Ébresztő! A gyerek az Éjjel-nappal Budapestet bámulja a tévében! – A dokureality sorozatok veszélyei

Amióta a televízió beköltözött a nappalinkba, sőt a hálószobánkba is, újra és újra felmerül a kérdés, milyen pozitív és negatív hatásokat köszönhetünk az elektronikus bébiszitternek csúfolt varázsdoboznak. Ha már meg vagyunk áldva a jó öreg képernyővel, és úgy döntünk, hogy neki is teret adunk otthonunkban, felmerül a kérdés, hogyan lehet hasznos része az életünknek. Ideje felébrednünk! Az alábbi eset figyelemfelkeltő példa arra, hogy legfőbb ideje szembenéznünk a veszélyekkel. Ne csak tudatosítsuk, hanem honosítsuk is meg hétköznapjainkban a családbarát televíziózás szabályait!

Egy tanácstalan édesanya az alábbi problémával keresett meg. A szülő tiltása ellenére nyolc éves kislánya esténként alig várja, hogy az Éjjel-Nappal Budapest című dokureality sorozat újabb részeit láthassa. Tizenkét éves nővére nézheti a műsort, a kisebbnek tilos, ám az osztályban a napi csevej a műsor körül forog és ciki, ha valaki nem napra kész a sztori legújabb fejleményei kapcsán, pláne, ha nem tud bekapcsolódni a tere-ferébe. „Hiába tiltom, hogy megnézze az adást, a gyerek meg akar felelni az osztálytársainak és a nővérével tévézik. Belefáradtam a vitába. Mit tegyek?” - kérdezi a szülő.

Az RTL Klub saját gyártású sorozata német mintára készült, és bár néhány hónapja indult, máris dobogós a legnézettebb műsorok sorában. Naponta mintegy 1,2 millióan követik az adásokat. A dokureality műfajához híven a sorozat szereplői amatőr színészek, nincsenek hagyományos dialógusok, kizárólag fiktív szituáció leírások. Az improvizatív szöveg, a párbeszédek, és a jelenetek hossza a szereplőkre és a rendezőre van bízva.

A sztori helyszínén Budapest szívében huszonéves társbérlő fiatalok hétköznapjaiba csöppenünk, ahol a legváltozatosabb karakterek bukkannak fel. Találkozhatunk itt autószerelő biszex nővel, kamasz korú gogo-girl-el, idealista pultoslánnyal, aki ott hagyja a gyűlölt lebújt és producer irodát akar nyitni, hogy megcsinálja magát, és hipp-hopp máris extrém figurák számára szereplőválogatást hirdet. Akad a csapatban mixersrác, aki két lányra is rányomul, ha úgy adódik, sőt gondoskodó vendéglátóként indiai vendégét a prostik elől is elrángatja, akikkel az fényképet akar készíttetni magáról. Ez csupán néhány példa a számtalan történetszál közül. Mindezt visszatérő motívumként kíséri az üvöltözés, a káromkodás, az obszcén beszólások vagy akár a női hiszti az utcán fényes nappal a játszótér közelében. 

A sorozat facebook oldalán olvasható kommentekből kiderül, hogy sokan valóságként élik át a fiktív történeteket, tanácsokat adnak a szereplőknek, mit kéne tenniük és szó szerint együtt lélegeznek a történet fejleményeivel, akárcsak a valóságshow-k esetében. A valóság illúzióját remekül életre kelti, hogy a szereplőket olyan bevágásokban láthatjuk, amint interjú alanyként a kamerának kommentálják a történteket és véleményt mondanak az aktuális eseményekről vagy szereplő társaikról. A televízióban látható világ az „olyan, mintha” élménnyel kápráztat el bennünket, amely a dokureality sorozatok esetében hatványozottan érvényesül. Láthatjuk, hogy a valóságnak ható fikció a felnőtteket is csőbe húzza, a kisiskolás korosztályról nem is beszélve. 

Az Éjjel-Nappal Budapest sztárjai azokat a budapesti fiatalokat alakítják, akik a tizenéves nézők számára menő, vagány modellként szolgálnak, akikkel azonosulni tudnak és szimpatizálnak. Az eset kapcsán említett kisiskolások alig várják, hogy láthassák kedvenceiket a képernyőn, sőt egymással is a történetfolyam aktuális fordulatairól diskurálnak. Óhatatlanul a favorit sztori értékrendje hat rájuk, ez a világ inspirálja érdeklődésüket is, amit felelőtlenség lenne szó nélkül hagyni. Az itt bemutatott karakterek vajon mennyiben tükröznek hiteles, valósághű képet a huszonéves fiatalok világáról?

Visszatérve az édesanya eredeti kérdéséhez, lássuk a megoldási alternatívákat a szülő oldaláról. Célszerű, ha mindkét testvér esetében egyaránt érvényesül a szülői szigor, és a műsor nézése kapcsán a nagyobb testvér javára sem tesz engedményt a szülő. Az említett sorozat sem a kisebbek sem a nagyobbak számára nem javasolt. Legyünk kíváncsiak arra, mi és miért mozgatja a történet kapcsán a gyerekeket, és beszélgessünk velük arról, mi a saját élményük, véleményük a sorozatról, illetve hogyan kerül elő a téma az osztályban. Járjunk utána, milyen mértékben meghatározóak az osztály menő arcai a sorozat kapcsán indított beszélgetésekben, akikhez a többiek is óhatatlanul csatlakozni vágynak. Jó, ha tudjuk, gyermekünk, milyen helyet foglal az osztályközösségben, hiszen mindig a hangadók diktálják a trendet, így ha valaki nem tartozik közéjük, az csak ellenség vagy áldozat lehet.

Felmerül továbbá a kérdés, hogyan szerezhet érvényt saját egyéniségének egy marginális szociometriai státusszal rendelkező, félszeg, bizonytalan gyermek. A kiskamasz korosztály tagjainak kialakulatlan személyisége, értékrendje különösen kiszolgáltatottá teszi az osztályban érvényesülő társas hatásokkal szemben. Ha szükséges, támogassuk gyermekünket abban is, hogy megtalálja helyét az osztályban, saját véleményt alakítson ki és fel is tudja vállalni azt.

