Lélekbirodalom

Cyber Cyrano - Veszélyes játék egy virtuális laboratóriumban - Előadáselemzés a Gyermekszínházi Portálon

2011-02-23T06:51:00.000-08:00

Vidovszky György - rendező

Vidovszky György legújabb rendezése a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház újabb bemutatói között ismét egy gyöngyszem. A Cyber Cyrano című darab a Platform11+ európai színházi együttműködés keretében Tasnádi István tollából született, valóságos sztori alapján meséli el egy budapesti középiskola 16 éves diákjainak sokkoló történetét. A 21. századi információs társadalom virtuális világában olyan szörnyetegek leselkednek ránk, amelyekkel jobb, ha vigyázunk! Miért? Zsuzsi, Heni és Máté történetéből kérlelhetetlenül kiderül.

Hogy néz ki Cyrano története a 21. században, a digitális technika korában, amelynek szereplői jelen esetben középiskolás korosztályú fiatalok? Változik a kor, változik a díszlet, kardforgatók helyett, a klaviatúra virtuózaival állunk szemben. Sárosi Anita és Vicsek Viktor zseniális látványvilága a színpadra varázsolja azt a digitális birodalmat, ami egyben a lélek veszélyes színpadává válik.

A 14-17 évesek számára magától értetődő, hogy mindennapi kommunikációjukat, érzelmi, társas életüket, alkotókedvüket és játékosságukat az internet, a mobiltelefon és más digitális eszközök segítségével, egymással és a legszélesebb nyilvánossággal megosztva élik. A chat, a közösségi oldalakon lógás, hogy kinek hány barátja van a MyVipen és hogy ki-kit jelöl vissza hatalmi pozíciókat teremt, megszabja ki hol helyezkedik el az osztály-hierarchiában. Aki ebben a versenyben nem áll élvonalban, vagy nem veszi fel a tempót, az nem elég trendi. Vigyázat az ajtók záródnak, aki lemarad, az kimarad. Az pedig szívás.

Máté - Dér Zsolt

Zsuzsi szerelmes Mátéba, aki az osztályba újonnan érkező Heninek kezd udvarolni. Zsuzsi nem tudja felkelteni a fiú érdeklődését, jelentéktelen megjelenésű, nőként nem veheti fel a versenyt Henivel, akiért minden srác teper. Heni és Zsuzsi barátkozni kezdenek, a női rivalizálás azonban folyamatosan ott feszül a kapcsolatban. A Henit alakító Varga Lili könnyedén hozza a szép, butácska, de érzelmes karaktert. Itt Zsuzsi csak vesztes lehet. A lélek nem számít, csak az, ki a nagyobb fogás, kit menő vagy sikk megszerezni, ki duzzasztja nagyobbra a másik egóját.

Dér Zsolt hitelessé teszi az érzelmileg éretlen, impulzív, ostoba srác figuráját, akiben az érzések helyett inkább az ösztönök érvényesülnek, egy macsó elefánt a porcelánboltban. Amikor Máté Henire hajt, Zsuzsi női önbecsülése is összetörik, mindent áthat az „entrópia", nem marad más eszköz a számára, csak az, ha a többiek gyenge pontját kihasználja és gonoszul ellenük fordítja.

A bosszúhoz remek lehetőséget kínál a virtuális kapcsolatteremtés arctalansága. Zsuzsi megteremti két avatár MyVip profilját, Viktort és Moirát, akiknek bármikor a bőrébe bújhat és a chatszobán keresztül akkor lép kapcsolatba áldozataival, az őt megalázó Henivel és Mátéval, amikor csak akar. Viktor gazdag srác, külföldön él, igazi szépfiú. Moira a virtuális húga, manöken. A húspiacon, ahol kilóra mérik az árut, Viktor és Moira aranyárban kelne el. Máté és Heni nyál csorgatva veti rá magát a minőségi árucikkre, a kettőjük között bontakozó kapcsolatnak is vége szakad, hiszen jobb parti akadt a horogra.

Heni szerepében Varga Lili

Zsuzsi központi figurává válik az életükben, mivel ő közvetít a virtuális arcok és közöttük. Neki mesélik el, mi történt a cybertérben éjszakánként, tőle kérnek tanácsot és ő tud segíteni, ha valami konfliktus adódik. Az ijesztő manipulátor, Zsuzsi sodródik az eseményekkel, miközben bábként rángatja őket. Éjszaka legtitkosabb vágyaikhoz jut közel, nappal pedig meghallgatja milyen remények, kétségek foglalkoztatják újdonsült barátait. Ha kell, közbelép, közvetít, elrendezi a problémákat, ha kell együtt örül a boldogságuknak, amit persze mesterségesen ő állít elő.

Zsuzsi - Nemes Anna

Nemes Anna remekül alakítja, azt a szinte szándékosan érdektelen figurát, aki képtelen kitörni saját jelentéktelenségéből. Nőietlen, ügyetlen, aki csak úgy tudja eladni magát a „versenyszférában", hogy belesodródik egy virtuális laboratóriumban végzett kísérletsorozatba. Az alanyok úgy táncolnak, ahogy ő fütyül. Ijesztő és sajnos nagyon valóságos.

A legkiélezettebb helyzet akkor következik el, amikor a szereplők végre személyes találkozóra készülnek. Estélyi ruhában, szmokingban parádéznak és várják a találkozást a nagy Ő-vel. Zsuzsi aztán arról tudósít, hogy Viktort baleset érte, és Moirával hazautaztak. Mi több, Viktor meghalt és Moira elbúcsúzik Mátétól. Heni összeomlik és gyászol, Máté kétségbeesve veszi tudomásul, hogy vége mindennek. Aztán Máté gyanakodni kezd és végül kibújik a szög a zsákból. Zsuzsi lelepleződik. Heni öngyilkosságot kísérel meg, Máté lenyeli a békát. Kínos belenézni abba a tükörbe, amit Zsuzsi tart, jobb hallgatni arról, ami visszatekint onnan. A manipulátor beteg játékát nehéz számon kérniük az áldozatoknak, hiszen a játszma játékosai sem lehetnek büszkék arra, amibe belesodródtak. Marad a kínos csend.

Zsuzsi aztán új iskolába kerül és arra készül, hogy újabb áldozatok után nézzen. Ami Zsuzsit manipulátorrá teszi nem gyógyult meg és a mellőzöttség kínjai újabb áldozatokat követelnek majd. A darab sokkolóan hat és azzal szembesít, hogy a lány, aki ezzel a problémával küzd óriási bajban van és segítségre szorul. A játszma meghívott játékosai nem különben. A kérdés választ vár: „Mi állítja meg a lányt és mi vet véget az entrópiának?"

Kérdés az olvasóhoz:

Volt már része veszélyes virtuális kalandban?

A nő Fellini szemével

2010-12-31T00:51:00.000-08:00

Frederico Fellini és Giulietta Masina

"Azért kell a nőről beszélnünk, hogy megszabadítsuk attól a hamis képtől, melyet a férfi alkotott magának róla, hogy megadjuk neki a lehetőséget az intellektuális fejlődésre. Ahhoz, hogy a férfi szabad maradjon, szabad nőre van szüksége..." Frederico Fellini

Az olasz filmrendező felesége, Giulietta Masina többek között az Országúton, a Júlia és a szellemek és a Ginger és Fred című filmek főszereplője. Varázslatos lényével a gyermeklány, a tiszta és naiv nő, valamint az éretté válás útján elinduló, illetve az életére visszatekintő érett asszony alakjait személyesíti meg Fellini filmjeiben.

Az Országúton forgatásán - Fellini és Masina

Az Országúton című alkotásban Giulietta Masina gyermeki lányalakot testesít meg, aki megható, szívbemarkoló ragaszkodással veszi körbe azt a vándormutatványos férfit, aki mellé a lány családja eladja őt és aki durván és megalázóan bánik vele. A feltétel nélküli ragaszkodás, a kiszolgáltatottság, az esetlenség, az éretlenség, a tisztaság megtestesülése ez a gyermeklány alak. Gelsomina odaadó rajongását láthatjuk egy dühös, mogorva, durva férfiért, aki nem tudja viszonozni a kedvességet, képtelen a kötődésre. Zampano olcsó kurvákkal tölti idejét egy-egy alkalommal, ügyet sem vet a törékeny, ügyefogyott lányra, aki igyekszik mindent megtenni, hogy kedvére tegyen a férfinek. Ez a nőiséget, és a szexualitást nélkülöző megindító ragaszkodás jelenti az egyetlen olyan érzelmi kapcsot, ami körülveszi az együttélésre tökéletesen alkalmatlan férfit. A lány tüzön-vizen át a szívének kedves Zampanot követi. A kapcsolat beteljesedetlen marad.

Júlia és a szellemek - Sandro Miloval

A Júlia és a szellemek című filmben Júlia olyan alakot testesít meg, aki őrzi Gelsomina tiszta, gyermeki, odaadó ragaszkodását, ezúttal viszont asszonyként láthatjuk a főszereplőt, aki gyanútlan rajongással éli életét férjével, Giorgio azonban titokban megcsalja őt. Ez a nőalak is mentes a csábítástól és az érzékiségtől. A férj nem vallja be kapcsolatát és álomvilágot hazudik feleségének, aki minden gyanakvás nélkül éli az életét Giorgioval. Amikor álmában egy női nevet ismételget és Júlia kérdőre vonja, szemrebbenés nélkül lerázza magáról a gyanúsítgatást, ugyanezt teszi, amikor egy egyértelmű telefonbeszélgetést hallgat ki. Júlia magánnyomozót bíz meg, hogy egyértelmű bizonyítékot szerezzen. Itt kezdődik a független, érzékiségét ébredni engedő nő útja, aki a film végén saját életének hajnalára ébred. Számos valóságos élettörténeti elem is megjelenik a filmben. Masina valóban magánnyomozók segítségével kutatott férje nőügyei után. Megdöbbentő bátorság a színésznő részéről felvállalni a saját szenvedéseinek megjelenítését nem kevés belső feszültséget felvállalva ezzel.

Fellini úgy fogalmaz, hogy a rendezés olyan teremtés, ami isteni minőséget kölcsönöz számára. Amikor filmet készít csupán helyet ad azoknak a teremtő energiáknak, amelyek alkotássá születnek. Fellini szenvedélyes alkotóként megszállottá válik, acsarkodó diktátorrá, aki türelmetlenül követeli színészbábjaitól, hogy a rendező belső képeit életre hívva elevenedjenek meg. Követelőző, azonban valódi mágus, aki olyan hangokat csalogat elő színészeiből, ami számukra is csak Fellinin keresztül megtapasztalható, tökéletesen egyedi alakításokká válnak. Fellini a megrögzött hazudozó, aki saját gyermekkori emlékeit, életének töredékeit monumentális, olykor humoros lelki festményekké varázsolja és valódinak éli át belső és filmes világában. Fellini a jungi archetípusok lélektanából is építkezik filmjeiben, monumentális képi és filmes világot megteremtő szenvedélyes játékmester. Az erős képi hatásokra, elképesztő erejű díszletekre és jelmezekre felépített archetípusos világ a 8 és fél, illetve a Júlia és a szellemek című filmekben jelenik meg a legerőteljesebben. Fellini saját bevallása szerint az egyes filmek megszületése közötti időszakokban kiüresedik és a hétköznapokkal nehezen birkózik, ami alkotói válságok időszakát is jelenti számára. A tudattalan világa népesíti be rendezői valóságát, amire furcsa űrként nehezedik rá a a realitás világa.

