Rakoncátlan kölykök II – Hagyjuk, hogy ő döntse el!

Saját magunk példájából kiindulva is pontosan tudjuk, miért van jelentősége az életünkben a saját választásoknak és döntéseknek. Önértékelésünk, önbecsülésünk akkor egészséges, ha megengedjük magunknak azt a szabadságot, hogy önálló utakon megvalósítsuk vágyainkat, kielégítsük szükségleteinket, anélkül, hogy bűntudatot éreznénk. Ez adja meg saját erőnkbe vetett hitünket, a „meg tudom csinálni” érzés biztonságát.

Keret vagy korlát? – Nem mindegy!

A gyermek sok helyzetben tanácstalan saját érzéseivel, teherbírásával, lehetőségeivel kapcsolatban. Ha mi mindig összefoglaljuk, milyen helyzetben mit kell éreznie, hogyan kell viselkednie, nem hagyjuk meg azt a lehetőséget a számára, hogy felfedezze és azonosítsa saját szükségleteit és megtalálja saját megoldásait. Annak sem hagyunk teret, hogy megvárjuk, amíg érzi, tanácsot kell kérnie a felnőttől. A függőségi viszony tehetetlenségérzetet alakít ki a függő félben, jelen esetben, a gyermekben, aki frusztrált és zaklatott lesz, veszekedéseket provokál, hogy szétfeszítse a szülő által felállított korlátokat. Ezt úgy tudjuk megelőzni, ha a saját elvárásainkhoz és szükségleteinkhez vezető úton szabadságot biztosítunk gyermekünknek a megvalósításban. Korlátok felállítása helyett tehát kereteket teremtünk a helyzet megoldásához.

Ne zárjuk kalickába a szállni vágyó madarat, amelyik sok bajba keveredhet, ha nem vigyázunk rá. Hagyjunk neki önálló mozgásteret, vagyis tisztázzuk vele egy cselekedet következményeit, illetve elvárásainkat, de hagyjuk, hogy saját választásai alapján jusson el a megoldásig. „Anya felülhetek az óriáskerékre? Válasz: „15 perc múlva indulunk. Választhatsz olyat, ami keveset időt vesz igénybe.” Vegyük észre, hogy nem kezdtünk el veszekedni, amiért a gyerek nincs tekintettel arra, hogy indulni kell, illetve nem adtunk tanácsokat, mit tegyen a másik. Civakodás nélkül megoldódhatott a helyzet.

Ha tisztelettel állunk a gyerek saját erőfeszítéseihez, akkor több bátorsága lesz ahhoz, hogy megküzdjön a saját problémáival. Ha azt látjuk például, hogy nem tudja kinyitni egy üveg tetejét, adjunk ötletet, hogy próbálja meg másként. Ha valamivel kapcsolatban megkérdez minket, nem feltétlenül kell azonnal kimerítő választ adnunk, vissza is kérdezhetünk, szerinte mi lehet az ok, mi lehet a megoldás? Hagyjuk őt szabadon töprengeni arról, ami éppen foglalkoztatja és adjunk csupán lehetőséget arra, hogy hangosan gondolkodhasson.

Fontos, hogy ne bombázzuk kérdésekkel, ha például hazajött. Merre járt? Mit csinált? Kivel csinálta? Üdvözöljük és hagyjuk, hogy kibontakozzon a maga ritmusában. Ha nagyon csendes, elég ha csak annyit jegyzünk meg, hogy „Csendesnek tűnik”, minden kommentár nélkül. Ha gondja van, előbb-utóbb elmondja, akkor is, ha nem erőltetjük, és tudja, hogy fordulhat hozzánk.

Ha valami nagyon elrugaszkodott ötlettel áll elő, ne ábrándítsuk ki azzal, hogy neki az úgysem fog sikerülni. Hagyjuk, hogy képzeletben körüljárja a választását. Menet közben számára is ki fog derülni, hogy mennyire testhezálló valami a számára vagy mennyire nem. Ennek a szabad megélését hagyjuk meg neki. Minket is érhet meglepetés, ha a végén a gyereknek lesz igaza.