Hasznos lehet továbbá, ha az osztályközösség szintjén is megoldásokat szorgalmazunk. Az osztályfőnök az iskolapszichológussal közreműködve közös beszélgetéseket kezdeményezhet a témáról az osztályban. Ismertessük a gyerekekkel dokureality műfaj sajátosságait, illetve a televíziós fikció hatásait a fiatal, illetve felnőtt nézők ítéletalkotására. Adjunk teret annak, hogy a gyerekek megoszthassák élményeiket és véleményüket a műsor kapcsán, legyen az pozitív vagy negatív, illetve hangozzon el a felnőttek reflexiója is a beszélgetés során. Remek alkalom a helyes televíziózási szokásokról is szót ejteni, illetve az osztállyal közösen kiválasztott korosztálynak szóló alternatív műsor kapcsán további beszélgetéseket kezdeményezni. Érdemes szülői értekezlet keretében külön kitérni a témára, és a szülőkkel is megvitatni a kérdést, illetve konszenzusra jutni az otthon javasolt teendőket illetően. 

Az aktuális médiakutatások tükrében közhelyes igazságnak számít, hogy a televíziót legnagyobb számban gyerekek nézik, így őket érinti leginkább a televíziózás mind pozitív, mind negatív hatása. A megoldások keresése kapcsán elkerülhetetlen tehát felvetni a szülők és nevelők felelőssége mellett a műsorkészítők és műsorszerkesztők felelősségét is.

ETS.

A cikk megjelent a Tévézz okosan! weboldal Médiapszichó rovatában

Kérdés az Olvasóhoz:

Ön szerint milyen egyéb veszélyekre érdemes odafigyelni
a téma kapcsán és mi lehet a megoldás?

Lélekportál

Swing Time

A teljesebb önmagunkra ébredés csodája: a tánc. Platón szavaival: „Az emberi természeten kívül egyetlen más élőlény sincs birtokában a testet hangokra mozgató érzés parancsának.” Ősidők óta elkíséri életünket, a gyökereinkhez tartozik, hagyományaink, művészetünk és szórakozásunk forrása és valóban kevesebbet tudnánk önmagunkról, ha nem tapasztalhatnánk meg lényünket a tánc extázisán keresztül is. A szabad önkifejezés, a testtudatosság, a közösségteremtés csupán néhány lehetőség, amit ajándékba kaphatunk ettől az élménytől. Melyik táncot válasszuk a rengeteg lehetőség közül? Kóstoljunk most bele a swing világába!

Swingtörténet dióhéjban

A swing tánc kifejezés a blues és jazz zenére kialakult táncok összességét jelenti, melyek közé többek között a lindy-hop, a charleston, a west coast swing, a balboa vagy a jive is tartozik. Napjainkban is swing zenére táncolják, ötvözi többek között a charlston és a foxtrott elemeit. A standrad és latin táncok körén kívül esik, egészen pontosan a divattáncok, a párosan és versenyszerűen űzött táncsportok közé soroljuk, gyakori a tánciskolák társastánc kínálatában is.

Frankie Manning - a savoy-stílus királya

A swing stílus bölcsője a new-york-i Harlem, ahol a híres Savoy Ballroom-ban, a 20-as, 30-as években, a szesztilalom időszakában hódít a lindy-hop, a swing táncok királynője. Gengszterek mulatnak füstös lebujokban, ahol szól az andalító vagy éppen vérpezsdítő swing zene. Loius Armstrong, Ella Fitgerald, Duke Ellington vagy Charlie Parker koncertjeit hallgatja Amerika. A leghíresebb swing táncosok talpa alatt ég a táncparkett. George Shorthy Snowden avagy „Shorthy” George maratoni táncversenyt nyer partnerével a Central Parkban, és elkereszteli a korszak legújabb táncőrületét lindy-hop névre. A legendás Frankie Manning akrobata elemekkel gazdagítja az új irányzatot, merész dobásokat alkalmaz és létrehozza a savoy-stílust, amely ismét a tánc afrikai gyökereit hozza előtérbe. A 30-as 40-es években a lindy-hop fénykorát éli, a Big Bandek zenéjétől zsong Amerika. Fred Aster és Ginger Rogers 1936-ban készült Swing Time című filmjével arat újabb sikereket. A sztepp és a swing máris az egész világ kedvence.

Testtudatosság, érzelmi intelligencia és nemi szerepek a táncban

Sokszor hívják fel a figyelmünket a testtudatosság fontosságára, de vajon tudjuk, hogy mit jelent ez a fogalom pontosan? A testtudatosság testi érzeteink, hangulati észleléseink elmélyült megfigyelését és tudatosítását jelenti. Ez a sajátos figyelmi fókusz sajátos transzállapotot hoz létre, melynek következtében jobb féltekés funkcióink veszik át az irányítást, elevenebbé válik a képi gondolkodásunk, könnyebben hozzáférhetünk érzelmeinkhez, kreatívabbak leszünk és finomodik a térérzékelésünk is. A magasabb osztályos versenytáncosok például jobb mentális forgatási készséggel rendelkeznek, ami mutatja, hogy jobban tájékozódnak a térben, hiszen nemcsak testtudatuk fejlettebb, hanem mozgáskoordinációjuk is (Benelli és mtsai, 2005).

Önmagunk megfigyelése felkelti a kíváncsiságunkat fizikai teljesítőképességünk vélt és valós határai, illetve a bennünk zajló pszichés folyamatok iránt, így a testtudatos figyelem érdekes önismereti tapasztalatokkal gazdagíthat bennünket. Mindez még izgalmasabbá válik, ha az élmény forrása páros tánc. Sok mindent tanulhatunk arról, hogyan reagálunk kapcsolatainkban és mi az, ami megtöri az összhangot két ember között. 