Kérdés az olvasóhoz:

Mit jelent igazi nőnek lenni és mi a hozzá vezető út?

„A sebezhetőség természetes dolog” - Matthias Romir az érzékeny és bohém zsonglőrvirtuóz

2010-11-03T10:58:00.000-07:00

Matthias Romir zsonglőrművésszel idén nyáron Pécsen találkozhatott a magyar közönség a Pécsi Cirkusz- és Utcaszínházi Fesztiválon. Life is… Short stories című műsorával káprázatos ízelítőt kaphattak az érdeklődök a cirkusz, színház és mozgásművészet kivételesen ötvözött show műfajából.

video link>>

Romir kilenc évesen kezdett akrobatikával foglalkozni, amit zsonglőr tanulmányok követtek. Első saját műsorát 1994-ben mutatta be. 2000-ben kezdett fogyatékos gyerekeket zsonglőr mutatványokra tanítani. Ebből az indíttatásból gyógypedagógiai végzettséget szerzett Würzburgban. Elsősorban zsonglőrművész, de elhivatottan keresi a segítő szakmához való kapcsolódás lehetőségeit művészetével.

Németországban és Svájcban több ízben fesztiváldíjazott lett műsoraival. Tanít, alkot, utcafesztiválokon turnézik otthon és külföldön. Művészetéről, hitvallásáról és önmagáról így vall a nyári fellépéssorozatok közötti rövid pihenés pillanatában.

E.T.S: Miből ered a gyógypedagógia iránti érdeklődésed?

M.R: Mindig is vonzottak a segítő szakmák, ezért is érdekelt egy civil kezdeményezés, amelynek keretében délutáni foglalkozásokon fogyatékosokkal dolgozhattam. A csoportba tizennégy és húsz év közötti fiúk jártak, akik különböző fogyatékkal éltek. Akkor döntöttem el, hogy gyógypedagógusként szeretnék majd dolgozni. Végül ez másképpen alakult, mert a zsonglőrködés vette át a főszerepet az életemben.

E.T.S: A későbbiekben is dolgoztál fogyatékkal élőkkel. Milyen tapasztalatokat szereztél a velük való munka során?

M.R: Egy évet töltöttem abban az iskolában, amit már említettem és a gyógypedagógiai tanulmányaim idején nyolc vagy kilenc különböző iskolában is dolgoztam. Fogyatékkal élőknek segítettem a szabadidejükben, nyaralásokra kísértem el felnőtt fogyatékosokat és mentálisan sérült gyerekekből szervezett cirkuszi társulatnál is dolgoztam.

Volt egy sajátságos elképzelésem arról, hogyan tanítsam meg a fogyatékos gyerekeknek a zsonglőrködést. Három labdával zsonglőrködni nehezen tudnak megtanulni, de a gyerekek csak ezt tekintik zsonglőrködésnek. A közös játékok során a hagyományos zsonglőr trükköktől eltérő egyszerűbb, de nagyon izgalmas dobásokat kezdtek kitalálni maguknak labdával, gyűrűvel vagy ballonnal. Amikor azt mondtam, hogy számomra ez jelenti a valódi zsonglőrködés, nem hittek nekem. Talán a cirkusz, ahol ezzel próbálkoztam nem volt megfelelő közeg arra, hogy átadjam a saját ötleteimet és kísérletezzek ezzel a vonallal. A vezető sem volt partnerem ebben. Sajnos azóta sem adódott lehetőségem arra, hogy más társulattal próbálkozzam.

E.T.S: A tanárképzésben van lehetősége a hallgatóknak speciális kurzusok keretében zsonglőrködést tanulni?

M.R.: Vannak olyan egyetemek, ahol léteznek zsonglőr kurzusok, főleg sportolási alternatívaként, de arról nem tudok, hogy a tanárok számára lennének kötelező zsonglőr órák a képzésben. Az iskolában része a tanításnak, hogy cirkuszi alapokat sajátítanak el a gyerekeknek, de akik ezt csinálják, azok általában nem tanárok.

E.T.S: Te magad tanítasz iskolai csoportoknak zsonglőrködést? Milyen korosztállyal dolgozol?

M.R: Jelenleg tíz és tizenhárom év közötti gyerekeknek tanítok zsonglőrjátékot iskolai keretek között. Egy cirkusz-klubban nyolc és húsz év közötti korosztállyal találkozom. Voltak olyan tanítványaim, akik valóban tehetségesek voltak és gyorsan fejlődtek. A tanáraiktól azt a visszajelzést kaptam, hogy korábban sok probléma volt velük az osztályban, de mióta zsonglőrködni járnak, könnyebben kezelhetőek. Ezen nagyon meglepődtem, mert magam nem tapasztaltam velük nehézségeket a találkozásaink alkalmával, csak később, amikor láthatóan magasabb szintre jutottak el, mint a többiek. Unatkozni kezdtek, zavarni kezdték az órát és a zsonglőrködés iránt is csökkent az érdeklődésük.

E.T.S: Tetszett ahogyan a műsorodban a kifinomult zsonglőr játék találkozik a színházzal és a színészi eszközökkel. Hol tanultál színészi alapokat, színpadi mozgás és mozdulatművészetet?

M.R.: Autodidakta vagyok. A zsonglőrködést egyedül tanultam és más zsonglőröktől. Mindig szerettem táncolni. A Butoh tánc alapjait is megtanultam, most pedig a modern táncokat igyekszem alaposabban elsajátítani. A társas táncokba is belekóstoltam: szeretem a tangót és a Rock ’n’ Roll-t.

E.T.S: Kik azok a művészek, akik inspirálják a munkádat?

M.R.: Imádom Chaplin, Buster Keaton és Laurel & Hardy némafilmjeit. Nem utolsó sorban más zsonglőrök is hatással vannak rám.

E.T.S: Honnan származik a Pécsen is bemutatott Short stories ötlete?

M.R: A Life is… Short stories művészi pályafutásom különböző állomásaiból álló tabló. Egyes részei több mint tíz évvel korábbi életeseményekhez nyúlnak vissza. Vannak jelenetek, amiken még most is szoktam dolgozni. A premier óta két új jelenet része a műsornak, de még mindig vannak hiányzó részek. Ez a műsorom mindig változni fog. Jelenleg három különböző show-val turnézom, ez a legszemélyesebb darab.

E.T.S: A művészet az önkifejezés útja, belső gyógyító folyamatok forrása is lehet. Mi a véleményed erről?

M.R.: Ez egy nehéz kérdés. Vannak, akiknek szükséglet a művészet és az alkotás. Én ehhez a csoporthoz tartozom. Sok műsorom ötlete született nehéz időszakaimban. A legszemélyesebb és legkedvesebb számom a „Pinnball Paranoia” is egy ilyen periódusban jött létre. Nem mondom, hogy a művészet kisegített a dilemmáimból és meggyógyította a depressziómat, de segített ebben biztos vagyok.

Ha a végeredmény tetszik a közönségnek és találnak benne valamit, ami hozzájuk vagy róluk szól, akkor már megérte. Valaki azt mondta, hogy amit én csinálok, abban ott az üzenet: „a sebezhetőség természetes dolog”. Ha ez így van, boldog vagyok. Mások csak mókásnak találnak és szeretik a trükkjeimet. Én ezzel is elégedett vagyok.

Kérdés az olvasóhoz:

Kipróbálta már a zsonglőrködést?

Az indulat természetrajza

2010-09-01T15:42:00.000-07:00

A düh, mint alapvető érzelem

A düh olyan alapvető érzelem, amit mindannyian megtapasztalunk élethelyzeteink során. A probléma akkor jelentkezik, amikor nem tudjuk, hogyan kezeljük dühös indulatainkat. Kontrolálatlanul szabadjára engedjük vagy igyekszünk nem tudomást venni róla és elfojtjuk magunkban.

Agresszív késztetések akkor alakulnak ki bennünk, ha fizikai vagy pszichés fájdalmat élünk át és úgy értékeljük, hogy valaki szándékosan akar ártani nekünk. Énünk védelmében mozgósítjuk ilyenkor indulatainkat, ami aktív cselekvésre késztet. „Legjobb védekezés, a támadás”- szoktuk mondani, a baj csak az, hogy ez nem konfliktusaink megoldásában segít. Az agresszív indulat veszélyes és romboló, nehéz megfékezni és többet árt, mint használ kapcsolatainkban. Ha ezeket az energiákat magunk ellen fordítjuk, az önpusztítást választjuk.

A fájdalom önmagában még nem váltja ki a düh érzését, ehhez megfelelő gondolattársítások, gondolatcímkék is szükségesek. Értékeljük, minősítjük az adott helyzetet és arra jutunk, hogy fenyegetnek bennünket, indulataink célpontja pedig mások vagy mi magunk vagyunk.

Az indulat fontos katalizátor, kérdés, hogyan fordítjuk a saját hasznunkra? Erőforrást jelenthet számunkra, ha az énképviselet és az egészséges önvédelem szolgálatába állítjuk. Akik nem tudnak dühösek lenni, kiállni sem tudnak magukért.

Az indulat elrejti valódi érzéseinket

Amikor a düh felülírja az átélt fájdalmat nem kell valódi érzéseinkkel törődnünk. A kiszolgáltatottság érzése, a sebezhetőség megélése túlságosan kellemetlen a számunkra. A támadó hozzáállás igazságérzetet, hatalmat és morális felsőbbséget táplál. A kiszolgáltatottság érzése helyett a kontroll és hatalom érzését élhetjük át. Sokan tudattalanul szokássá erősítik ezt magukban, hogy saját gyengeségükkel ne kelljen szembesülniük. A düh sosem szünteti meg a forrásérzelmeket, csupán eltakarja azokat. Ha azonban a munkahelyen vagy a magánéletben ezt nem tolerálja környezetünk, konfliktusokra számíthatunk. Kapcsolatainkat és egészségünket is negatívan befolyásolhatja.

A dühös ember mindig meg van róla győződve, hogy neki van igaza és ez megnehezíti, hogy tisztán lássa a helyzetét.

Kérdés az olvasóhoz:

Ön indulatos típus?

Kontakt improvizáció - A találkozás művészete a tánc nyelvén

2010-07-04T06:38:00.000-07:00

A kontakt tánc olyan kortárstánc technika, amely az érintés, a súlyáthelyezés és legfőképpen egy közös kontakt pont követésén alapszik két vagy több táncos improvizatív mozdulatpárbeszédében. 1972-ben Steve Paxton teremtette meg ezt az új táncformát a modern tánc, illetve az Aikido elemeinek ötvözésével zenei kíséret nélkül. A kontakt improvizáció alapjai Paxton kísérleti táncműhelyeiben tanítványok és táncosok közreműködésével kristályosodott ki. Az esés, gurulás, az ellensúly és emelések legkönnyedebben kivitelezhető mozdulatáramlását keresi, érzékenyít a partnertől érkező impulzusokra és arra tanít, hogy folyamatosan lazán, puhán, könnyedén oldódjanak egymásba a spontán megindult mozdulathullámok.

