcán fényes nappal a játszótér közelében.
A sorozat facebook oldalán olvasható kommentekből kiderül, hogy sokan valóságként élik át a fiktív történeteket, tanácsokat adnak a szereplőknek, mit kéne tenniük és szó szerint együtt lélegeznek a történet fejleményeivel, akárcsak a valóságshow-k esetében. A valóság illúzióját remekül életre kelti, hogy a szereplőket olyan bevágásokban láthatjuk, amint interjú alanyként a kamerának kommentálják a történteket és véleményt mondanak az aktuális eseményekről vagy szereplő társaikról. A televízióban látható világ az „olyan, mintha” élménnyel kápráztat el bennünket, amely a dokureality sorozatok esetében hatványozottan érvényesül. Láthatjuk, hogy a valóságnak ható fikció a felnőtteket is csőbe húzza, a kisiskolás korosztályról nem is beszélve.
Az Éjjel-Nappal Budapest sztárjai azokat a budapesti fiatalokat alakítják, akik a tizenéves nézők számára menő, vagány modellként szolgálnak, akikkel azonosulni tudnak és szimpatizálnak. Az eset kapcsán említett kisiskolások alig várják, hogy láthassák kedvenceiket a képernyőn, sőt egymással is a történetfolyam aktuális fordulatairól diskurálnak. Óhatatlanul a favorit sztori értékrendje hat rájuk, ez a világ inspirálja érdeklődésüket is, amit felelőtlenség lenne szó nélkül hagyni. Az itt bemutatott karakterek vajon mennyiben tükröznek hiteles, valósághű képet a huszonéves fiatalok világáról?
Visszatérve az édesanya eredeti kérdéséhez, lássuk a megoldási alternatívákat a szülő oldaláról. Célszerű, ha mindkét testvér esetében egyaránt érvényesül a szülői szigor, és a műsor nézése kapcsán a nagyobb testvér javára sem tesz engedményt a szülő. Az említett sorozat sem a kisebbek sem a nagyobbak számára nem javasolt. Legyünk kíváncsiak arra, mi és miért mozgatja a történet kapcsán a gyerekeket, és beszélgessünk velük arról, mi a saját élményük, véleményük a sorozatról, illetve hogyan kerül elő a téma az osztályban. Járjunk utána, milyen mértékben meghatározóak az osztály menő arcai a sorozat kapcsán indított beszélgetésekben, akikhez a többiek is óhatatlanul csatlakozni vágynak. Jó, ha tudjuk, gyermekünk, milyen helyet foglal az osztályközösségben, hiszen mindig a hangadók diktálják a trendet, így ha valaki nem tartozik közéjük, az csak ellenség vagy áldozat lehet.
Felmerül továbbá a kérdés, hogyan szerezhet érvényt saját egyéniségének egy marginális szociometriai státusszal rendelkező, félszeg, bizonytalan gyermek. A kiskamasz korosztály tagjainak kialakulatlan személyisége, értékrendje különösen kiszolgáltatottá teszi az osztályban érvényesülő társas hatásokkal szemben. Ha szükséges, támogassuk gyermekünket abban is, hogy megtalálja helyét az osztályban, saját véleményt alakítson ki és fel is tudja vállalni azt.
Hasznos lehet továbbá, ha az osztályközösség szintjén is megoldásokat szorgalmazunk. Az osztályfőnök az iskolapszichológussal közreműködve közös beszélgetéseket kezdeményezhet a témáról az osztályban. Ismertessük a gyerekekkel dokureality műfaj sajátosságait, illetve a televíziós fikció hatásait a fiatal, illetve felnőtt nézők ítéletalkotására. Adjunk teret annak, hogy a gyerekek megoszthassák élményeiket és véleményüket a műsor kapcsán, legyen az pozitív vagy negatív, illetve hangozzon el a felnőttek reflexiója is a beszélgetés során. Remek alkalom a helyes televíziózási szokásokról is szót ejteni, illetve az osztállyal közösen kiválasztott korosztálynak szóló alternatív műsor kapcsán további beszélgetéseket kezdeményezni. Érdemes szülői értekezlet keretében külön kitérni a témára, és a szülőkkel is megvitatni a kérdést, illetve konszenzusra jutni az otthon javasolt teendőket illetően.
Az aktuális médiakutatások tükrében közhelyes igazságnak számít, hogy a televíziót legnagyobb számban gyerekek nézik, így őket érinti leginkább a televíziózás mind pozitív, mind negatív hatása. A megoldások keresése kapcsán elkerülhetetlen tehát felvetni a szülők és nevelők felelőssége mellett a műsorkészítők és műsorszerkesztők felelősségét is.
ETS.
ETS.
A cikk megjelent a Tévézz okosan! weboldal Médiapszichó rovatában
Kérdés az Olvasóhoz:
Ön szerint milyen egyéb veszélyekre érdemes odafigyelni
a téma kapcsán és mi lehet a megoldás?
a téma kapcsán és mi lehet a megoldás?
POOOOOnt tegnap ezen rágtam magam!!!!!!!!!!!!!! Belenéztem, mert vannak tanítványaim (5-6 évesek), akik ezeket EGYÜTT NÉZIK az anyukájukkal. TUDNI akartam, hogy mit látnak... :'( :'( :'( ORSZÁGVEZETŐK akarják a népet elbutítani teljesen, mert a bárgyúkat oda lehet tenni, ahová akarják. (Egyébként hogyan engedhetnének meg ekkora természetellenes, naplopó, nyivákolós, nagyzolós-"trend-fílingű" eszement, BETEGES SOROZATOKAT?!?!?!) A gyerek azt látja, hogy affektálva, hajat túrkálva méltatlankodnak a SEMMIN, CSÍKOS GATYÁBAN-TORNACIPŐBAN FELÜLHETNEK A TŰZHELY FÖLÉ, ordítható torokszakadásig, hogy a "hugod egy kib..szott ribanc!".......................fúúúúúúúúúú, nnna! És még vannak fiatal anyukák, aki nem a világirodalom gyöngyszemein nevelkedtek, innen vesznek mintát, merthogy pesten így élnek, akkor bizti ez a jólmenő... Hogy nincs munkája, hogy nincs normális betegellátás, hogy egy lakást így soha nem tud összebarkácsolni, hogy rengetegen lelépnek az országból, hogy a multik annyi hasznot kivisznek az országból, mint amennyi nyugdíj kerül kifizetésre, hogy a gazdag magyar föld parlag lett és ezen kell tengődni az itt maradottaknak..., ezt nem látja át. (Viszont a nyegle, nagyoskodó, vállrángatós okosságainak jogait -8.ált.- tűzön-vízen követeli. )
VálaszTörlés