Egy latin táncosokkal végzett magyar vizsgálatban fény derült arra, hogy a versenytáncosok nagyobb kezdeményezőkészséggel rendelkeznek, együttműködőbbek, empatikusabbak és sikeresebbek a társas kapcsolatok építésében, mint a táncos tapasztalattal nem rendelkező kontrollcsoport tagjai. (Lakó, 2008.) Figyelemre méltó, hogy akiket az önmegvalósítás motivál a tánc elsajátításában, a legmagasabb értéket az önmegvalósítás pontszámban nyújtják az érzelmi intelligencia tesztben. A tánc az egyik legjobb útja tehát a szabad önkifejezésnek. A társastánc szabályai, a jelmezes tánc újratanítják nekünk a nemek helyes szerepét kapcsolatainkban, könnyebbé válik megélnünk valódi nőiességünket vagy férfiasságunkat.

Fred Astaire és Ginger Rogers a Swing Time című filmben

Fred Aster így biztatja a táncosokat: „Eleinte csak kísérletezel és próbálkozol. Kutatod a tökéletest. Sok nap végeztével csak a fáradtság vesz majd körül. Időbe telik, amíg sikerül úgy táncolnod, ahogy szeretnél és sikerül valami maradandót alkotnod.” Érdemes tehát kivárni a végét. Nemtők, kortól és nemzetiségtől függetlenül emlékezzünk Nietzsche üzenetére: „Minden olyan napot elveszettnek kell tekintenünk, amelyen nem táncoltunk legalább egyszer."

Kérdés az Olvasóhoz:

Próbálta már a swinget?

Lélekportál

Cyber Cyrano - Veszélyes játék egy virtuális laboratóriumban - Előadáselemzés a Gyermekszínházi Portálon

Vidovszky György - rendező

Vidovszky György legújabb rendezése a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház újabb bemutatói között ismét egy gyöngyszem. A Cyber Cyrano című darab a Platform11+ európai színházi együttműködés keretében Tasnádi István tollából született, valóságos sztori alapján meséli el egy budapesti középiskola 16 éves diákjainak sokkoló történetét. A 21. századi információs társadalom virtuális világában olyan szörnyetegek leselkednek ránk, amelyekkel jobb, ha vigyázunk! Miért? Zsuzsi, Heni és Máté történetéből kérlelhetetlenül kiderül.

Hogy néz ki Cyrano története a 21. században, a digitális technika korában, amelynek szereplői jelen esetben középiskolás korosztályú fiatalok? Változik a kor, változik a díszlet, kardforgatók helyett, a klaviatúra virtuózaival állunk szemben. Sárosi Anita és Vicsek Viktor zseniális látványvilága a színpadra varázsolja azt a digitális birodalmat, ami egyben a lélek veszélyes színpadává válik.

A 14-17 évesek számára magától értetődő, hogy mindennapi kommunikációjukat, érzelmi, társas életüket, alkotókedvüket és játékosságukat az internet, a mobiltelefon és más digitális eszközök segítségével, egymással és a legszélesebb nyilvánossággal megosztva élik. A chat, a közösségi oldalakon lógás, hogy kinek hány barátja van a MyVipen és hogy ki-kit jelöl vissza hatalmi pozíciókat teremt, megszabja ki hol helyezkedik el az osztály-hierarchiában. Aki ebben a versenyben nem áll élvonalban, vagy nem veszi fel a tempót, az nem elég trendi. Vigyázat az ajtók záródnak, aki lemarad, az kimarad. Az pedig szívás.

Máté -  Dér Zsolt

Zsuzsi szerelmes Mátéba, aki az osztályba újonnan érkező Heninek kezd udvarolni. Zsuzsi nem tudja felkelteni a fiú érdeklődését, jelentéktelen megjelenésű, nőként nem veheti fel a versenyt Henivel, akiért minden srác teper. Heni és Zsuzsi barátkozni kezdenek, a női rivalizálás azonban folyamatosan ott feszül a kapcsolatban. A Henit alakító Varga Lili könnyedén hozza a szép, butácska, de érzelmes karaktert. Itt Zsuzsi csak vesztes lehet. A lélek nem számít, csak az, ki a nagyobb fogás, kit menő vagy sikk megszerezni, ki duzzasztja nagyobbra a másik egóját.

Dér Zsolt hitelessé teszi az érzelmileg éretlen, impulzív, ostoba srác figuráját, akiben az érzések helyett inkább az ösztönök érvényesülnek, egy macsó elefánt a porcelánboltban. Amikor Máté Henire hajt, Zsuzsi női önbecsülése is összetörik, mindent áthat az „entrópia", nem marad más eszköz a számára, csak az, ha a többiek gyenge pontját kihasználja és gonoszul ellenük fordítja.

A bosszúhoz remek lehetőséget kínál a virtuális kapcsolatteremtés arctalansága. Zsuzsi megteremti két avatár MyVip profilját, Viktort és Moirát, akiknek bármikor a bőrébe bújhat és a chatszobán keresztül akkor lép kapcsolatba áldozataival, az őt megalázó Henivel és Mátéval, amikor csak akar. Viktor gazdag srác, külföldön él, igazi szépfiú. Moira a virtuális húga, manöken. A húspiacon, ahol kilóra mérik az árut, Viktor és Moira aranyárban kelne el. Máté és Heni nyál csorgatva veti rá magát a minőségi árucikkre, a kettőjük között bontakozó kapcsolatnak is vége szakad, hiszen jobb parti akadt a horogra.

Heni szerepében Varga Lili

Zsuzsi központi figurává válik az életükben, mivel ő közvetít a virtuális arcok és közöttük. Neki mesélik el, mi történt a cybertérben éjszakánként, tőle kérnek tanácsot és ő tud segíteni, ha valami konfliktus adódik. Az ijesztő manipulátor, Zsuzsi sodródik az eseményekkel, miközben bábként rángatja őket. Éjszaka legtitkosabb vágyaikhoz jut közel, nappal pedig meghallgatja milyen remények, kétségek foglalkoztatják újdonsült barátait. Ha kell, közbelép, közvetít, elrendezi a problémákat, ha kell együtt örül a boldogságuknak, amit persze mesterségesen ő állít elő.