A kontakt improvizáció a jelen pillanatból születik. Nem a mozdulatokkal kapcsolatos döntések vezetik az ívét, hanem váratlanul, spontán történik minden pillanat. Tanít rá, hogy megtanuljunk figyelni a másik rezdüléseire, a sajátjainkra és hogy a kettő között hogyan hozzunk létre áramkört. Mikor kövessük a másikat, mikor vezessünk, mikor induljunk felfelé vagy lefelé, milyen pontokon érintkezzünk, mikor lassítsunk, mikor van szükség a mozdulat csendjére. Egymás választásait egységélménnyé érlelhetjük, mindezt erőlködés és türelmetlenkedés nélkül.

video link >>

A kontakt improvizáció áramló üzenet. Finomhangolja az érzékeket, a pillanat történéseire figyelünk és ezekre reagálunk. Minden kontakt improvizáció tökéletesen egyedi. Azon a fizikai és energetikai kontaktuson alapszik, ami a táncpartnerek között indul meg.

Goda Gábor rendező-koreográfus a weight-flow kontakt egyedi irányzatát teremtette meg hazánkban. A kontakt improvizációra építő tánctréninget a kapcsolatok pszichológiájával ötvözte, önismereti mélyépítkezés lehetőségét kínálva a résztvevőknek. A páros, illetve egyéni gyakorlatok életünk valóságos helyzeteihez visznek közel bennünket a mozdulat és a test dinamikáján keresztül.

A tréning íve nem törik meg azzal, hogy a gyakorlatokat követően a résztvevők megbeszélik, mit éltek át. Ez az egyik legfontosabb fókusza a csoportnak. A három napos tréning végén kerül sor egy élményvisszajelző körre, amikor a gondolatok és érzések, a három nap alatt átélt tapasztalatok szóban is megfogalmazódnak. Kivételesen izgalmas és ritka szemlélet ez, ha táncterápiás vagy más pszichoterápiás önismereti csoportok megszokott gyakorlatával hasonlítjuk össze. A verbalitás és az analizálás fontos része bármilyen egyéni vagy csoportos terápiának, de sokszor előfordul, hogy elveszi a pszichés energiák termékeny erejét és megfoszt a cselekvés lendületétől is. Goda Gábor tréningjén a résztvevők a belső csend erejével is megtanulhatnak bánni, ami számomra még értékesebbé teszi a folyamatot.

Aki fogékony az improvizatív tánctechnikákra, szívesen tanulna önmagáról és kapcsolatairól a tánc nyelvén keresztül, kóstoljon bele a kontakt tánc világába. Varázslatos utazásban lehet része.

Kérdés az olvasóhoz:

Találkozott már a kontakt tánccal?

Lélekportál

Fórumbeszélgetés a Magyar Horror Portálon

2010-06-16T06:29:00.000-07:00

A horror filmek iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom a Magyar Horror Portál oldalát, ahol filmekről és a műfajról lehet további érdekességekre bukkanni.

A horror pszichológiája téma kapcsán izgalmas fórumbeszélegtés indult. Érdemes csatlakozni.

Lélekportál

A horror pszichológiája II

2010-06-12T03:04:00.000-07:00

Félelem, horror és megküzdés

Vizsgáljuk meg a félelem kérdését. A haláltól és az ismeretlentől való félelem a túlélésben játszik szerepet. Ide tartozik a sötétségtől vagy a veszélytől való félelem is. Kutatások bizonyítják, hogy azok, akik számára az autonómia és az uralkodás jelentősége hangsúlyos szerepet tölt be a személyiségben, illetve azokban a kultúrákban is ahol ezek az értékek meghatározóak nagyobb vonzereje van a horrornak. Az is lehetséges, hogy a halától, sötétségtől stb. való félelmeinkkel ezzel az eszköztárral könnyebben meg tudunk bírkózni.

A félelem és a horror iránti érdeklődés között negatív korreláció mutatkozik. (Mundorf, Weaver és Zillmann, 1989) Leegyszerüsítve minél kevésébé jelentkezik félelem a horror iránt, annál inkább szeretjük nézni. Nem biztos, hogy mindig igaz. Ez túl egyszerűnek hangzik, de kérdés, hogy ez a kapcsolat vajon a horror félelemcsökkentő hatását igazolja vagy azt, hogy a félelem kisebb mértékű jelenléte fokozza a horror iránti érdeklődést vagy a két vizsgált változó kapcsolatát egy harmadik befolyásolja, amiről egyelőre még nem tudunk?

A híres antropológus, Joseph Campbell szerint a fikció nem más, mint az én felfedezésének rettegett kalandja. A félelmet keltő énjeinkkel való konfrontáció lehetőségét nyújtja tehát. A horrorfilmek kicsit a Rorschah teszthez hasonlítanak, mivel saját egyéni észlelésünk határozza meg, mit látunk benne és aztán hogyan küzdünk meg a hívott életfeladattal hétköznapi helyzeteinkben.

A horrorfilmek nézése olyan ijesztő stimulációkkal való megküzdést is jelent, amiben az érzelmek kezelése és uralása életkészséggé fejlődhet, ide tartozhat az is, hogy védelmet keresünk egy dependens helyzetben ott, ahol másvalaki képes uralni a történéseket, amikor odabújunk valakihez, hogy ne rettegjünk annyira filmnézés közben. Ez mosolyognivalóan közhelyesnek tűnik persze. A horror által keltett szorongás intenzitása minél nagyobb és minél sikeresebben küzdjük le ezeket, annál inkább képesek vagyunk az élet más területein is működőképes megküzdési módokat kidolgozni és mozgósítani.

Mundorf (1989) szerint a horrorfilmet vagy azok nézik akik kevésbé félnek és a horror számukra egy optimális izgalmi szintet biztosít vagy megtanulták hatékonyan kezelni azokat a félelmeket, amiket kiváltanak. Ez utóbbi áll közel a korábban tárgyalt integratív-interaktív modell szemléletéhez.

A horror az emberiség túlélését biztosítja ősidők óta azáltal, hogy olyan ingerekkel való megküzdést provokál, ami a való életben is hasznukra válik. Váratlan, nehéz, extrém helyzetekben tanulhatunk meg kontrollt gyakorolni intenzív szorongásainkon. A horror bennünk ébresztett félelmeivel, ami mindenkinél más-más aspektust hív, és egyéni jellegzetességei vannak, megtanulhatunk bánni. Mintha egy extrém sportágban szeretnénk jó fizikai kondícióhoz és feszes izmokhoz eljutni. Nem mindenki az extrém sportokat választja a testedzéshez, de a lehetőség adott.

Kérdés az olvasóhoz:

Önt mihez segítik hozzá a horror filmek?

Lélekportál

A horror pszichológiája I

2010-06-12T02:58:00.000-07:00

Glenn D. Walters a médiapszichológia területén született Ph.D tanulmányában (Understanding the popular appeal of horror cinema: an integrated-interactive model) a horror természetrajzát fejtegeti. 2004-ben a 100 legkedveltebb mozifilm közül 12 a horror műfajából született meg. Más műfajhoz képest sokkal olcsóbb költségvetésű produkciókról van szó, ezért alapos financiális oka is van, amiért horror filmeket gyártanak.

A horror egyik alapvető jellegzetessége, hogy fikcióból építkezik, akkor is, ha megtörtént eset szolgál a történet alapjául. Olyan fikcióról beszélünk, amely természetfeletti és abnormális erőktől való fenyegetettséget teremt.

Jung lélektanából kiindulva a kollektív tudattalan archetípusaival találkozhatunk ezekben a történetekben. A jungiánusok terminológiájából ismert fogalmak, mint például az árnyék, az anya az archetípusa, az animus és anima, mind megjelennek itt.

Zuckerman (1979) a szenzoros élménykeresők egyik jellegzetességeként emeli ki a horror filmek iránti vonzalmat.

A horror műfajának kulcsfogalmai

A horror műfaj három meghatározó faktora a feszültség, az embléma és a irrealitás. A természetfelettitől való rettegés egészen másfajta feszültség forrása, mint amit egy dráma vagy akciófilm kapcsán élünk át. Ez a feszültség természetes és életszerű jelenségek torz entitásain alapszik, amelyek megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan jelenségekhez kapcsolódnak.

Az emblematikusság a sötétség, a halál és a veszély témáit és a hozzájuk kapcsolódó univerzális félelmeket testesíti meg. Itt kapnak szerepet az úgynevezett kulturális, illetve a történelmi félelmek, amelyek egy-egy nemzet vagy a világ történetét kísérik el. Szokások, rítusok, szertartások, amelyek a kollektív hitvilágunk lényeivel való kapcsolattartást szolgálják.

Az irrealitás szerepe abban rejlik, hogy pszichológiai védőpajzsot épít a brutalitás és a befogadás között. Egy dokumentumfilm véres jeleneteit sokkal sokkolóbbnak ítélték a kísérleti személyek, mint egy horrorfilm mészárlásos epizódjait. (Haidt, McCauley és Rozin, 1994.) Apter szerint az irreális kontextus segít megküzdeni a horror keltette feszültségekkel, mivel ha eredendően képtelenség, amit látunk, nincs is miért szoronganunk tőle.

A három fenn tárgyalt fogalom meghatározó a horror műfaját tekintve, arra azonban nem ad választ, miért teszi népszerűvé.

A horror integrált-interaktív modellje

A horror integrált-interaktív modellje szerint a horror film olyan ingereket közvetít, amivel az egyén kapcsolatba lép és megküzd.
Ezek közé a stimulusok közé tartoznak a horror azon elemei, amelyek az egzisztenciális szorongást váltják ki bennünk. Nézzük meg pontosabban, milyen félelmeinkről van itt szó pontosan.
Az egzisztenciális félelmekkel való megküzdés során az életünkben három területen kell megtanulnunk kompetenciákat szerezni. Az első a másokkal való kapcsolat kialakításának sikeressége, a második a környezetünkben történő események előrejelezhetőségének és kontrolljának megteremtése, a harmadik a pozíció és az identitás kialakítása és elérése. Ezek az életfeladatok sikeres megoldása megtanít bennünket megküzdeni ezekkel a speciális félelmekkel. Szükségünk van rájuk, mert élni tanítanak bennünket. (Walters, 2000)

Az életstílus modell szerint sémákat alakítunk ki magunkban, amelyek szerint érzékeljük és beengedjük a világból érkező információkat és képessé válunk uralni az egzisztenciális félelmeinket. Ezek a sémák tudatos elemekből, érzelmi építőkockákból, viselkedéses és motivációs lépcsőkből építkeznek, amelyek egymással is kapcsolatba lépnek.
Különbözünk a tekintetben, milyen érzelmi viszonyulásokat alakítunk ki magunkban emberekhez, helyzetekhez, értékekhez. Viselkedésünk ennek megfelelően más gesztusok mentén szerveződik, aszerint, ahogyan belső meggyőződéseinket tükrözzük a külvilág felé. A motívumaink is eltérőek, más dolgok mozgatnak bennünket, más indítattással lépünk helyzetekbe.
Az attribúciók (mások és magunk viselkedésének magyarázatai) is a fenti elemek speciális hálózataként jönnek létre, amelyek kódot kínálnak számunkra ahhoz, hogy saját és mások viselkedését megértsük. Ezek aztán hitrendszerünk alapjait is megteremtik. Ahogyan a befogadott információk alapján újraszervezzük a múlt történéseit és előrejelzéseket teszünk a jövőt illetően. Így biztonsággal mozoghatunk váratlan élethelyzetekben is, mert van rá receptünk, mit kezdjünk velük. Hosszú folyamatok során megtanuljuk, hogyan kapcsolódunk egyensúlyban a világhoz és a világ hozzánk.
Ami valóban meglepően hangzik, a horror filmek keltette szorrongással megküzdve az élet más területein is ellenállóbbá válhatunk a minket ért extrém kihívások, fenyegetetségek helyzeteiben.