Kérdés az Olvasóhoz:

Mennyire önálló a gyermeke és miért?

Lélekportál

Rakoncátlan kölykök - Büntetés helyett

Adele Faber és Elaine Mazlish kommunikációs tréningcsoportjai hatékony technikákra tanítják meg az elkeseredett és tanácstalan szülőket. A Gordon módszerre épülő foglalkozások reform szemlélettel egészen új megközelítésben igyekeznek segítséget nyújtani az otthoni elmérgesedett konfliktusok kezelésében.
Büntetés nélkül elképzelhetetlennek tűnik a nevelés, hiszen mi szab gátat a rendetlenségnek, a káosznak, annak, amit nem lehet, amit nem szabad. Hogy tanulja meg a gyerek, ki az úr a házban? A büntetés az az eszköz, ami jó alaposan a gyerek emlékezetébe vési, hol a határ. Sokan azt gondoljuk, szükséges rossz, de nem lehet nélküle élni. A büntetés az elszabadult poklot igyekszik megfékezni. A hangrobbanás erejével ható hirtelen felcsattanás és az azt követő büntetés félelemkeltő hatása tűzoltó hatású, mégis azt tapasztaljuk, hogy nem hoz valódi megoldást. Sokszor egyre erősebb és egyre intenzívebb megtorlással kell élnünk, mert már semmi nem használ. Ráadásul szörnyű bűntudattal jár, utána magunkat ostorozzuk, hogyan lehettünk képesek rá és azt gondoljuk bizonyára valamit elrontottunk. Mi lehet hát az alternatíva?

Egy olyan helyzetben, amikor a gyerek számunkra nem elfogadhatóan viselkedik, ahelyett, hogy kikelnénk magunkból és veszekedni kezdenénk miatta, hozzuk a gyerek tudomására, mi az, amit kívánunk tőle, és mi az, ami elfogadhatatlan. Tegyük lehetővé, hogy a gyerek több számunkra kedvező megoldásból maga válasszon és aktívan segítsünk abban, hogy a választásának megfelelően cselekedjen is. Ennek a hozzáállásnak a titka, hogy a gyerek számára partnerként vagyunk jelen egy olyan új viselkedés kitalálásában és megvalósításában, ami a gyerek számára is elfogadható. Vagyis együtt oldjuk meg a problémát.

A büntetés helyett egy nem megfelelő viselkedés következményeinek megtapasztaltatása legyen a célunk. Ha valamiben nem volt partner a gyerek, akkor viselnie kell azt a közösen elfogadott szabályt, hogy valami kellemes, kívánatos közös tevékenységben például nem vehet részt. Nem dacból vagy haragból tiltja meg ezt a felnőtt, hanem mert ez volt a megállapodás. Legközelebb lesz rá lehetősége, hogy újra megpróbálja. A gyereknek el kell fogadnia, hogy az együttléteknek vannak szabályai, ha valamit nem tartott be, kap rá legközelebb újabb lehetőséget.

Fontos, hogy hagyjuk magunknak teret arra, hogy kifejezzük az érzéseinket. Lehetünk mérgesek, dühösek, mert valami olyasmit tett a gyerek, ami kiborító. Ezt bűntudat nélkül kifejezhetjük. Az érzések megfogalmazása és annak kifejezése, hogyan hat ránk a másik viselkedése, alapvető fontosságú. A kulcs csupán az, hogy ne a gyereket minősítsük, ne a személyét utasítsuk el, hanem az aktuális viselkedésével kapcsolatban pontosan fogalmazzuk meg és hozzuk a tudomására, mi bánt minket, mi dühít minket, mi az, ami elfogadhatatlan a számunkra.

Még egy fontos dolog. Amikor érzelmileg telített a helyzet, képtelenség arra törekedni, hogy beszélgessünk, illetve hogy abba a fázisba tereljük a szituációt, ami a problémamegoldáshoz vezet el. Ez csak akkor lehetséges, ha már elcsitultak az indulatok. Ilyenkor kezdeményezhetjük, hogy megbeszéljük a gyerekkel, mi történt, mi a nehézség és mit lehetne kitalálni közösen, hogy legközelebb ne forduljon elő az adott konfliktus.