Zsuzsi - Nemes Anna

Nemes Anna remekül alakítja, azt a szinte szándékosan érdektelen figurát, aki képtelen kitörni saját jelentéktelenségéből. Nőietlen, ügyetlen, aki csak úgy tudja eladni magát a „versenyszférában", hogy belesodródik egy virtuális laboratóriumban végzett kísérletsorozatba. Az alanyok úgy táncolnak, ahogy ő fütyül. Ijesztő és sajnos nagyon valóságos.

A legkiélezettebb helyzet akkor következik el, amikor a szereplők végre személyes találkozóra készülnek. Estélyi ruhában, szmokingban parádéznak és várják a találkozást a nagy Ő-vel. Zsuzsi aztán arról tudósít, hogy Viktort baleset érte, és Moirával hazautaztak. Mi több, Viktor meghalt és Moira elbúcsúzik Mátétól. Heni összeomlik és gyászol, Máté kétségbeesve veszi tudomásul, hogy vége mindennek. Aztán Máté gyanakodni kezd és végül kibújik a szög a zsákból. Zsuzsi lelepleződik. Heni öngyilkosságot kísérel meg, Máté lenyeli a békát. Kínos belenézni abba a tükörbe, amit Zsuzsi tart, jobb hallgatni arról, ami visszatekint onnan. A manipulátor beteg játékát nehéz számon kérniük az áldozatoknak, hiszen a játszma játékosai sem lehetnek büszkék arra, amibe belesodródtak. Marad a kínos csend.

Zsuzsi aztán új iskolába kerül és arra készül, hogy újabb áldozatok után nézzen. Ami Zsuzsit manipulátorrá teszi nem gyógyult meg és a mellőzöttség kínjai újabb áldozatokat követelnek majd. A darab sokkolóan hat és azzal szembesít, hogy a lány, aki ezzel a problémával küzd óriási bajban van és segítségre szorul. A játszma meghívott játékosai nem különben. A kérdés választ vár: „Mi állítja meg a lányt és mi vet véget az entrópiának?"

 

Kérdés az olvasóhoz:

Volt már része veszélyes virtuális kalandban?

Lélekportál

A nő Fellini szemével

Frederico Fellini és Giulietta Masina

"Azért kell a nőről beszélnünk, hogy megszabadítsuk attól a hamis képtől, melyet a férfi alkotott magának róla, hogy megadjuk neki a lehetőséget az intellektuális fejlődésre. Ahhoz, hogy a férfi szabad maradjon, szabad nőre van szüksége..."                                                                     Frederico Fellini

Az olasz filmrendező felesége, Giulietta Masina többek között az Országúton, a Júlia és a szellemek és a Ginger és Fred című filmek főszereplője. Varázslatos lényével a gyermeklány, a tiszta és naiv nő, valamint az éretté válás útján elinduló, illetve az életére visszatekintő érett asszony alakjait személyesíti meg Fellini filmjeiben. 

Az Országúton forgatásán - Fellini és Masina

Az Országúton című alkotásban Giulietta Masina gyermeki lányalakot testesít meg, aki megható, szívbemarkoló ragaszkodással veszi körbe azt a vándormutatványos férfit, aki mellé a lány családja eladja őt és aki durván és megalázóan bánik vele. A feltétel nélküli ragaszkodás, a kiszolgáltatottság, az esetlenség, az éretlenség, a tisztaság megtestesülése ez a gyermeklány alak. Gelsomina odaadó rajongását láthatjuk egy dühös, mogorva, durva férfiért, aki nem tudja viszonozni a kedvességet, képtelen a kötődésre. Zampano olcsó kurvákkal tölti idejét egy-egy alkalommal, ügyet sem vet a törékeny, ügyefogyott lányra, aki igyekszik mindent megtenni, hogy kedvére tegyen a férfinek. Ez a nőiséget, és a szexualitást nélkülöző megindító ragaszkodás jelenti az egyetlen olyan érzelmi kapcsot, ami körülveszi az együttélésre tökéletesen alkalmatlan férfit. A lány tüzön-vizen át a szívének kedves Zampanot követi. A kapcsolat beteljesedetlen marad.

Júlia és a szellemek - Sandro Miloval

A Júlia és a szellemek című filmben Júlia olyan alakot testesít meg, aki őrzi Gelsomina tiszta, gyermeki, odaadó ragaszkodását, ezúttal viszont asszonyként láthatjuk a főszereplőt, aki gyanútlan rajongással éli életét férjével, Giorgio azonban titokban megcsalja őt. Ez a nőalak is mentes a csábítástól és az érzékiségtől. A férj nem vallja be kapcsolatát és álomvilágot hazudik feleségének, aki minden gyanakvás nélkül éli az életét Giorgioval. Amikor álmában egy női nevet ismételget és Júlia kérdőre vonja, szemrebbenés nélkül lerázza magáról a gyanúsítgatást, ugyanezt teszi, amikor egy egyértelmű telefonbeszélgetést hallgat ki. Júlia magánnyomozót bíz meg, hogy egyértelmű bizonyítékot szerezzen. Itt kezdődik a független, érzékiségét ébredni engedő nő útja, aki a film végén saját életének hajnalára ébred. Számos valóságos élettörténeti elem is megjelenik a filmben. Masina valóban magánnyomozók segítségével kutatott férje nőügyei után. Megdöbbentő bátorság a színésznő részéről felvállalni a saját szenvedéseinek megjelenítését nem kevés belső feszültséget felvállalva ezzel.