Kérdés az olvasóhoz:

Ön miért szereti a horror filmeket?

Lélekportál

A születési sorrend hatása a személyiségfejlődésre - A Psychologies Magazine oldaláról

2010-05-23T05:42:00.000-07:00

Kényelmetlen lehet a gondolat, hogy a születési, vagyis testvér sorrend a családban kiemelkedő szerepet játszik sikereinkben és a személyiségfejlődésünkben.

A születési sorrend fontosságát elsőként Alfred Adler, osztrák pszichológus vizsgálta. Michael Grose, Adler követője „Miért akarják az elsőszülöttek uralni a világot, az utolsók pedig megváltoztatni?” című könyvében a téma alapvetéseit foglalja össze. Születésünk pillanatától a Darwini elv értelmében harcot folytatunk a családon belüli szűkös erősforrásokért. Ez nem más, mint szüleink ideje, szeretete és törődése. Az ember fejlődéstörténetében az elsőszülötteké lettek a legfőbb javak, a legfiatalabb testvért küldték el a háborúba, aki a családban a „tartalék” szerepét töltötte be.

Elemzések bizonyítják, hogy az elsőszülöttek sokkal ellenállóbbak a gyermekbetegségekkel szemben és a fajfenntartó szerepét nagyobb valószínűséggel töltik be felnőttként. Ha az elsőszülöttek minden mozdulatát aggódó szülői figyelem kíséri, az első kimondott szavak, lépések óriási jelentőségük a családban. Ők sokkal tudatosabbak és teljesítményorientáltabbak későbbi életükben. A világ vezetői is többnyire elsőszülöttek. A negatív hatások ott érvényesülnek, ha az elsőszülötteknek a kizárólagos szülői figyelmet meg kell osztaniuk amikor megérkezik a következő testvér a családban. Ez nyugtalanság, féltékenykedés, érzelmi ingerlékenység forrásává válhat. Érdekes megfigyelés továbbá, hogy az elsőszülöttek sokkal kevésbé mernek kockázatot vállalni, ahogy azt Frank Salloway: Lázadásra születtem című könyvében írja.

A középső testvérek erőssége, hogy rugalmasabbak és alkalmazkodóbbak, könnyebben közvetítenek és alakítanak ki koalíciókat kapcsolataikban. Nyugodtabb természetűek, amolyan béketeremtő típusok.

A legfiatalabbak a családban sokkal inkább hajlamosak megkérdőjelezni dolgokat, lázadó személyiségek, akik elkerülik a közvetlen versengést az elsőszülött testvérrel és teljesen más útra vállalkoznak az életükben. Sokszor a környezetüktől várják a felelősségvállalást, erre ők kevésbé válnak alkalmassá.

A születési sorrend hatása a személyiségre több faktor mentén is változhat. A temperamentum, a nem és a testvérek közötti korkülönbség meghatározó lehet. Ha 5 évnél kisebb a testvérek közötti korkülönbség, nagyobb valószínűséggel érvényesülnek a fent tárgyalt jellemzők.

Cliff Isaacson A születési sorrend hatása párok életére című könyvében arról ír, hogy a saját családjukban legfiatalabb szülöttek kifejezetten jól kiegészítik egymást egy párkapcsolatban, míg az elsőszülöttek között nem jöhet létre harmonikus kapcsolat.

A születési sorrend azonban nem végérvényes hatással bír életünkre. Az idők folyamán más alkalmazkodási és megküzdési formákat alakíthatunk ki későbbi kapcsolatainkban. Abban viszont segíthet ez a tudás, hogy jobban megértsük gyermekeink útkeresési próbálkozásait.

Kérdés az olvasóhoz:

Milyen szerepet játszik a testvérsorrend az Ön életében?

Lélekportál

Pomádékirály új ruhája - A személyiség születése

2010-05-23T04:22:00.000-07:00

Vágvölgyi Attila - A ciprusfa tündére - http://www.vagvolgyiattila.hu/

A Császár új ruhája című meséből készült Ránki György: Pomádékirály új ruhája című operája, amely izgalmas témát dolgoz fel. A gyerekeket megszólító történet a felnőttek számára is fontos igazságokat fogalmaz meg.

Pomádékirály minden ruhájával elégedetlen, egyik pompázatosabbnál pompázatosabb öltözék sem megfelelő a számára. Hogy lépjen hát népe színe elé ha egyszer nincs miben? Érdekes dilemma, de az még érdekesebb, hogy mi rejlik a döntésképtelenség rejtekében. C.G Jung a persona fogalmát szerepszemélyiségünk szinonimájaként használja. Önvalónk, a selbst valódi lényegünk, amelyet elfednek ezek a rétegek, amelyek mögé elrejtőzünk a világgal való találkozásaink során. Különféle szerepeket öltünk magunkra életünk minden területén, a célunk pedig az önmegvalósítás folyamatában, hogy mélymagunkhoz visszatalálva a lehető legteljesebb mértékben kibontakoztassuk és jelmezek nélkül megmutassuk a környezetünknek amik valójában vagyunk.

Mi történik a királlyal a történetben? Az uralkodó olyan archetípus, amely magasabb rendű minőséget képvisel, küldetése van. Pomádékirály azonban még nem kész erre, bár az uralkodói feladatokat már neki kéne gyakorolni.

Az idegenből érkező csodatehetségű takácsok hozzák meg a fordulatot a történetben. Csalók, akik becsapják a királyt, hiszen elhitetik vele, hogy láthatatlan fonalakból olyan köntöst tudnak szőni, amit csak az arra érdemesek láthatnak. A csalás itt egy fontos holtponton segíti át a királyt, aki végül a láthatatlan köntösben a nép színe elé áll és a maga meztelenségében mutatja meg magát az embereknek.

-Látjátok? Ez vagyok én! Itt a ti uralkodótok!

Kiábrándító szembesülés az embereknek és fontos ráeszmélés a király számára is. Valami végérvényesen megváltozik, már nem lehet rejtegetni, ami mindenki számára nyilvánvaló vált. A terápiában ilyenkor kezdődhet az érdemi munka, ekkor van lehetőség tudatos építkezéssel a változás irányába elindulni.

Az operaházi előadásban a csaló takácsok és az uralkodó katonáinak első találkozása nagyon elgondolkoztató volt. A csalók nem maguk ajánlkoztak arra, hogy takácsként vezessék őket az uralkodó színe elé, hanem a katonák maguk ötlötték ki, kik lehetnek az idegenek. Egy probléma tehát így talált gyógyírt magának. Senki nem tudta, mi a szerepe a váratlan találkozásban, de a csalók alkalmasnak bizonyultak a játékra és az illúziókeltésre. A régen várt fordulat végre bekövetkezhetett.

Kérdés az olvasóhoz:

Önnek miben kell újjászületnie?

Lélekportál

Filmszereppel tesztelik a kreatívokat - Szilágyi Katalin cikke a HR Portálon

2010-05-17T04:37:00.000-07:00

Egységes kompetenciaprofil hiányában nem könnyű a kreatív szakemberek kiválasztása. Rátermettségüket inkább az dönti el, miként viselkednek egy szokatlan vagy váratlan szituációban. Ezeket a rejtett képességeket hagyományos kiválasztási technikákkal nem lehet felfedezni, helyzetbe kell hozni őket. Egy új módszerrel ez már nem lehetetlen.

A válság a marketing, a reklám és rendezvényszervezői piacon dolgozók táborát is megtizedelte, ami egyfelől megtisztulást hozott ennek a szakmának is, másfelől a munkanélkülivé váló szakemberekkel tovább bővült a kínálati oldal, így a cégeknek még több jelentkező közül kell kiválasztaniuk a legmegfelelőbbet. Ezen a területen egyébként is nagy a fluktuáció, mivel nem könnyű szakmáról van szó, nagy stressz-tűrést igényel, nincs kötött munkaidő, előfordul, hogy este tízkor is dolgozni kell, a munka pedig gyakran napi 10-12 órát is megkíván. Sok fiatalnak az iskolapadból kikerülve fogalma sincs arról, mit is jelent a gyakorlatban kreatív munkakörben dolgozni, nem tudják pontosan, mivel foglalkozik egy art director vagy egy account manager - osztotta meg tapasztalatait a HR Portállal Tusjak Marianna, az Azur Event rendezvényigazgatója.

Mint mondta, sok álláshirdetésben keresnek kreatív munkaerőt, de hogy milyen munkatársra is lenne szükségük, és milyen kiválasztási módszerekkel fognak a jelöltek közül választani, azt nem igazán tudják megfogalmazni a cégvezetők. Saját felméréseik alapján azt tapasztalták, hogy ha a munkakörhöz szükséges kompetenciákról faggatják a vezetőket, jellemzően egy marketinges könyvből kivett sablont vesznek elő, és gyakran nem a cégre szabott képességeket, elvárásokat sorolják fel, vagy a múltbéli tapasztalatok és munkahelyek alapján döntenek egy interjú után. "Majd az éles munka során eldől, hogy beválik-e" - vélekednek a cégvezetők az új kollégák kiválasztását illetően. - Szinte minden hirdetésben elvárásként szerepel a kreativitás, ám hogy ez alatt mit is értenek a munkáltatók, milyen területen kellene kreatívnak lennie a jelöltnek - vizuálisan, szerkesztőként, vagy éppen a logikát tekintve -, az egyáltalán nem derül ki - világított rá a szakember, aki úgy véli, a kompetencia-térkép hiánya miatt a kreatív szakemberek kiválasztása sokszor eredménytelen, és mivel nem ismerjük, milyen képességeiket kellene fejleszteni, így tovább képezni is nehezen lehet őket. A nem megfelelően kiválasztott munkatársak pedig "forintosíthatóak" a cég számára, különösen ebben a szakmában, hiszen jelentős anyagi kárt okozhatnak azzal, ha jól működő ügyfélkapcsolatokat tesznek tönkre, de az újabb kiválasztás és beillesztés is pénzbe kerül - hangsúlyozta Tusjak Marianna.

"Filmes szereptől" a pozícióig

A kiválasztás nehézségeit a közép- és felsővezetői állásinterjúk manipulálhatóságában, saját kutatásai alapján is megtapasztalta az Azur Event, ezért egy olyan egyedi kiválasztási módszert dolgoztak ki, amely kifejezetten a kreatív munkakörben dolgozók, felső és középvezetők, valamint az összetett személyiségek esetében hatékony, mindenekelőtt azért, mert a nem látható kompetenciákat úgy képes mérni, hogy kiszűri a manipulálhatóságot. A gondolat, hogy filmes csapatépítő módszerüket továbbfejlesszék egy külső kiválasztási módszerré, tavaly merült fel először - fűzte hozzá Tusjak Marianna -, amikor egyik ügyfelük éppen egy ilyen csapatépítés során figyelt fel egyik alkalmazottjának eddig nem észlelt képességeire, akit azonnal elő is léptetett középvezetővé. Az ügyfelet bosszantotta, hogy több hónapig tartó toborzási folyamaton és egy AC-n volt túl, amelyek sikertelenül végződtek, ráadásul a módszert manipulálhatónak is ítélte meg.