Lássuk tehát a gyakorlati lépéseket még egyszer:

A konfliktusos helyzet közben:

1. Tisztázza gyermekével mivel lehetne a segítségére. – Például ha egy áruházi vásárlás alkalmával unott ténfergésében lapogatni kezdi a barackokat a gyümölcspultnál, ne ripakodjunk rá vagy szidjuk meg, hanem mondjuk azt, hogy nagyobb segítség lenne, ha mellettünk nézelődne vagy felülne a bevásárlókocsi elejére.

2.  Fejezze ki rosszallását. – Tisztán és egyértelműen hozzuk a gyerek tudomására érzéseinket viselkedésével kapcsolatban. Tegyük ezt úgy, hogy egyértelmű legyen, hogy a helyzetre és a nem a gyerek személyére utalunk.

3.  Fejezzük ki elvárásainkat felé. – Legyen egyértelmű a gyerek számára mit várunk tőle.

A konfliktusos helyzet után, ha makacs a probléma:

4. Adjunk alternatívát, hogyan teheti jóvá helytelen viselkedését, mi az, ami számunkra elfogadható megoldást jelentene. – Együtt ötletelve közös listát készíthetünk a lehetséges megoldásokról. Például: „Ha legközelebb hasonló helyzet alakul ki, nézzük, mit találjunk ki, hogy megelőzzük a bajt.” Minden kerüljön fel a listára, az is, ami nem kivitelezhető, de ötlet szinten felmerül. A végén válasszuk ki a mindenkinek megfelelő alternatívát. Fontos, hogy a gyereket is bevonjuk a döntésbe.

5. Aktívan vegyünk részt abban, hogy a gyerek megtapasztalja tettei következményeit. – Ha nem tartott be egy megállapodást, akkor meg kell tapasztalnia a következményét. Ez ne büntetést jelentsen, szankciót vagy elvonást, hanem a következmény érvényesítését. Ha például rendetlen volt az áruházban és nem fogadott szót, akkor fontos tudnia, hogy a következő alkalommal nincs közös együttlét, de legközelebb lesz alkalom arra, hogy ő is megmutassa, képes elfogadni a közös szabályokat.

Ezzel a szemlélettel a gyerekek azt tanulják meg, hogy nem áldozatok vagy ellenségek egy-egy helyzetben, hanem aktív problémamegoldók, akik később maguk is hasonló módszerrel tudják tisztázni egyéb konfliktusaikat az életben.

Kérdés az olvasóhoz:

Ön milyen büntetési alternatívákat használ?


Lélekportál

Abszint – A múzsa köntösébe rejtőzött álruhás démon

Az első abszintital-keveréket 1792-ben egy francia orvos Dr. Pierre Ordinaire készítette. Az ital hivatalos desztillálást saját recept alapján 1805-ben kezdte Pernod Franciaországban. Káros hatásai miatt a századfordulón orvosi vélemények és több, állítólag abszintos állapotban elkövetett gyilkosság hatására végül 1915-ben - három évvel az Egyesült Államok és nyolc évvel Svájc után - Franciaországban is betiltották a forgalmazását.

Az abszint különleges hatását a magas alkoholtartalom és az abszint fő hatóanyagaként ismert idegméreg, a thujon együttes hatása váltja ki. Kevés ital fogyasztása után is különleges testérzékletekről számolnak be a mámor átélői. Könnyű, lebegő érzést vált ki és felerősíti az érzékelő-képességet. A színek tisztábban és erőteljesebbnek látszanak, fokozódik a látásélesség. A hangok is intenzívebb élményt nyújtanak, mint általában. Oldott, emelkedett hangulat, eufória és tökéletes szabadságélmény hatalmasodik el az abszintfogyasztón. A bátortalanság és tétovaság megszűnik, az illető kezdeményezővé válik, nem ismer lehetetlent. Fesztelenül szóba elegyedik idegenekkel is, beszédes, de gondolatai tiszták és logikusak maradnak. Az abszint aphrodiziákumként hat, növeli a nemi vágyat és fokozza az éhségérzetet. Az időészlelést is megváltoztatja. A percek óráknak tűnhetnek vagy fordítva.