Fellini úgy fogalmaz, hogy a rendezés olyan teremtés, ami isteni minőséget kölcsönöz számára. Amikor filmet készít csupán helyet ad azoknak a teremtő energiáknak, amelyek alkotássá születnek. Fellini szenvedélyes alkotóként megszállottá válik, acsarkodó diktátorrá, aki türelmetlenül követeli színészbábjaitól, hogy a rendező belső képeit életre hívva elevenedjenek meg. Követelőző, azonban valódi mágus, aki olyan hangokat csalogat elő színészeiből, ami számukra is csak Fellinin keresztül megtapasztalható, tökéletesen egyedi alakításokká válnak. Fellini a megrögzött hazudozó, aki saját gyermekkori emlékeit, életének töredékeit monumentális, olykor humoros lelki festményekké varázsolja és valódinak éli át belső és filmes világában. Fellini a jungi archetípusok lélektanából is építkezik filmjeiben, monumentális képi és filmes világot megteremtő szenvedélyes játékmester. Az erős képi hatásokra, elképesztő erejű díszletekre és jelmezekre felépített archetípusos világ a 8 és fél, illetve a Júlia és a szellemek című filmekben jelenik meg a legerőteljesebben. Fellini saját bevallása szerint az egyes filmek megszületése közötti időszakokban kiüresedik és a hétköznapokkal nehezen birkózik, ami alkotói válságok időszakát is jelenti számára. A tudattalan világa népesíti be rendezői valóságát, amire furcsa űrként nehezedik rá a a realitás világa.

Kérdés az olvasóhoz:

Mit jelent igazi nőnek lenni és mi a hozzá vezető út?

Lélekportál

„A sebezhetőség természetes dolog” - Matthias Romir az érzékeny és bohém zsonglőrvirtuóz

Matthias Romir zsonglőrművésszel idén nyáron Pécsen találkozhatott a magyar közönség a Pécsi Cirkusz- és Utcaszínházi Fesztiválon. Life is… Short stories című műsorával káprázatos ízelítőt kaphattak az érdeklődök a cirkusz, színház és mozgásművészet kivételesen ötvözött show műfajából.

video link>>

Romir kilenc évesen kezdett akrobatikával foglalkozni, amit zsonglőr tanulmányok követtek. Első saját műsorát 1994-ben mutatta be. 2000-ben kezdett fogyatékos gyerekeket zsonglőr mutatványokra tanítani. Ebből az indíttatásból gyógypedagógiai végzettséget szerzett Würzburgban. Elsősorban zsonglőrművész, de elhivatottan keresi a segítő szakmához való kapcsolódás lehetőségeit művészetével.

Németországban és Svájcban több ízben fesztiváldíjazott lett műsoraival. Tanít, alkot, utcafesztiválokon turnézik otthon és külföldön. Művészetéről, hitvallásáról és önmagáról így vall a nyári fellépéssorozatok közötti rövid pihenés pillanatában.

E.T.S: Miből ered a gyógypedagógia iránti érdeklődésed?

M.R: Mindig is vonzottak a segítő szakmák, ezért is érdekelt egy civil kezdeményezés, amelynek keretében délutáni foglalkozásokon fogyatékosokkal dolgozhattam. A csoportba tizennégy és húsz év közötti fiúk jártak, akik különböző fogyatékkal éltek. Akkor döntöttem el, hogy gyógypedagógusként szeretnék majd dolgozni. Végül ez másképpen alakult, mert a zsonglőrködés vette át a főszerepet az életemben.

E.T.S: A későbbiekben is dolgoztál fogyatékkal élőkkel. Milyen tapasztalatokat szereztél a velük való munka során?

M.R: Egy évet töltöttem abban az iskolában, amit már említettem és a gyógypedagógiai tanulmányaim idején nyolc vagy kilenc különböző iskolában is dolgoztam. Fogyatékkal élőknek segítettem a szabadidejükben, nyaralásokra kísértem el felnőtt fogyatékosokat és mentálisan sérült gyerekekből szervezett cirkuszi társulatnál is dolgoztam.

Volt egy sajátságos elképzelésem arról, hogyan tanítsam meg a fogyatékos gyerekeknek a zsonglőrködést. Három labdával zsonglőrködni nehezen tudnak megtanulni, de a gyerekek csak ezt tekintik zsonglőrködésnek. A közös játékok során a hagyományos zsonglőr trükköktől eltérő egyszerűbb, de nagyon izgalmas dobásokat kezdtek kitalálni maguknak labdával, gyűrűvel vagy ballonnal. Amikor azt mondtam, hogy számomra ez jelenti a valódi zsonglőrködés, nem hittek nekem. Talán a cirkusz, ahol ezzel próbálkoztam nem volt megfelelő közeg arra, hogy átadjam a saját ötleteimet és kísérletezzek ezzel a vonallal. A vezető sem volt partnerem ebben. Sajnos azóta sem adódott lehetőségem arra, hogy más társulattal próbálkozzam.

E.T.S: A tanárképzésben van lehetősége a hallgatóknak speciális kurzusok keretében zsonglőrködést tanulni?

M.R.: Vannak olyan egyetemek, ahol léteznek zsonglőr kurzusok, főleg sportolási alternatívaként, de arról nem tudok, hogy a tanárok számára lennének kötelező zsonglőr órák a képzésben. Az iskolában része a tanításnak, hogy cirkuszi alapokat sajátítanak el a gyerekeknek, de akik ezt csinálják, azok általában nem tanárok.

E.T.S: Te magad tanítasz iskolai csoportoknak zsonglőrködést? Milyen korosztállyal dolgozol?

M.R: Jelenleg tíz és tizenhárom év közötti gyerekeknek tanítok zsonglőrjátékot iskolai keretek között. Egy cirkusz-klubban nyolc és húsz év közötti korosztállyal találkozom. Voltak olyan tanítványaim, akik valóban tehetségesek voltak és gyorsan fejlődtek. A tanáraiktól azt a visszajelzést kaptam, hogy korábban sok probléma volt velük az osztályban, de mióta zsonglőrködni járnak, könnyebben kezelhetőek. Ezen nagyon meglepődtem, mert magam nem tapasztaltam velük nehézségeket a találkozásaink alkalmával, csak később, amikor láthatóan magasabb szintre jutottak el, mint a többiek. Unatkozni kezdtek, zavarni kezdték az órát és a zsonglőrködés iránt is csökkent az érdeklődésük.