A kreativitás algoritmusait nehéz meghatározni, nehéz kompetencia térképet rendelni hozzá - mondta E. Tóbiás Sára, az Azur Event pszichológus trénere. Az úgynevezett filmes kiválasztási módszer - amely még kísérleti fázisban tart - lényege, hogy a jelöltet egy profi filmes forgatás keretein belül egy számára ismeretlen szituációba helyezik, ahol a jelölt nem tudja, hogy ki a forgatáshoz tartozó alkalmazott és ki a tréner, sőt, a jelöltek közé a HR-est vagy a felső vezetőt is be lehet csempészni, így egy új kommunikációs csatorna nyílik meg. Maga a feladat a film elkészítése, de a végső megoldás nem látható, a folyamat közben pedig nem értékelik közvetlenül a jelöltet, erre csak a film elkészülése után kerül sor.

Nagy a fluktuáció a szakmában

A Szonda Ipsos és a Kreatív tavalyi, a reklámszakma szereplőiről készült felmérése szerint a legtöbben legalább hat éve dolgoznak a szakmában, nagy a cserélődés, és 50 százalékuk tervezi, hogy munkahelyet, vagy akár szakmát is vált. A válaszadók csupán egynegyede nem tervezi, hogy máshova megy dolgozni. Egynegyedük bizonytalan e kérdésben, és közel felük tervezi, hogy a közeljövőben munkahelyet vált. Az 1-3 éves szakmai tapasztalattal rendelkezők 62 százaléka tervezi, hogy elmegy a jelenlegi ügynökségtől, addig a 4-5 éves régiségűek 54 százalékának, a 6-10 év tapasztalatúak 49 százalékának, a seniorok 36 százalékának vannak ilyen tervei. A felmérés arra is rámutatott, hogy leginkább az ügyfélkapcsolati beosztásúak körében várható nagyfokú mobilitás, elsősorban a fiatalabbak, a 21-29 évesek, és a 30-34 évesek körében. A közeljövőre várható munkaerő-fluktuáció a nagyobb, illetve a teljes egészében külföldi tulajdonban lévő ügynökségeket nagyobb mértékben érinti.Mivel a jelöltet egy váratlan helyzetbe hozzák, a személyiségéről, képességeiről spontán képet lehet kapni, egy spontán szituációban kell működnie, amiben nem tudja, mik az elvárások, mi a jó megoldás, vagyis az ösztönös impulzusokat tudjuk mérni, úgy hogy ráadásul a jelöltet folyamatosan kizökkentjük a megoldási mechanizmusaiból, mondhatnánk úgy is, hogy provokáljuk - magyarázta az Azur Event trénere. Ez a qvalitatív módszer lehetőséget ad arra, hogy az erőforrásokat és a fejlődési potenciálokat egyszerre lehessen feltérképezni a jelöltről. - Tökéletes jelölt nincs, de ha tudjuk, miben rejlik a lehetőség, illetve mire kell odafigyelni a jelölt konfliktuskezelési stratégiái, alkalmazkodása, társas és vezetői készségei kapcsán, biztosabban és hatékonyabban mozgósíthatjuk a jelölt adottságait, vagyis egyfajta pozitív provokáció is történik - húzta alá Tusjak Marianna.

Több kompetenciát is tesztelnek egy jelenet alatt

Noha a módszer hasonlít az Assessment Centerhez, erősen különbözik is tőle, hiszen itt dinamikus képet kapunk a jelölt személyiségéről. Az AC esetében meghatározott kompetenciákra fókuszálnak, a figyelem csak a felületi vonásokra irányul, ezeket pontozzák és az összesített eredmények alapján döntenek egy-egy jelölt mellett. Ezzel szemben a filmes módszer segítségével a személyiség dinamizmusának folyamatát lehet megragadni, egyszerre, egy jelenetben akár 5-6 személyiségjegy, kompetencia is vizsgálható, nincs pontozásos rendszer, hiszen ahhoz közös normára, állandó kompetencia térképre is szükség lenne. Az AC hátránya nemcsak az, hogy statikus képet ad és nem látjuk a jelöltet életszerű helyzetben, abból a szempontból a legveszélyesebb, hogy fel lehet rá készülni, manipulálható, konkrétan megvásárolhatóak a feladatrendszerek - emelte ki az Azur Event trénere.

A személyiség mélyebb rétegeit nehéz mérni, a filmes kiválasztás éppen erre törekszik, hiszen azt tudhatjuk meg, hogy a kreatív szakember mit kezd a tudásával, saját készségeivel az adott helyzetben, hogyan tud ráhangolódni az adott feladatra, hogyan kezdi el működtetni a helyzetet, miként tud egy zavart keltő helyzetből továbblépni, hogyan találja meg a helyét az adott szituációban. A módszer segítségével előre jelezhető, hogy beválik-e a jövőben a munkatárs: a váratlan helyzetekben való reakciókészségeket, viselkedésváltozásokat, a rugalmasságot és az alkalmazkodást is mérni tudjuk. Viselkedésünk mindig az adott helyzettől függ, de hogy mi áll ennek a hátterében, az E. Tóbiás Sára szerint sokkal fontosabb, mint a tesztek alapján megállapított viszonylag statikus személyiségkép.

Mint Tusjak Marianna hozzátette, a módszert csapatépítő programnak álcázva belső kiválasztásra is alkalmazni lehet, sőt, mivel a sztoriba a munkahelyen belüli konfliktusokat is bele lehet építeni, így ezek feloldási megoldásait is megtalálhatjuk a folyamat során. A filmes kiválasztás általában két napig tart, ennyi idő alatt már lehet látni a változást, illetve a módszer előnye az is, hogy a munkáltató akár két hétig is foglalkozhat a filmmel, és többször átbeszélheti a látottakat a trénerekkel. A filmes kiválasztás mellett szól, hogy mobil és jól alakítható, árát tekintve pedig nem kerül többe, mint egy magasabban kvalifikált AC.

Kiből lesz jó kreatív szakember?

Tusjak Marianna szerint egyébként nemcsak a kiválasztás terén vannak gondok a kreatív szakmát illetően. Már a képző intézményekben arra kellene ösztönözni a fiatalokat, hogy több területen is próbálják ki magukat, gondolkodjanak el azon, milyen irányban szeretnének elindulni. Fontos lenne közösen gondolkodni arról, szükséges lehet egy kompetencia profil összegyűjtése, a képzések realizálása - mondta a szakember.

Az Azur Event rendezvényigazgatója sok olyan fiatallal találkozik, akik rendezvényszervezői álmokat dédelgetnek, ám hamar ráébrednek, hogy a csillogás mögött rengeteg munka van. Az elméleti dolgok megtanulhatók, szinte minden marketing vagy kommunikáció szakon találkozhatunk rendezvényszervezés tárggyal, képzett vagy kevésbé képzett tanárokkal, akiktől a diákok megismerhetik a szakma alapjait, főbb szabályait, de profi rendezvényes csak erős, komplex személyiséggel rendelkező fiatalokból és tapasztalatokat szerzett emberekből válhat. A rendezvénymenedzseri munkakör a pontosság, összeszedettség, kreativitás mellett nagyfokú rugalmasságot és gyakran igen extrém tűrőképességet kíván meg.

Aki inkább a monotonitást szereti, annak nem való ez a folyton változó munka. Persze ennek a szakmának is megvannak a maga szépségei: aki mégis erre a pályára adja a fejét, folyamatosan tanulhat, képezheti magát, újabb és újabb kihívásokkal szembesülhet, az állandó megújulás élményét kaphajta - mondta Tusjak Marianna, hozzátéve, bár anyagilag változó, mennyit lehet keresni, és a plusz juttatások sem jellemzőek, viszonylag hamar feljebb lehet jutni a ranglétrán és nemzetközi karriert is befuthatnak az idegen nyelveket jól beszélő kreatívok.

Kérdés az olvasóhoz:

Ön milyen lehetőséget lát egy ilyen módszerben?

Lélekportál

Hogyan tanítsunk gyermekünknek teremtő életkészségeket? - A Psychologies Magazine oldaláról

2010-05-04T02:02:00.000-07:00

Az élet viszontagságaival változatos megküzdési módok segítségével vehetjük fel a harcot. Kreativitás, stabil önértékelés és az ismeretlentő való félelem leküzdése jelenti számunkra azt a túlélő készletet, ami átsegít bennünket életünk krízishelyzetein.

Walter Mischel 1970-ben végzett kísérletéből kiderül, hogyan lehet megállapítani négy esztendős gyermekünkről, milyen önkontroll és megküzdési stratégiák örököse. Ha egy négy éves kislány például türelmesen ki tud várni hosszabb időt anélkül, hogy megenné a felkínált csábítóan hívogató édességet, jutalmul dupla adagot ehet meg.

Video link >> Pillecukor vagy türelem

Walter Mischel arra az eredményre jutott, hogy a vizsgált gyerekek kétharmada ellen tudott állni a kísértésnek, illetve a 12-14 éves kora között elvégzett hatásvizsgálatok alapján, ezek a gyerekek kevésbé hajlamosak dühkitörésekre, társas készségeiket tekintve ügyesebbek és érzelmi intelligencia tekintetében is magasabb szintet mutatnak. Az ellenállók változatos megküzdési stratégiákat használtak, mint például eltakarták a szemüket, énekelni kezdtek vagy aludni mentek.

A megküzdési stratégiák mindenki számára elsajátíthatóak, a szülők pedig kiemelt szerepet élveznek a helyes minták közvetítése szempontjából. Az első lépés az ehhez vezető úton, ha segítünk gyermekünknek megérteni és rendszerezni érzelmeit. A hangulati és indulati élet szabályozásában óriási szerepet játszik az a képesség, hogy differenciálni tudjuk saját érzelmeinket. Lisa Feldman Barrett a Bostoni Egyetem pszichológia professzora is ezt támasztja alá kutatásaiban. Egészen korai életkorban el lehet kezdeni a gyerekekkel játékosan felfedezni az érzelmek és azok kifejezésének összetett világát. Magazinokból vett képekkel is gyakorolhatjuk az érzelmek azonosítását gyermekünkkel.

Az is fontos hatással van a gyermek érzelmi fejlődésére, hogy szülei miként birkóznak meg saját érzelmi-indulati életükkel. A melegséget és ragaszkodást szabadon kifejezni tudó szülők például olyan gyermekeket tudnak nevelni, akik szabadon képesek kifejezni érzéseiket.

Az is fontos mintát jelent, ahogyan a felnőttek negatív érzelmeikkel megbirkóznak. Elfogadó, ítéletektől mentes légkörben érzelmileg stabil, a negatív hatásokkal szemben sokkal ellenállóbb gyermeket nevelhetünk. A kritikus, rossz légkörben nevelkedő gyerekek saját kortársaikkal szemben is sokkal több bántással élnek.

Tegyük nyilvánvalóvá gyermekünk számára, hogy nincsenek elfogadhatatlan érzések, csak elfogadhatatlan tettek. Az érzések, amiket sokszor igyekszünk elfojtani sokkal több baj forrását jelenthetik.