Ha fogyasztás hatására abszintmérgezés következik be a mámor megszűnése után izomgörcsöket, érzékkiesést, zavarodottságot észlelhet az illető, illetve erőtlenség, szédülés és végtagremegés, illetve zsibbadás jelentkezhet. A remegés epilepsziás görcsökig fokozódhat, amelyeket nem ritkán hallucinációk kísérnek. A görcsös izomrángások háton is jelentkeznek, majd továbbterjedve fogcsikorgatást is kiválthatnak. Egy ilyen roham időtartama 60-80 perc is lehet. A rendszeres abszintfogyasztóknak azzal is számolniuk kellet, hogy az idegméreg thujon hatása összegződik a szervezetben vagyis hosszú távon az idegrendszerre kifejtett roncsoló hatása miatt az ajkak és nyelv bénulása, arcrángás, látóideg károsodás, alvászavarok veseelégtelenség, illetve hangulati hullámzás léphetett fel. Ez manapság már nem fenyegeti az abszintfogyasztókat, hiszen mióta újra legálisan kerül forgalomba a zöld tündér, a megengedett thujon tartalom csupán tizede az eredeti mennyiségnek, így komoly egészségkárosító hatása nem érvényesülhet, ám hosszú távú fogyasztása nem javasolt. A hatályban lévő új európai uniós szabvány előírja, hogy az ital tömény, még hígítatlan állapotában a thujontartalom nem haladhatja meg a kilogrammonkénti 10 milligrammot. Magyarországon is már érvényes ugyanez a szabály. Itt legfeljebb annyival szigorúbb, hogy az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet nem engedélyezte az abszint név és címke használatát.

Minek köszönhető a pusztító ital ellenállhatatlan csábítása? Mi a titka a smaragzöld színű varázsitalnak, amely a 19. század művészvilágát abszintmámorba ragadta? Az abszint a lázadás itala volt. Aki ezt az italt rendelte nyíltan hadat üzent a polgári dekadencia kifinomult, unalmas, hazug világa ellen és a művészi avantgarde könnyed bohémélete mellett tette le a voksát. Nemcsak alkalmanként fogyasztották a sátáni italt, előszeretettel kísérleteztek hatásaival, átengedték magukat az érzékek átalakulásának, élvezték a hangok ízeit és a színek muzsikáját vagy éppen a hátborzongató rémképek kavalkádjától borzongtak. Párizsban öt óra tájékán, a „zöld óra” idején aki csak tehette, az ital hódolatának szentelte délutánját.

Toulouse Lautrec, aki a legenda szerint minden képét abszintmámorban festette három hónapos elvonókúrán vett részt, hogy megszabadítsák az abszintfüggőségtől. Egy gyermekkori baleset következtében növekedési rendellenesség alakult ki a festőnél, ezért örök életére alacsony termetű maradt és bottal járt. Egyes anekdoták szerint botjába rejtve mindig tartott magánál egy kis abszintot, amit a kedvenc bordélyházakban és éjszakai szórakozóhelyeken előszeretettel kortyolgatott.

Paul Gaugen 35 éves korában hagyott fel tőzsdeügynöki pályafutásával, hogy életét a művészetnek szentelje. Csatlakozott az impresszionosták mozgalmához és 1888-ban közös műteremlakásba költözött Vincent Van Gogh-al. Gaugen naplója szerint Van Gogh pokoli lakótársnak bizonyult. „Abszintot ivott. Aztán hirtelen hozzám vágta a poharat. Csak lapítottam, igyekeztem kitérni előle. Néhány perccel később már az ágyában feküdt és nem tért magához reggelig. Amikor felébredt tökéletesen nyugodt volt és azt mondta nekem: „Kedves Gaugen barátom, homályosan emlékszem arra, hogy mintha az elmúlt éjszaka megbántottalak volna.”