E.T.S: Tetszett ahogyan a műsorodban a kifinomult zsonglőr játék találkozik a színházzal és a színészi eszközökkel. Hol tanultál színészi alapokat, színpadi mozgás és mozdulatművészetet?

M.R.: Autodidakta vagyok. A zsonglőrködést egyedül tanultam és más zsonglőröktől. Mindig szerettem táncolni. A Butoh tánc alapjait is megtanultam, most pedig a modern táncokat igyekszem alaposabban elsajátítani. A társas táncokba is belekóstoltam: szeretem a tangót és a Rock ’n’ Roll-t.

E.T.S: Kik azok a művészek, akik inspirálják a munkádat?

M.R.: Imádom Chaplin, Buster Keaton és Laurel & Hardy némafilmjeit. Nem utolsó sorban más zsonglőrök is hatással vannak rám.

E.T.S: Honnan származik a Pécsen is bemutatott Short stories ötlete?

M.R: A Life is… Short stories művészi pályafutásom különböző állomásaiból álló tabló. Egyes részei több mint tíz évvel korábbi életeseményekhez nyúlnak vissza. Vannak jelenetek, amiken még most is szoktam dolgozni. A premier óta két új jelenet része a műsornak, de még mindig vannak hiányzó részek. Ez a műsorom mindig változni fog. Jelenleg három különböző show-val turnézom, ez a legszemélyesebb darab.

E.T.S: A művészet az önkifejezés útja, belső gyógyító folyamatok forrása is lehet. Mi a véleményed erről?

M.R.: Ez egy nehéz kérdés. Vannak, akiknek szükséglet a művészet és az alkotás. Én ehhez a csoporthoz tartozom. Sok műsorom ötlete született nehéz időszakaimban. A legszemélyesebb és legkedvesebb számom a „Pinnball Paranoia” is egy ilyen periódusban jött létre. Nem mondom, hogy a művészet kisegített a dilemmáimból és meggyógyította a depressziómat, de segített ebben biztos vagyok.

Ha a végeredmény tetszik a közönségnek és találnak benne valamit, ami hozzájuk vagy róluk szól, akkor már megérte. Valaki azt mondta, hogy amit én csinálok, abban ott az üzenet: „a sebezhetőség természetes dolog”. Ha ez így van, boldog vagyok. Mások csak mókásnak találnak és szeretik a trükkjeimet. Én ezzel is elégedett vagyok.

Kérdés az olvasóhoz:

Próbálta már a zsonglőrködést?


Lélekportál

Az indulat természetrajza

A düh, mint alapvető érzelem

A düh olyan alapvető érzelem, amit mindannyian megtapasztalunk élethelyzeteink során. A probléma akkor jelentkezik, amikor nem tudjuk, hogyan kezeljük dühös indulatainkat. Kontrolálatlanul szabadjára engedjük vagy igyekszünk nem tudomást venni róla és elfojtjuk magunkban.

Agresszív késztetések akkor alakulnak ki bennünk, ha fizikai vagy pszichés fájdalmat élünk át és úgy értékeljük, hogy valaki szándékosan akar ártani nekünk. Énünk védelmében mozgósítjuk ilyenkor indulatainkat, ami aktív cselekvésre késztet. „Legjobb védekezés, a támadás”- szoktuk mondani, a baj csak az, hogy ez nem konfliktusaink megoldásában segít. Az agresszív indulat veszélyes és romboló, nehéz megfékezni és többet árt, mint használ kapcsolatainkban. Ha ezeket az energiákat magunk ellen fordítjuk, az önpusztítást választjuk.

A fájdalom önmagában még nem váltja ki a düh érzését, ehhez megfelelő gondolattársítások, gondolatcímkék is szükségesek. Értékeljük, minősítjük az adott helyzetet és arra jutunk, hogy fenyegetnek bennünket, indulataink célpontja pedig mások vagy mi magunk vagyunk.

Az indulat fontos katalizátor, kérdés, hogyan fordítjuk a saját hasznunkra? Erőforrást jelenthet számunkra, ha az énképviselet és az egészséges önvédelem szolgálatába állítjuk. Akik nem tudnak dühösek lenni, kiállni sem tudnak magukért.

Az indulat elrejti valódi érzéseinket

Amikor a düh felülírja az átélt fájdalmat nem kell valódi érzéseinkkel törődnünk. A kiszolgáltatottság érzése, a sebezhetőség megélése túlságosan kellemetlen a számunkra. A támadó hozzáállás igazságérzetet, hatalmat és morális felsőbbséget táplál. A kiszolgáltatottság érzése helyett a kontroll és hatalom érzését élhetjük át. Sokan tudattalanul szokássá erősítik ezt magukban, hogy saját gyengeségükkel ne kelljen szembesülniük. A düh sosem szünteti meg a forrásérzelmeket, csupán eltakarja azokat. Ha azonban a munkahelyen vagy a magánéletben ezt nem tolerálja környezetünk, konfliktusokra számíthatunk. Kapcsolatainkat és egészségünket is negatívan befolyásolhatja.

A dühös ember mindig meg van róla győződve, hogy neki van igaza és ez megnehezíti, hogy tisztán lássa a helyzetét.

Kérdés az olvasóhoz:

Ön indulatos típus?


Lélekportál

Kontakt improvizáció - A találkozás művészete a tánc nyelvén

A kontakt tánc olyan kortárstánc technika, amely az érintés, a súlyáthelyezés és legfőképpen egy közös kontakt pont követésén alapszik két vagy több táncos improvizatív mozdulatpárbeszédében. 1972-ben Steve Paxton teremtette meg ezt az új táncformát a modern tánc, illetve az Aikido elemeinek ötvözésével zenei kíséret nélkül. A kontakt improvizáció alapjai Paxton kísérleti táncműhelyeiben tanítványok és táncosok közreműködésével kristályosodott ki. Az esés, gurulás, az ellensúly és emelések legkönnyedebben kivitelezhető mozdulatáramlását keresi, érzékenyít a partnertől érkező impulzusokra és arra tanít, hogy folyamatosan lazán, puhán, könnyedén oldódjanak egymásba a spontán megindult mozdulathullámok.