Ne tartson attól, hogy kárt okoz gyermekének, ha teret enged családi veszekedéseknek. Ez mindaddig nem jelent problémát, amíg a konfliktus megoldásának is szemtanúja lehet a gyermek. A problémamegoldó szemlélet fontos minta a gyermek számára is, amikor a heves csaták közepette azt láthatja, hogy a felnőttek tudnak közös megegyezésre jutni, pozitív érzéseket is képesek közvetíteni egymás felé, illetve megtehetik, hogy szabadon megélik a dühüket. Ez gyermekünk társas készségeire fejlesztő hatással bír.

Az empátia tréning segít abban, hogy saját antiszociális érzéseink felett könnyebben uralmat találjunk. Ez többet ér, mint a helyes vagy helytelen viselkedés büntetése, illetve jutalmazása. Hogy tehetjük meg mindezt? Első kézből adjunk mintát arra, hogyan gyakorolhatunk empátiát kapcsolatainkban. Találjunk egy csendes órát, amikor aktív figyelemmel meghallgatjuk gyermekünket. A gyerekek ezt a készég-repertoárt elviszik magukkal felnőttkorukba is.

Kérdés az olvasóhoz

Milyen életkészségeimet tudom átadni gyermekemnek?

Lélekportál

A gyász lelki útja II. – Elfojtott gyász és a Hétköznapi emberek című film

2010-03-13T05:33:00.000-08:00

Mi történik akkor, ha nem járja végig a gyászoló a gyászmunka klasszikus szakaszait és nem tud valóban túllépni a veszteségen?

Időszakos vagy elhúzódó depresszió tünetei jelennek meg a fontos hozzátartozó halálához kapcsolódó évfordulók idején, az elhunyt életkorának elérésekor vagy távolabbi hozzátartozók, ismerősök elvesztésekor. Hirtelen fellépő szorongás, megmagyarázhatatlannak tűnő búskomorság uralkodhat el az érintett személyen olyan helyzetekben, amikor tudattalanul az elveszített kapcsolat emléke vagy feldolgozatlan konfliktusai érintődnek. Minél nagyobb az elfojtás és minél kevésbé képes az én ezeknek a konfliktusoknak a kihordására, annál intenzívebbek a depressziós és/vagy pszichoszomatikus tünetek.

Természetes, hogy dühöt érzünk az elhunyt iránt, amiért itt hagyott bennünket és arra kényszerít, hogy nélküle alakítsuk ki új életünket. A harag nyomán feltörő agresszív indulatoktól sokszor megijedünk, tapintatlan dolognak tarjuk szabad utat engedni érzéseinknek. Ez sokkal bonyolultabbá válik, ha konfliktusokkal teli, ambivalens kapcsolat fűzött bennünket az elhunythoz.

Két eset lehetséges. Az érintett eleve igyekszik megkerülni a gyászt és elutasítja, hogy megélje a veszteség fájdalmát. Úgy éli tovább az életét, mintha semmi nem történt volna, a megrendülés minden jele nélkül. Más esetben krónikus gyászfolyamat veszi kezdetét, ahol a gyászoló nem elfojtja érzéseit, hanem a rabjukká válik.

Mindkét eset közös jellemzője, hogy a gyászoló elutasítja a változást és az életet nem képes új alapokról az elhunyt nélkül folytatni. Az is érzékeny pont lehet a gyászfolyamatban, amikor az elválás és keresés ciklusainak váltakozása során, nem sikerül leválni az elhunyt lényről. Ilyenkor öngyilkosság is előfordulhat.

1980-ban készült Robert Redford rendezésében a Hétköznapi emberek című film. Egy család történetét ismerhetjük meg, hogyan birkózik meg az apa, az anya és kisebbik fiúk az elsőszülött testvér halála utáni élethelyzettel. A tinédzser korú báty egy vitorlás balesetben vesztette életét, amikor egy viharban testvérével együtt igyekeztek kikeveredni a partra a háborgó hullámok közül. A kisebb fiúnak sikerült megmenekülnie, az idősebb testvér a tengerbe veszett. Conrad öngyilkosságot kísérelt meg az eset után, amit túlélt.

A kórházban töltött időszak után visszakapcsolódni látjuk Conradot régi életébe. Azóta is rémálmok gyötrik és a kórházi kezelés után terápiába kezd járni. Itt kezd kibontakozni, milyen mély bűntudat gyötri, amiért neki sikerült túlélnie a balesetet és mennyire bántja, hogy anyja, Beth elutasító és rideg vele. Az anya idősebb fiát mindig is jobban szerette és a baleset után még nyomasztóbbá vált, mennyire nem engedi közel magához Conradot. Nem akarja, hogy közös fényképet készítsenek róla fiával, elutasítja a segítség szándékát a háztartásban, megközelíthetetlen és érzéketlen. Mintha nem is édes fia lenne Conrad.

Az apa, Calvin eleinte nem is veszi észre, mi zajlik körülötte, aztán fia kifakadása anyjára, mélyen megrendíti és szembesíti a múltjukkal. Rá kell döbbennie, mennyire nem tud azonosulni az anya érzéketlenségével, mennyire elutasítja, hogy anya és fia között ilyen viszony alakult ki. Abban is kételkedni kezd, vajon Beth iránta táplált érzelmek valódiak-e?

A film egy átmeneti vagy talán végleges szakítással zárul Beth-el, apa és fia pedig újra egymásra talál. A fiú képessé válik arra, hogy elfogadja, neki az élet jutott és szabad örülnie ennek, bűntudat nélkül. Gyönyörű drámát követhetünk végig, ami különösen izgalmasan bontakozik ki a pszichológussal folytatott terápiás ülések párbeszédeiben.

Kérdés az olvasóhoz:

Miért lehet veszélyes az érzelmek elfojtása?

Lélekportál

Élet és halál – Nézőpont kérdése

2010-03-13T05:24:00.000-08:00

TEMETŐBOGÁR

„Sokan vagyunk, sokan. Mi takarítunk. Egyforma, fekete egyenruhánkban mindenütt megjelenünk, ahol kell, mint a köztisztasági hivatal alkalmazottjai, hogy véget vessünk az életnek nevezett undokságnak. Ti azt kérdezitek, hogy mi a halál értelme? Mi azt kérdezzük, hogy mi az élet értelme? Ami nektek vég, az nekünk kezdet. Ami nektek gyász, az nekünk nász. Ami nektek bűz, az nekünk íz és illat. Izmos, rugékony szájunk úgy dolgozik, mint valami ércrugó. Tudósok agyveleje, költők szíve, festők szeme a csemegénk. Dinasztiánk kiterjedtebb, mint bármely emberi család. Koporsótokban végigkísérünk benneteket a vajas, sajtos, ammóniákos erjedés minden izgalmas folyamatán, mindaddig, míg benne valóban a semmi nem ver fészket. Találkozunk ...”

Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet

Lélekportál

A gyász lelki útja - Folyamatok és stációk

2010-03-13T05:13:00.000-08:00

Verena Kast: A gyász című könyvében részletesen foglalkozik a gyászfolyamat lelki állomásaival. Négy szakaszt különböztet meg:

1. A halálhírt követő első reakció az elutasítás szakasza. Ilyenkor tagadjuk a történteket, lelki dermedtséget élünk át. A váratlanul bekövetkező tragédiák esetében ez a folyamat hosszabbra nyúlik. Az érzelmi megrázkódtatás miatt átmenetileg érzéketlenné válunk.

2. A felszakadó, felszínre kerülő érzelmek szakaszában a harag, a bánat, vagy a bűntudat tör fel az elhunythoz fűződő kapcsolatban. A halálért felelős személyekre düh irányul, aki lehet orvos, hozzátartozó, de lehet maga az elhunyt is. Harag van bennünk, hogy itt hagytak bennünket és váratlanul egy új élethelyzettel kell megbirkóznunk. Saját halálunkkal kapcsolatos szorongásaink is felszínre kerülnek.

Minél több tisztázatlan dolog maradt az elhunyttal való kapcsolatban, annál nagyobb a bűntudat, amivel meg kell birkóznunk. Ez akkor is érvényes, ha nem nyílt lehetőség a búcsúzásra vagy a közös problémák megbeszélésére.

3. A keresés és elválás szakaszában azok az értékek, tulajdonságok, amik az elhunythoz kapcsolnak bennünket újból és újból mágnesként vonzanak az elvesztett lényhez. Ez lehetőséget kínál arra, hogy minden, amit csak szerettünk jelentett számunkra, személyiségünk részéve olvasszuk és megtaláljuk magunkban, ami hozzá kötött bennünket. Ebben segít az elhunyttal folytatott belső párbeszéd.

4. Az önmagunkhoz és a világhoz fűződő új viszony kialakításának szakaszában zárul le a gyászmunka. A kapcsolat részeként megélt értékek belsővé tételével az önbizalom és az önértékelés helyreáll. A gyászoló újra képes kapcsolatokat kezdeményezni és ápolni. Fontos, hogy saját személyiségünkkel összhangban kell eldőlnie, mi lehet valóban a miénk szerettünk lényéből és mi nem.

Egy-egy újabb veszteség megélése a korábbi trauma érzelmi viharait hívja elő, ha nem is a korábban megtapasztalt intenzitással. Egy-egy újabb veszteség trauma - ami lehet haláleset vagy szakítás is – a korábbi veszteségemlékek újbóli feldolgozására kínál lehetőséget. Bármilyen veszteségélmény hevesebb reakciót vált ki azokból, akik egyszer már átélték közeli hozzátartozó elvesztését vagy szakítást követő érzelmi válságot.

Ha van erőnk a feltoluló érzések elviseléséhez, az újból megjelenő ránk jellemző viselkedésminták elemzéséhez, akkor az ismétlési kényszer veszít erejéből és hatékonyabb megküzdési formákat alakíthatunk ki. Egy újabb veszteség a régi sebeket is felszakítja, de az első alkalommal végigjárt megküzdési útvonal már hozzáférhető és segít hamarabb feldolgozni az újabb traumát.

Kérdés az olvasóhoz:

Milyen lehetőséget adhat a veszteség az életünkben?

Lélekportál

Rakoncátlan kölykök II – Hagyjuk, hogy ő döntse el!

2010-01-18T11:38:00.000-08:00

Saját magunk példájából kiindulva is pontosan tudjuk, miért van jelentősége az életünkben a saját választásoknak és döntéseknek. Önértékelésünk, önbecsülésünk akkor egészséges, ha megengedjük magunknak azt a szabadságot, hogy önálló utakon megvalósítsuk vágyainkat, kielégítsük szükségleteinket, anélkül, hogy bűntudatot éreznénk. Ez adja meg saját erőnkbe vetett hitünket, a „meg tudom csinálni” érzés biztonságát.

Keret vagy korlát? – Nem mindegy!

A gyermek sok helyzetben tanácstalan saját érzéseivel, teherbírásával, lehetőségeivel kapcsolatban. Ha mi mindig összefoglaljuk, milyen helyzetben mit kell éreznie, hogyan kell viselkednie, nem hagyjuk meg azt a lehetőséget a számára, hogy felfedezze és azonosítsa saját szükségleteit és megtalálja saját megoldásait. Annak sem hagyunk teret, hogy megvárjuk, amíg érzi, tanácsot kell kérnie a felnőttől. A függőségi viszony tehetetlenségérzetet alakít ki a függő félben, jelen esetben, a gyermekben, aki frusztrált és zaklatott lesz, veszekedéseket provokál, hogy szétfeszítse a szülő által felállított korlátokat. Ezt úgy tudjuk megelőzni, ha a saját elvárásainkhoz és szükségleteinkhez vezető úton szabadságot biztosítunk gyermekünknek a megvalósításban. Korlátok felállítása helyett tehát kereteket teremtünk a helyzet megoldásához.