Se szeri se száma az abszintot megörökítő festményeknek, verseknek, az abszintfogyasztás szokásairól szóló anekdotáknak és legendáknak. Az impresszionizmus és szimbolizmus képi világa jól illeszkedett az abszint megidézte víziók meseszerű, tünékeny, olykor hátborzongató birodalmához.

Az impresszionizmus a pillanatnyi benyomás gyors és eleven megragadását jelentette. A természetes fény változásainak illanó képe addig sosem látott színgazdagsággal és könnyedséggel jelent meg a festményeken. A laza ecsetkezelés, az optikai színkeverés következtében a tárgyak körvonalai feloldódnak és jelentéktelenné válik plaszticitásuk.

Ahogy Szerb Antal írja a szimbolisták a versben a zenei elemet jutatták elsődleges hatalomra. Nem a fogalmi jelentés lesz a fontos, hanem a hangulatok, az élmények és emlékek megragadása. Ebben a korban a valóságtól való elszakadás, a realitásokon való felülemelkedés volt a költők eszménye.

Nem csoda hát, hogy a veszedelmes italkeverék sátántangóra szólította a bizarr élményekre éhes művészeket, akik élménykészen várták, hogy megmerítkezhessenek a zöld tündér varázshatalmában és hallucinációikból ihletet merítsenek. Akkor is, ha ez nem egyszer az életükbe került.

Kérdés az Olvasóhoz:

Szereti az abszintot?



Lélekportál

Nárcisztikus személyiségrajz - Dorian Gray arcképe

Oscar Wilde 1890-ben megjelent regénye nagy port vert fel a korabeli Angliában. Dorian Gray-t a csábító szépségű, ártatlan és tiszta tekintetű fiatalembert megigézi saját személyiségének varázsa. Akárcsak Nárkisszosz, ő is belefeledkezik önnön képmásának csodálatába és ez megpecsételi sorsát.

Basil Hallward festő készíti el azt a portrét Dorian Grayről, amely magával ragadó elevenséggel mutatja meg a fiatalember szuggesszív szépségét. Gray féltékeny lesz a képre, amely múlandóságára emlékeztetné egész életében és azt kívánja, hogy bárcsak a kép öregedne helyette, ő pedig őrizhetné fiatalságát. Basil rajong Grayért, aki művészetének új forrása lesz, amely a fiatalság tisztaságából, Gray finom érzékenységéből, sugárzó egyéniségéből merít ihletet.

Gray azonban Lord Henry Wotton hatása alá kerül, aki egy erkölcstelen élet édes gyönyöreivel csábítja el. Gray csábítható. A benne szunnyadó, szennyes életre nyíló csírasejtek a hívogató szónak engedve életre kelnek. Akkor dől el, milyen életet választ, amikor színésznő szerelmét egy megbukott előadás után eltaszítja magától, mivel csodálatos játéka nélkül a lány kiábrándítóvá válik számára. A lány, aki tiszta szerelmet érez Gray iránt öngyilkos lesz fájdalmában. Gray pedig hátat fordít a szerelem emlékének, úgy tesz, mintha meg sem történt volna. Ekkor döbben rá arra is, hogy a portré, amelyet Basil készített róla, változni kezd. Bűne nyomán eltorzuló arcvonásai megjelennek a képen, amely életét végigkövetve valóban öregedő és ijesztő arcot tükröz vissza, míg Gray megőrzi hamvas, tiszta, fiatalkori vonásait. A kép élő lelkiismeretévé válik.

Gray a bűntudatot és a lelkiismeret-furdalást száműzi életéből. Életét a gyönyör, a szépség, az érzékiség, és a vágyak hajszolásának szenteli. A következmények sosem érdeklik, másokat bűnbe csábít és sosem foglalkozik azzal, hogyan teszi tönkre mások életét. Basilt megöli, mert felfedve neki a portré titkát, régen elfeledett igaz barátja bűnbocsánatra szólítja fel. Nem akar jó útra térni és elpusztítja, aki erre emlékezteti vagy kényszeríti.