A kontakt improvizáció a jelen pillanatból születik. Nem a mozdulatokkal kapcsolatos döntések vezetik az ívét, hanem váratlanul, spontán történik minden pillanat. Tanít rá, hogy megtanuljunk figyelni a másik rezdüléseire, a sajátjainkra és hogy a kettő között hogyan hozzunk létre áramkört. Mikor kövessük a másikat, mikor vezessünk, mikor induljunk felfelé vagy lefelé, milyen pontokon érintkezzünk, mikor lassítsunk, mikor van szükség a mozdulat csendjére. Egymás választásait egységélménnyé érlelhetjük, mindezt erőlködés és türelmetlenkedés nélkül.

video link >>

A kontakt improvizáció áramló üzenet. Finomhangolja az érzékeket, a pillanat történéseire figyelünk és ezekre reagálunk. Minden kontakt improvizáció tökéletesen egyedi. Azon a fizikai és energetikai kontaktuson alapszik, ami a táncpartnerek között indul meg.

Goda Gábor rendező-koreográfus a weight-flow kontakt egyedi irányzatát teremtette meg hazánkban. A kontakt improvizációra építő tánctréninget a kapcsolatok pszichológiájával ötvözte, önismereti mélyépítkezés lehetőségét kínálva a résztvevőknek. A páros, illetve egyéni gyakorlatok életünk valóságos helyzeteihez visznek közel bennünket a mozdulat és a test dinamikáján keresztül.

A tréning íve nem törik meg azzal, hogy a gyakorlatokat követően a résztvevők megbeszélik, mit éltek át. Ez az egyik legfontosabb fókusza a csoportnak. A három napos tréning végén kerül sor egy élményvisszajelző körre, amikor a gondolatok és érzések, a három nap alatt átélt tapasztalatok szóban is megfogalmazódnak. Kivételesen izgalmas és ritka szemlélet ez, ha táncterápiás vagy más pszichoterápiás önismereti csoportok megszokott gyakorlatával hasonlítjuk össze. A verbalitás és az analizálás fontos része bármilyen egyéni vagy csoportos terápiának, de sokszor előfordul, hogy elveszi a pszichés energiák termékeny erejét és megfoszt a cselekvés lendületétől is. Goda Gábor tréningjén a résztvevők a belső csend erejével is megtanulhatnak bánni, ami számomra még értékesebbé teszi a folyamatot.

Aki fogékony az improvizatív tánctechnikákra, szívesen tanulna önmagáról és kapcsolatairól a tánc nyelvén keresztül, kóstoljon bele a kontakt tánc világába. Varázslatos utazásban lehet része.

Kérdés az olvasóhoz:

Találkozott már a kontakt tánccal?

Lélekportál

Fórumbeszélgetés a Magyar Horror Portálon

A horror filmek iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom a Magyar Horror Portál oldalát, ahol filmekről és a műfajról lehet további érdekességekre bukkanni.

A horror pszichológiája téma kapcsán izgalmas fórumbeszélegtés indult. Érdemes csatlakozni.

Lélekportál

A horror pszichológiája II

Félelem, horror és megküzdés

Vizsgáljuk meg a félelem kérdését. A haláltól és az ismeretlentől való félelem a túlélésben játszik szerepet. Ide tartozik a sötétségtől vagy a veszélytől való félelem is. Kutatások bizonyítják, hogy azok, akik számára az autonómia és az uralkodás jelentősége hangsúlyos szerepet tölt be a személyiségben, illetve azokban a kultúrákban is ahol ezek az értékek meghatározóak nagyobb vonzereje van a horrornak. Az is lehetséges, hogy a halától, sötétségtől stb. való félelmeinkkel ezzel az eszköztárral könnyebben meg tudunk birkózni.

A félelem és a horror iránti érdeklődés között negatív korreláció mutatkozik. (Mundorf, Weaver és Zillmann, 1989) Leegyszerüsítve minél kevésébé jelentkezik félelem a horror iránt, annál inkább szeretjük nézni. Nem biztos, hogy mindig igaz. Ez túl egyszerűnek hangzik, de kérdés, hogy ez a kapcsolat vajon a horror félelemcsökkentő hatását igazolja vagy azt, hogy a félelem kisebb mértékű jelenléte fokozza a horror iránti érdeklődést vagy a két vizsgált változó kapcsolatát egy harmadik befolyásolja, amiről egyelőre még nem tudunk?

A híres antropológus, Joseph Campbell szerint a fikció nem más, mint az én felfedezésének rettegett kalandja. A félelmet keltő énjeinkkel való konfrontáció lehetőségét nyújtja tehát. A horrorfilmek kicsit a Rorschah teszthez hasonlítanak, mivel saját egyéni észlelésünk határozza meg, mit látunk benne és aztán hogyan küzdünk meg a hívott életfeladattal hétköznapi helyzeteinkben.

A horrorfilmek nézése olyan ijesztő stimulációkkal való megküzdést is jelent, amiben az érzelmek kezelése és uralása életkészséggé fejlődhet, ide tartozhat az is, hogy védelmet keresünk egy dependens helyzetben ott, ahol másvalaki képes uralni a történéseket, amikor odabújunk valakihez, hogy ne rettegjünk annyira filmnézés közben. Ez mosolyognivalóan közhelyesnek tűnik persze. A horror által keltett szorongás intenzitása minél nagyobb és minél sikeresebben küzdjük le ezeket, annál inkább képesek vagyunk az élet más területein is  működőképes megküzdési módokat kidolgozni és mozgósítani.

Mundorf (1989) szerint a horrorfilmet vagy azok nézik akik kevésbé félnek és a horror számukra egy optimális izgalmi szintet biztosít vagy megtanulták hatékonyan kezelni azokat a félelmeket, amiket kiváltanak. Ez utóbbi áll közel a korábban tárgyalt integratív-interaktív modell szemléletéhez.