Ne zárjuk kalickába a szállni vágyó madarat, amelyik sok bajba keveredhet, ha nem vigyázunk rá. Hagyjunk neki önálló mozgásteret, vagyis tisztázzuk vele egy cselekedet következményeit, illetve elvárásainkat, de hagyjuk, hogy saját választásai alapján jusson el a megoldásig. „Anya felülhetek az óriáskerékre? Válasz: „15 perc múlva indulunk. Választhatsz olyat, ami keveset időt vesz igénybe.” Vegyük észre, hogy nem kezdtünk el veszekedni, amiért a gyerek nincs tekintettel arra, hogy indulni kell, illetve nem adtunk tanácsokat, mit tegyen a másik. Civakodás nélkül megoldódhatott a helyzet.

Ha tisztelettel állunk a gyerek saját erőfeszítéseihez, akkor több bátorsága lesz ahhoz, hogy megküzdjön a saját problémáival. Ha azt látjuk például, hogy nem tudja kinyitni egy üveg tetejét, adjunk ötletet, hogy próbálja meg másként. Ha valamivel kapcsolatban megkérdez minket, nem feltétlenül kell azonnal kimerítő választ adnunk, vissza is kérdezhetünk, szerinte mi lehet az ok, mi lehet a megoldás? Hagyjuk őt szabadon töprengeni arról, ami éppen foglalkoztatja és adjunk csupán lehetőséget arra, hogy hangosan gondolkodhasson.

Fontos, hogy ne bombázzuk kérdésekkel, ha például hazajött. Merre járt? Mit csinált? Kivel csinálta? Üdvözöljük és hagyjuk, hogy kibontakozzon a maga ritmusában. Ha nagyon csendes, elég ha csak annyit jegyzünk meg, hogy „Csendesnek tűnik”, minden kommentár nélkül. Ha gondja van, előbb-utóbb elmondja, akkor is, ha nem erőltetjük, és tudja, hogy fordulhat hozzánk.

Ha valami nagyon elrugaszkodott ötlettel áll elő, ne ábrándítsuk ki azzal, hogy neki az úgysem fog sikerülni. Hagyjuk, hogy képzeletben körüljárja a választását. Menet közben számára is ki fog derülni, hogy mennyire testhezálló valami a számára vagy mennyire nem. Ennek a szabad megélését hagyjuk meg neki. Minket is érhet meglepetés, ha a végén a gyereknek lesz igaza.

Kérdés az Olvasóhoz:

Mennyire önálló a gyermeke és miért?

Lélekportál

Rakoncátlan kölykök - Büntetés helyett

2010-01-14T02:33:00.000-08:00

Adele Faber és Elaine Mazlish kommunikációs tréningcsoportjai hatékony technikákra tanítják meg az elkeseredett és tanácstalan szülőket. A Gordon módszerre épülő foglalkozások reform szemlélettel egészen új megközelítésben igyekeznek segítséget nyújtani az otthoni elmérgesedett konfliktusok kezelésében.
Büntetés nélkül elképzelhetetlennek tűnik a nevelés, hiszen mi szab gátat a rendetlenségnek, a káosznak, annak, amit nem lehet, amit nem szabad. Hogy tanulja meg a gyerek, ki az úr a házban? A büntetés az az eszköz, ami jó alaposan a gyerek emlékezetébe vési, hol a határ. Sokan azt gondoljuk, szükséges rossz, de nem lehet nélküle élni. A büntetés az elszabadult poklot igyekszik megfékezni. A hangrobbanás erejével ható hirtelen felcsattanás és az azt követő büntetés félelemkeltő hatása tűzoltó hatású, mégis azt tapasztaljuk, hogy nem hoz valódi megoldást. Sokszor egyre erősebb és egyre intenzívebb megtorlással kell élnünk, mert már semmi nem használ. Ráadásul szörnyű bűntudattal jár, utána magunkat ostorozzuk, hogyan lehettünk képesek rá és azt gondoljuk bizonyára valamit elrontottunk. Mi lehet hát az alternatíva?

Egy olyan helyzetben, amikor a gyerek számunkra nem elfogadhatóan viselkedik, ahelyett, hogy kikelnénk magunkból és veszekedni kezdenénk miatta, hozzuk a gyerek tudomására, mi az, amit kívánunk tőle, és mi az, ami elfogadhatatlan. Tegyük lehetővé, hogy a gyerek több számunkra kedvező megoldásból maga válasszon és aktívan segítsünk abban, hogy a választásának megfelelően cselekedjen is. Ennek a hozzáállásnak a titka, hogy a gyerek számára partnerként vagyunk jelen egy olyan új viselkedés kitalálásában és megvalósításában, ami a gyerek számára is elfogadható. Vagyis együtt oldjuk meg a problémát.

A büntetés helyett egy nem megfelelő viselkedés következményeinek megtapasztaltatása legyen a célunk. Ha valamiben nem volt partner a gyerek, akkor viselnie kell azt a közösen elfogadott szabályt, hogy valami kellemes, kívánatos közös tevékenységben például nem vehet részt. Nem dacból vagy haragból tiltja meg ezt a felnőtt, hanem mert ez volt a megállapodás. Legközelebb lesz rá lehetősége, hogy újra megpróbálja. A gyereknek el kell fogadnia, hogy az együttléteknek vannak szabályai, ha valamit nem tartott be, kap rá legközelebb újabb lehetőséget.

Fontos, hogy hagyjuk magunknak teret arra, hogy kifejezzük az érzéseinket. Lehetünk mérgesek, dühösek, mert valami olyasmit tett a gyerek, ami kiborító. Ezt bűntudat nélkül kifejezhetjük. Az érzések megfogalmazása és annak kifejezése, hogyan hat ránk a másik viselkedése, alapvető fontosságú. A kulcs csupán az, hogy ne a gyereket minősítsük, ne a személyét utasítsuk el, hanem az aktuális viselkedésével kapcsolatban pontosan fogalmazzuk meg és hozzuk a tudomására, mi bánt minket, mi dühít minket, mi az, ami elfogadhatatlan a számunkra.

Még egy fontos dolog. Amikor érzelmileg telített a helyzet, képtelenség arra törekedni, hogy beszélgessünk, illetve hogy abba a fázisba tereljük a szituációt, ami a problémamegoldáshoz vezet el. Ez csak akkor lehetséges, ha már elcsitultak az indulatok. Ilyenkor kezdeményezhetjük, hogy megbeszéljük a gyerekkel, mi történt, mi a nehézség és mit lehetne kitalálni közösen, hogy legközelebb ne forduljon elő az adott konfliktus.

Lássuk tehát a gyakorlati lépéseket még egyszer:

A konfliktusos helyzet közben:

1. Tisztázza gyermekével mivel lehetne a segítségére. – Például ha egy áruházi vásárlás alkalmával unott ténfergésében lapogatni kezdi a barackokat a gyümölcspultnál, ne ripakodjunk rá vagy szidjuk meg, hanem mondjuk azt, hogy nagyobb segítség lenne, ha mellettünk nézelődne vagy felülne a bevásárlókocsi elejére.

2. Fejezze ki rosszallását. – Tisztán és egyértelműen hozzuk a gyerek tudomására érzéseinket viselkedésével kapcsolatban. Tegyük ezt úgy, hogy egyértelmű legyen, hogy a helyzetre és a nem a gyerek személyére utalunk.

3. Fejezzük ki elvárásainkat felé. – Legyen egyértelmű a gyerek számára mit várunk tőle.

A konfliktusos helyzet után, ha makacs a probléma:

4. Adjunk alternatívát, hogyan teheti jóvá helytelen viselkedését, mi az, ami számunkra elfogadható megoldást jelentene. – Együtt ötletelve közös listát készíthetünk a lehetséges megoldásokról. Például: „Ha legközelebb hasonló helyzet alakul ki, nézzük, mit találjunk ki, hogy megelőzzük a bajt.” Minden kerüljön fel a listára, az is, ami nem kivitelezhető, de ötlet szinten felmerül. A végén válasszuk ki a mindenkinek megfelelő alternatívát. Fontos, hogy a gyereket is bevonjuk a döntésbe.

5. Aktívan vegyünk részt abban, hogy a gyerek megtapasztalja tettei következményeit. – Ha nem tartott be egy megállapodást, akkor meg kell tapasztalnia a következményét. Ez ne büntetést jelentsen, szankciót vagy elvonást, hanem a következmény érvényesítését. Ha például rendetlen volt az áruházban és nem fogadott szót, akkor fontos tudnia, hogy a következő alkalommal nincs közös együttlét, de legközelebb lesz alkalom arra, hogy ő is megmutassa, képes elfogadni a közös szabályokat.

Ezzel a szemlélettel a gyerekek azt tanulják meg, hogy nem áldozatok vagy ellenségek egy-egy helyzetben, hanem aktív problémamegoldók, akik később maguk is hasonló módszerrel tudják tisztázni egyéb konfliktusaikat az életben.

Kérdés az olvasóhoz:

Ön milyen büntetési alternatívákat használ?

Lélekportál

Abszint – A múzsa köntösébe rejtőzött álruhás démon

2010-01-09T14:45:00.000-08:00

Az első abszintital-keveréket 1792-ben egy francia orvos Dr. Pierre Ordinaire készítette. Az ital hivatalos desztillálást saját recept alapján 1805-ben kezdte Pernod Franciaországban. Káros hatásai miatt a századfordulón orvosi vélemények és több, állítólag abszintos állapotban elkövetett gyilkosság hatására végül 1915-ben - három évvel az Egyesült Államok és nyolc évvel Svájc után - Franciaországban is betiltották a forgalmazását.

Az abszint különleges hatását a magas alkoholtartalom és az abszint fő hatóanyagaként ismert idegméreg, a thujon együttes hatása váltja ki. Kevés ital fogyasztása után is különleges testérzékletekről számolnak be a mámor átélői. Könnyű, lebegő érzést vált ki és felerősíti az érzékelő-képességet. A színek tisztábban és erőteljesebbnek látszanak, fokozódik a látásélesség. A hangok is intenzívebb élményt nyújtanak, mint általában. Oldott, emelkedett hangulat, eufória és tökéletes szabadságélmény hatalmasodik el az abszintfogyasztón. A bátortalanság és tétovaság megszűnik, az illető kezdeményezővé válik, nem ismer lehetetlent. Fesztelenül szóba elegyedik idegenekkel is, beszédes, de gondolatai tiszták és logikusak maradnak. Az abszint aphrodiziákumként hat, növeli a nemi vágyat és fokozza az éhségérzetet. Az időészlelést is megváltoztatja. A percek óráknak tűnhetnek vagy fordítva.