Vizsgáljuk meg Dorian Gray személyiségét a pszichológus szemszögéből. Mik a nárcisztikus karakterszerkezet jellegzetességei, mi a patológiás nárcizmus?

Kernberg, amerikai pszichiáter hosszú évtizedeket töltött a téma kutatásával. A kapcsolatok tekintetében a birtoklás vágya válik meghatározóvá. Fontos a másoktól érkező hódolat vagy elismerés. A kapcsolatok egyfajta üzleti alkuvá alakulnak, érzelmi kötődések nélkül, a másik csupán a saját énkép megerősítése miatt fontos. Erről tanúskodik az is, amikor Gray féltékeny lesz saját képmására, amely változatlan szépségét őrzi majd egy életen át. Ugyanezt a tükröt várja környezetétől is, a mindenkit lenyűgöző színésznőtől, aki játéka szépségével ragadtat. A lány varázsa méltó pompája Dorian ragyogásának. Amint a külsőség belsővé válik, egyben értéktelen is lesz, ekkor történik a szerelmi kiábrándulás.

A nárcisztikus személyiség nem képes empatikusan ráhangolódni a másik problémáira, kapcsolatait inkább saját igényei szerint használja. Dorian magányosan él, legjobb barátja Lord Henry csupán ideológiáit táplálja, igazán közel senki sem áll hozzá, kivéve Basilt, akivel nincs kapcsolata, hisz egy másik énjére emlékeztetné.

Mi áll a kapcsolati érzéketlenség hátterében? A bizalmatlanság és mások lebecsülése miatti szorongás okozza ezt a védőpáncélt. Szélsőséges én-központúsággal találkozunk, a nárcisztikus személy irigy, ha másnak van valamije, ami neki nincs. Nemcsak mások, saját érzelmei kapcsán is nehezen tud differenciálni, gyorsan fellángolnak, majd szertefoszlanak érzései. Veszélyes személyiség. Hiányzik belőle a bánat, a gyász, illetve a depresszió átélésére való képesség. Dorian Gray esetében a fordulópont a Basil elleni gyilkosság után következik be. A gyilkosság olyan bűn, amelynek a terhe alatt már ő is összeomlani látszik.

A jó intellektusú nárcisztikus személyek saját területükön igen kreatívnak tűnhetnek. Vezető beosztásban, a tudomány, a művészetek területén egyaránt. Sokszor azonban felületesek, munkájuk elkapkodott és a mélység hiányáról árulkodik. Szorongáskeltő helyzetekben kiválóan képesek magukat kontrollálni, látszólag tökéletes önuralomról árulkodik viselkedésük, ez azonban nem ritkán saját izolált világukba zárja vissza őket, nagyzásos fantáziáikat pedig felerősíti. Dorian Gray arcvonásai nem tükrözik élettörténetét, rajta valóban semmi nem látszik, tökéletesen ártatlannak és tisztának tűnik, mint fiatalkori arcképe, amely egy életen át elkíséri. Lelkiismeretének világa, a portrén megjelenő torz változások, mintegy pszichotikus képzet formájában jelenik meg.

A gyász, a depresszió, és a bűntudat átélésnek képessége a terápiás prognózist javítja. Minél inkább úrrá akar lenni saját hidegségén a páciens, annál motiváltabb a kezelésre és annál jobbak a terápia sikerességének kilátásai. Az idealizált énkép a segítségre siető ideális anya utáni reménytelen sóvárgását és imádatát is magában foglalja. Gray családi hátteréről nem sokat tudunk meg a regényből.

Gray vajon meggyógyult volna, ha terápiás kezelést kap? Ez minket nem igazán érdekel, hiszem akkor nincs történet és nincs katarzis a regény végén, amikor a főhős saját képmására támad, késsel hasítja fel a vásznat, amivel önmaga gyilkosává válik. Rútan, ráncosan találnak rá holttestére, az arckép mellett, amely a portré tulajdonosának ragyogó szépségét kapja vissza.

Kérdés az olvasóhoz:

Milyen az élet egy nárcisztikus párral vagy baráttal?


Lélekportál