A horror az emberiség túlélését biztosítja ősidők óta azáltal, hogy olyan ingerekkel való megküzdést provokál, ami a való életben is hasznukra válik. Váratlan, nehéz, extrém helyzetekben tanulhatunk meg kontrollt gyakorolni intenzív szorongásainkon. A horror bennünk ébresztett félelmeivel, ami mindenkinél más-más aspektust hív, és egyéni jellegzetességei vannak, megtanulhatunk bánni. Mintha egy extrém sportágban szeretnénk jó fizikai kondícióhoz és feszes izmokhoz eljutni. Nem mindenki az extrém sportokat választja a testedzéshez, de a lehetőség adott.

Kérdés az olvasóhoz:

Önt mihez segítik hozzá a horror filmek?



Lélekportál

A horror pszichológiája I

Glenn D. Walters a médiapszichológia területén született Ph.D tanulmányában (Understanding the popular appeal of horror cinema: an integrated-interactive model) a horror természetrajzát fejtegeti. 2004-ben a 100 legkedveltebb mozifilm közül 12 a horror műfajából született meg. Más műfajhoz képest sokkal olcsóbb költségvetésű produkciókról van szó, ezért alapos financiális oka is van, amiért horror filmeket gyártanak.

A horror egyik alapvető jellegzetessége, hogy fikcióból építkezik, akkor is, ha megtörtént eset szolgál a történet alapjául. Olyan fikcióról beszélünk, amely természetfeletti és abnormális erőktől való fenyegetettséget teremt.

Jung lélektanából kiindulva a kollektív tudattalan archetípusaival találkozhatunk ezekben a történetekben. A jungiánusok terminológiájából ismert fogalmak, mint például az árnyék, az anya az archetípusa, az animus és anima, mind megjelennek itt.

Zuckerman (1979) a szenzoros élménykeresők egyik jellegzetességeként emeli ki a horror filmek iránti vonzalmat.

A horror műfajának kulcsfogalmai

A horror műfaj három meghatározó faktora a feszültség, az embléma és a irrealitás. A természetfelettitől való rettegés egészen másfajta feszültség forrása, mint amit egy dráma vagy akciófilm kapcsán élünk át. Ez a feszültség természetes és életszerű jelenségek torz entitásain alapszik, amelyek megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan jelenségekhez kapcsolódnak.

Az emblematikusság a sötétség, a halál és a veszély témáit és a hozzájuk kapcsolódó univerzális félelmeket testesíti meg. Itt kapnak szerepet az úgynevezett kulturális, illetve a történelmi félelmek, amelyek egy-egy nemzet vagy a világ történetét kísérik el. Szokások, rítusok, szertartások, amelyek a kollektív hitvilágunk lényeivel való kapcsolattartást szolgálják.

Az irrealitás szerepe abban rejlik, hogy pszichológiai védőpajzsot épít a brutalitás és a befogadás között. Egy dokumentumfilm véres jeleneteit sokkal sokkolóbbnak ítélték a kísérleti személyek, mint egy horrorfilm mészárlásos epizódjait. (Haidt, McCauley és Rozin, 1994.) Apter szerint az irreális kontextus segít megküzdeni a horror keltette feszültségekkel, mivel ha eredendően képtelenség, amit látunk, nincs is miért szoronganunk tőle.

A három fenn tárgyalt fogalom meghatározó a horror műfaját tekintve, arra azonban nem ad választ, miért teszi népszerűvé.

A horror integrált-interaktív modellje

A horror integrált-interaktív modellje szerint a horror film olyan ingereket közvetít, amivel az egyén kapcsolatba lép és megküzd.
Ezek közé a stimulusok közé tartoznak a horror azon elemei, amelyek az egzisztenciális szorongást váltják ki bennünk. Nézzük meg pontosabban, milyen félelmeinkről van itt szó pontosan.
Az egzisztenciális félelmekkel való megküzdés során az életünkben három területen kell megtanulnunk kompetenciákat szerezni. Az első a másokkal való kapcsolat kialakításának sikeressége, a második a környezetünkben történő események előrejelezhetőségének és kontrolljának megteremtése, a harmadik a pozíció és az identitás kialakítása és elérése. Ezek az életfeladatok sikeres megoldása megtanít bennünket megküzdeni ezekkel a speciális félelmekkel. Szükségünk van rájuk, mert élni tanítanak bennünket. (Walters, 2000)

Az életstílus modell szerint sémákat alakítunk ki magunkban, amelyek szerint érzékeljük és beengedjük a világból érkező információkat és képessé válunk uralni az egzisztenciális félelmeinket. Ezek a sémák tudatos elemekből, érzelmi építőkockákból, viselkedéses és motivációs lépcsőkből építkeznek, amelyek egymással is kapcsolatba lépnek.
Különbözünk a tekintetben, milyen érzelmi viszonyulásokat alakítunk ki magunkban emberekhez, helyzetekhez, értékekhez. Viselkedésünk ennek megfelelően más gesztusok mentén szerveződik, aszerint, ahogyan belső meggyőződéseinket tükrözzük a külvilág felé. A motívumaink is eltérőek, más dolgok mozgatnak bennünket, más indítattással lépünk helyzetekbe.
Az attribúciók (mások és magunk viselkedésének magyarázatai) is a fenti elemek speciális hálózataként jönnek létre, amelyek kódot kínálnak számunkra ahhoz, hogy saját és mások viselkedését megértsük. Ezek aztán hitrendszerünk alapjait is megteremtik. Ahogyan a befogadott információk alapján újraszervezzük a múlt történéseit és előrejelzéseket teszünk a jövőt illetően. Így biztonsággal mozoghatunk váratlan élethelyzetekben is, mert van rá receptünk, mit kezdjünk velük. Hosszú folyamatok során megtanuljuk, hogyan kapcsolódunk egyensúlyban a világhoz és a világ hozzánk.
Ami valóban meglepően hangzik, a horror filmek keltette szorongással megküzdve az élet más területein is ellenállóbbá válhatunk a minket ért extrém kihívások, fenyegetettségek helyzeteiben.

Kérdés az olvasóhoz:

Ön miért szereti a horror filmeket?


Lélekportál