Ha fogyasztás hatására abszintmérgezés következik be a mámor megszűnése után izomgörcsöket, érzékkiesést, zavarodottságot észlelhet az illető, illetve erőtlenség, szédülés és végtagremegés, illetve zsibbadás jelentkezhet. A remegés epilepsziás görcsökig fokozódhat, amelyeket nem ritkán hallucinációk kísérnek. A görcsös izomrángások háton is jelentkeznek, majd továbbterjedve fogcsikorgatást is kiválthatnak. Egy ilyen roham időtartama 60-80 perc is lehet. A rendszeres abszintfogyasztóknak azzal is számolniuk kellet, hogy az idegméreg thujon hatása összegződik a szervezetben vagyis hosszú távon az idegrendszerre kifejtett roncsoló hatása miatt az ajkak és nyelv bénulása, arcrángás, látóideg károsodás, alvászavarok veseelégtelenség, illetve hangulati hullámzás léphetett fel. Ez manapság már nem fenyegeti az abszintfogyasztókat, hiszen mióta újra legálisan kerül forgalomba a zöld tündér, a megengedett thujon tartalom csupán tizede az eredeti mennyiségnek, így komoly egészségkárosító hatása nem érvényesülhet, ám hosszú távú fogyasztása nem javasolt. A hatályban lévő új európai uniós szabvány előírja, hogy az ital tömény, még hígítatlan állapotában a thujontartalom nem haladhatja meg a kilogrammonkénti 10 milligrammot. Magyarországon is már érvényes ugyanez a szabály. Itt legfeljebb annyival szigorúbb, hogy az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet nem engedélyezte az abszint név és címke használatát.

Minek köszönhető a pusztító ital ellenállhatatlan csábítása? Mi a titka a smaragzöld színű varázsitalnak, amely a 19. század művészvilágát abszintmámorba ragadta? Az abszint a lázadás itala volt. Aki ezt az italt rendelte nyíltan hadat üzent a polgári dekadencia kifinomult, unalmas, hazug világa ellen és a művészi avantgarde könnyed bohémélete mellett tette le a voksát. Nemcsak alkalmanként fogyasztották a sátáni italt, előszeretettel kísérleteztek hatásaival, átengedték magukat az érzékek átalakulásának, élvezték a hangok ízeit és a színek muzsikáját vagy éppen a hátborzongató rémképek kavalkádjától borzongtak. Párizsban öt óra tájékán, a „zöld óra” idején aki csak tehette, az ital hódolatának szentelte délutánját.

Toulouse Lautrec, aki a legenda szerint minden képét abszintmámorban festette három hónapos elvonókúrán vett részt, hogy megszabadítsák az abszintfüggőségtől. Egy gyermekkori baleset következtében növekedési rendellenesség alakult ki a festőnél, ezért örök életére alacsony termetű maradt és bottal járt. Egyes anekdoták szerint botjába rejtve mindig tartott magánál egy kis abszintot, amit a kedvenc bordélyházakban és éjszakai szórakozóhelyeken előszeretettel kortyolgatott.

Paul Gaugen 35 éves korában hagyott fel tőzsdeügynöki pályafutásával, hogy életét a művészetnek szentelje. Csatlakozott az impresszionosták mozgalmához és 1888-ban közös műteremlakásba költözött Vincent Van Gogh-al. Gaugen naplója szerint Van Gogh pokoli lakótársnak bizonyult. „Abszintot ivott. Aztán hirtelen hozzám vágta a poharat. Csak lapítottam, igyekeztem kitérni előle. Néhány perccel később már az ágyában feküdt és nem tért magához reggelig. Amikor felébredt tökéletesen nyugodt volt és azt mondta nekem: „Kedves Gaugen barátom, homályosan emlékszem arra, hogy mintha az elmúlt éjszaka megbántottalak volna.”

Se szeri se száma az abszintot megörökítő festményeknek, verseknek, az abszintfogyasztás szokásairól szóló anekdotáknak és legendáknak. Az impresszionizmus és szimbolizmus képi világa jól illeszkedett az abszint megidézte víziók meseszerű, tünékeny, olykor hátborzongató birodalmához.

Az impresszionizmus a pillanatnyi benyomás gyors és eleven megragadását jelentette. A természetes fény változásainak illanó képe addig sosem látott színgazdagsággal és könnyedséggel jelent meg a festményeken. A laza ecsetkezelés, az optikai színkeverés következtében a tárgyak körvonalai feloldódnak és jelentéktelenné válik plaszticitásuk.

Ahogy Szerb Antal írja a szimbolisták a versben a zenei elemet jutatták elsődleges hatalomra. Nem a fogalmi jelentés lesz a fontos, hanem a hangulatok, az élmények és emlékek megragadása. Ebben a korban a valóságtól való elszakadás, a realitásokon való felülemelkedés volt a költők eszménye.

Nem csoda hát, hogy a veszedelmes italkeverék sátántangóra szólította a bizarr élményekre éhes művészeket, akik élménykészen várták, hogy megmerítkezhessenek a zöld tündér varázshatalmában és hallucinációikból ihletet merítsenek. Akkor is, ha ez nem egyszer az életükbe került.

Kérdés az Olvasóhoz:

Szereti az abszintot?

Lélekportál

Nárcisztikus személyiségrajz - Dorian Gray arcképe

2010-01-09T12:29:00.000-08:00

Oscar Wilde 1890-ben megjelent regénye nagy port vert fel a korabeli Angliában. Dorian Gray-t a csábító szépségű, ártatlan és tiszta tekintetű fiatalembert megigézi saját személyiségének varázsa. Akárcsak Nárkisszosz, ő is belefeledkezik önnön képmásának csodálatába és ez megpecsételi sorsát.

Basil Hallward festő készíti el azt a portrét Dorian Grayről, amely magával ragadó elevenséggel mutatja meg a fiatalember szuggesszív szépségét. Gray féltékeny lesz a képre, amely múlandóságára emlékeztetné egész életében és azt kívánja, hogy bárcsak a kép öregedne helyette, ő pedig őrizhetné fiatalságát. Basil rajong Grayért, aki művészetének új forrása lesz, amely a fiatalság tisztaságából, Gray finom érzékenységéből, sugárzó egyéniségéből merít ihletet.

Gray azonban Lord Henry Wotton hatása alá kerül, aki egy erkölcstelen élet édes gyönyöreivel csábítja el. Gray csábítható. A benne szunnyadó, szennyes életre nyíló csírasejtek a hívogató szónak engedve életre kelnek. Akkor dől el, milyen életet választ, amikor színésznő szerelmét egy megbukott előadás után eltaszítja magától, mivel csodálatos játéka nélkül a lány kiábrándítóvá válik számára. A lány, aki tiszta szerelmet érez Gray iránt öngyilkos lesz fájdalmában. Gray pedig hátat fordít a szerelem emlékének, úgy tesz, mintha meg sem történt volna. Ekkor döbben rá arra is, hogy a portré, amelyet Basil készített róla, változni kezd. Bűne nyomán eltorzuló arcvonásai megjelennek a képen, amely életét végigkövetve valóban öregedő és ijesztő arcot tükröz vissza, míg Gray megőrzi hamvas, tiszta, fiatalkori vonásait. A kép élő lelkiismeretévé válik.

Gray a bűntudatot és a lelkiismeret-furdalást száműzi életéből. Életét a gyönyör, a szépség, az érzékiség, és a vágyak hajszolásának szenteli. A következmények sosem érdeklik, másokat bűnbe csábít és sosem foglalkozik azzal, hogyan teszi tönkre mások életét. Basilt megöli, mert felfedve neki a portré titkát, régen elfeledett igaz barátja bűnbocsánatra szólítja fel. Nem akar jó útra térni és elpusztítja, aki erre emlékezteti vagy kényszeríti.

Vizsgáljuk meg Dorian Gray személyiségét a pszichológus szemszögéből. Mik a nárcisztikus karakterszerkezet jellegzetességei, mi a patológiás nárcizmus?

Kernberg, amerikai pszichiáter hosszú évtizedeket töltött a téma kutatásával. A kapcsolatok tekintetében a birtoklás vágya válik meghatározóvá. Fontos a másoktól érkező hódolat vagy elismerés. A kapcsolatok egyfajta üzleti alkuvá alakulnak, érzelmi kötődések nélkül, a másik csupán a saját énkép megerősítése miatt fontos. Erről tanúskodik az is, amikor Gray féltékeny lesz saját képmására, amely változatlan szépségét őrzi majd egy életen át. Ugyanezt a tükröt várja környezetétől is, a mindenkit lenyűgöző színésznőtől, aki játéka szépségével ragadtat. A lány varázsa méltó pompája Dorian ragyogásának. Amint a külsőség belsővé válik, egyben értéktelen is lesz, ekkor történik a szerelmi kiábrándulás.

A nárcisztikus személyiség nem képes empatikusan ráhangolódni a másik problémáira, kapcsolatait inkább saját igényei szerint használja. Dorian magányosan él, legjobb barátja Lord Henry csupán ideológiáit táplálja, igazán közel senki sem áll hozzá, kivéve Basilt, akivel nincs kapcsolata, hisz egy másik énjére emlékeztetné.

Mi áll a kapcsolati érzéketlenség hátterében? A bizalmatlanság és mások lebecsülése miatti szorongás okozza ezt a védőpáncélt. Szélsőséges én-központúsággal találkozunk, a nárcisztikus személy irigy, ha másnak van valamije, ami neki nincs. Nemcsak mások, saját érzelmei kapcsán is nehezen tud differenciálni, gyorsan fellángolnak, majd szertefoszlanak érzései. Veszélyes személyiség. Hiányzik belőle a bánat, a gyász, illetve a depresszió átélésére való képesség. Dorian Gray esetében a fordulópont a Basil elleni gyilkosság után következik be. A gyilkosság olyan bűn, amelynek a terhe alatt már ő is összeomlani látszik.

A jó intellektusú nárcisztikus személyek saját területükön igen kreatívnak tűnhetnek. Vezető beosztásban, a tudomány, a művészetek területén egyaránt. Sokszor azonban felületesek, munkájuk elkapkodott és a mélység hiányáról árulkodik. Szorongáskeltő helyzetekben kiválóan képesek magukat kontrollálni, látszólag tökéletes önuralomról árulkodik viselkedésük, ez azonban nem ritkán saját izolált világukba zárja vissza őket, nagyzásos fantáziáikat pedig felerősíti. Dorian Gray arcvonásai nem tükrözik élettörténetét, rajta valóban semmi nem látszik, tökéletesen ártatlannak és tisztának tűnik, mint fiatalkori arcképe, amely egy életen át elkíséri. Lelkiismeretének világa, a portrén megjelenő torz változások, mintegy pszichotikus képzet formájában jelenik meg.

A gyász, a depresszió, és a bűntudat átélésnek képessége a terápiás prognózist javítja. Minél inkább úrrá akar lenni saját hidegségén a páciens, annál motiváltabb a kezelésre és annál jobbak a terápia sikerességének kilátásai. Az idealizált énkép a segítségre siető ideális anya utáni reménytelen sóvárgását és imádatát is magában foglalja. Gray családi hátteréről nem sokat tudunk meg a regényből.

Gray vajon meggyógyult volna, ha terápiás kezelést kap? Ez minket nem igazán érdekel, hiszem akkor nincs történet és nincs katarzis a regény végén, amikor a főhős saját képmására támad, késsel hasítja fel a vásznat, amivel önmaga gyilkosává válik. Rútan, ráncosan találnak rá holttestére, az arckép mellett, amely a portré tulajdonosának ragyogó szépségét kapja vissza.

Kérdés az olvasóhoz:

Milyen az élet egy nárcisztikus párral vagy baráttal?